Sűrűn indult a hét, legalábbis nagyonterhesen ez már annak számít. 

Kontroll vérvétel. Menjek korán, mert ugye most is lesz másfél óra, mire kész lesz. Szerencsére késtem is meg várni is kellett, szóval 8-kor vették le a vért. Séta indul. Legyen a drogéria. Ott nem fúj a szél. Kiolvastam az összes babakozmetikum összetevőjét, időm is volt rá, meg meraznekemfontoséskész. Megint arra jutottam, hogy ez jokkal jobb cég, mint a konkurens drogérialánc, ami közel van hozzánk. Rengeteg natúrkozmetikum meg ökocucc van. Ez tetszik. Nem vagyok egy nagy öko-bio, de voltam, és azt hiszem, ebbe megint belekerülök. Az ökocuccok most is számítanak, de a praktikusság van, amiben többet ér. Viszont egy babánál más a helyzet. Nem is nagyon kenek rájuk semmit, de az legyen olyan.

Gyerekenként használok egy tubus popsikrémet, mert csak akkor kenem, ha piros, amúgy meg minek. Így simán elég a 100 ml két évre. Szóval abból bio és csak ugyanaz a márka, mert az ekcémára is bevált. Egyéb kence nem kell. Fürdetés anno körömvirágos kecsketejszappannal, de egy szappan volt, minden gyerek és én használtuk. Most már vannak egyedi igények, mint illat NagyFiúnak vagy, hogy natúr legyen NagyLánynak, mert neki nagyon kis nyomi bőre van. Ahogy nekem is... Így Bébinek saját fürdetője lesz. Persze azt is csak módjával, mert én nem kádazok. Az első x hétben, amíg a köldök le nem esik, amúgy sem, de utána is csak valamikor. Addig a csecsemőosztályon használatos módszer megy. Félkezedben gyerek, be a csap alá a kádnál, és víz-szappan-víz-töröl, ötperces fürdetés megy. Mikor már élvezi és nem jajong a víz láttán, akkor jöhet a kád, de ott se szoktam hatalmas habokat csinálni, mert azt is minek. De meglesz az ideje annak... Lényeg a lényeg, nem belőlem élnek a kozmetikai cégek, de jó volt szájtátizni, hogy mennyi új cucc van, ami még KicsiFiúnál sem volt. A shea vajas baby testvajat nem is bírtam otthagyni. Pedig magamon biztos többet fogom használni - esetleg télen Bébi pofira rendszeresen - de azt muszáj kipróbálnom! Miután kibambuldáztam magam, visszacsattogtam a kórházba. A leletem 9:20-ra elkészült, de 

„Csak 10-től rendel a doktor úr, őt meg kell várni!” 

Hát tényleg mennyi értelme volt fél 8-ra ide jönni.... Mindegy, ez ilyen. Egy 5 perces vizsgálat is a fél napomba kerül, hiába megyek időre. Cserébe a leletem jó, gyógyszer működik, és igazából ez az infó megérte a várakozást! Meg ha már úgyis itt vagyok, akkor nézzünk időpontot ctg-re.

Jesszus! Már itt tartok!? Tényleg!? Izgulós és ijesztő is volt a gondolat. Mivel a középsulis felvételik március elején vannak, így kicsit izgulni kezdtem az időpontokon. Természetesen az én ctg-m a két felvételi nap egyikén lesz. 

Ezen kb. addig aggódtam, míg másnap a védőnővel találkoztam és elmeséltem a jelen szitut, mutatva a leleteimet. Többen próbáltak már „megijeszteni”.... Na, neki sikerült! Bár tudom, hogy alapvetően parásabb típus, valahogy azt mondták az ösztöneim, hogy hallgassak rá. Én kis naiv gondoltam, hogy erről már minden dokinak megvan a tudása, mint mondjuk a cukorbetegségről vagy a toxémiáról, nem pedig egy viszonylag újonnan középpontba került nyavalyáról beszélünk. Hát nekem ez a ködös légkör lett ijesztő! Csak kattogtam egész délután és bújtam a szakmai oldalakat a témában. Mint egy rendes anya, ültem a padon a telómba bújva és fogggalmam nem volt, hogy hol és mit csinál KicsiFiú a sportpályán, de most jól jött az az üvegrepesztő hangja, mert azt legalább hallottam.

Gyűltek bennem a kérdések, az idegbaj is tetőzni készült a kétségbeeséssel karöltve. Bőgni akartam. Nagyon. Hangosan zokogni, de nem akartam egyik gyerekre sem ráhozni a frászt. Kedves meg délutános volt, azaz éjfél körül érkezett. Gyorsan mindenkit ágyba dugtam, vagy csak elkergettem a szobájába, és akkor végre kisírtam magam. Rettenetesen beijedtem. Leginkább a bizonytalanságtól. Találtam egy szuper Facebook csopit a témában, és másnap minden kört végigjártam, amit a védőnő javasolt. Jöttek a falak, nagy dolgokról nem tudtam neki beszámolni. Ő viszont mindent, meg még azon túl akármit is megtett, hogy célba érjünk és valaki foglalkozzon velem, ne csak legyintsen, hogy majd 4, azaz négy hét múlva lesz terhesgondozás, és ez legyen nekem elég.

Mert ugyan megnyugodva jöttem el a kontroll után, de már a villamoson kezdett járni az agyam, hogy azért kicsit talán jobban is szemmel tarthatnának... Számomra nem is maga a betegség és az esetleges veszélyei rémisztőek (bár tényleg azok), hanem az, hogy úgy fest, gyerekcipőben jár még a betegség szűrése és kezelése, így nincs felügyelet, egy kontroll, hogy minden oké vagy sem. Kedves ebből a feszkóból 24 óra helyett csak pár órányi aggodalmat kapott, de így is kutakodni kezdett, hogy mi is ez az egész.

Az Istenek még mindig szeretnek minket! A témában jártas segítő kezekre találtam röpke másfél nap alatt! És átmenetileg megnyugodtunk, a nap is sütött, Kedves pedig elcsalt egy fagyira. Igaz, még csak a boltban kotortunk egy-egy jégkrémet, de azt a fagyizó napsütötte padján ettük meg. Kabát és pulcsi nélkül! Húsz perc mennyország volt.

A hétvégére pedig jutott nekem egy igazi felnőtt csajos progi! Huszonéve egy szuper hangulatú csapatban dolgoztunk együtt és x évenként összejövünk egy csacsogásra. Fél 4 felé találkoztunk és 10 után jöttünk el. Aztaaaa. Ilyen az, amikor öt nő beszélget! Mit sem számít, hogy hány évtized a korkülönbség, szuper csajok. Még siránkozni is röhögve tudunk. Kisimulva folytattam a hetet. A múlt heti tüzes hangulatomat elfújta a szél, vagy csak a tavasz illata... és erre jött a csajos progi, hát érzem, kicseréltek. Kedves nem érzi. Neki azért szoktam hisztizni a semmin. Szerencsére szupertürelmes velem, de titkon tuti vágja a centit. 

Már egyéb nagyonterhes dolgaim is vannak, mint a kéz-lábdagadás. Erre tündéri KicsiLány adott egy kényelmes megoldást. A bakancsom már cseppet sem kényelmes, és hiába a cipzár, felhúzni is elég rossz. Drága Cinegém pedig felajánlotta, hogy cseréljünk cipőt, amíg Bébi megszületik. A lábunk egyforma (rettenet, hogy egy 10 évesnek 38-as lába van, mondjuk majd' 160 cm), szóval pusziöleléssel elfogadtam a tépőzáras sportcipőt, ő meg örült a bakancsomnak. Sajnos az arcomon lévő vizesedésre nincs varázsszere. Kezd höripofim lenni. Jajjj, de nem bírom! 

Viszont a hétfői epesavmérés eredménye szuper lett! Béke van.

A keményedések is szaporodnak, így próbálok többet pihenni (nem nagyon megy), és feltoltam egy kicsit a magnéziumot. A jóslók is megjelentek kb. napi szinten. Elvileg nem nézegetik a méhszájat a terminusig, de én azért a 36 hetes kenetvételnél fogom kérni. Addigra nálam már félig nyitva a kijárat általában, és hát tudni szeretném, hogy készüljek lelkileg. Mióta érzem rendszeresen, hogy beindult a dolog, a fészekrakásban is sebességet váltottam. Nekiálltam kimosni a babarucikat, átrendezni a fiókokat, elővenni a becuccolós táskákat, és Kedvessel odébbtolattam néhány bútort. Néha csak megállunk a már berendezett bölcső felett ábrándozva, hogy milyen jó is lesz! 

És eljött a Valentin-nap. Az elsőt nyilván még nagyon megünnepeltük. Virághegyek, meglepi miegymás. Aztán összeköltözve nem csináltunk belőle semmi faxnit. Szívesbe csomagolt szendvics meg cukiüzi kisfecnin, csoki....ilyesmi dereng. Tavaly egy közös főzés volt gyertyafényes vacsival a végén (gyerekeknek apás hétvége pont). Húúú, erre nagyon jó visszaemlékezni, mert szuperjó volt. Idén meg....

„Mindenkinek Valentin-nap, házasoknak hétfő!”

Így szólt a mém, amivel tele volt a Facebook. Nagyon tetszett! Én egy cuki csomagolású csokival készültem, meg szíves szendviccsel. Kedves már otthon volt, mikor én még a könyvtárban egerésztem a gyerekekkel. Aztán arra értem haza, hogy a kedvenc sütim mosolyog rám egy tányérról a csodálatos, frissen vásárolt kelta mintás ágytakarón, amivel nem tudok betelni. Azt gondoltam, ezt a szépséget vettük magunknak erre az alkalomra... nem számítottam semmire.

Mikor felörvendeztem a túrós gyümitorta láttán, jött Kedves megölelgetni, és csak ennyit mondott:

„Boldog hétfőt!”

Nanta

A terhesnapló előző részeit itt találod:

7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom

8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre

9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra

10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam

11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten

12. hét: Nyüszítek és hisztizek, ha nem alszom ebéd után

13. hét: Magányra vágyom négy gyerek mellett

14. hét: Evelynnek hívtam a babát, reméltem, hogy nem fiú

15. hét: Skandináv hörgős metált hallgatok a babával

16. hét: Négy gyerek mellett nem annyira nyugis a babavárás

17. hét: Hasra estem terhesen, amikor a busz nyomott egy satuféket

18. hét: Leszívja az agyam a gyerek, annyit beszél

19. hét: Puncinadrágban nem mehetsz a buliba, lányom! 

20. hét: A terhesség olyan, mint az öregség... csak rövidebb

21. hét: El kellett engednünk öreg cicánkat

22. hét: Tejszínhabba rejtett gyűrűvel kérte meg a kezemet a párom

23. hét: Már megint nekem kell tanítani a gyerekeimet

24. hét: Négyből három gyerekemme gondok vannak

25. hét: Nincs esküvő gebasz nélkül!

26. hét: A Jézuska jön, nem a Köjál!

27. hét: Megint megsérültem a busz fékezése miatt

28. hét: "Úristen! Ott a feje! Nehogy nyomjon!"

29. hét: Így fogadta el a négy gyerekem az új páromat

30. hét: Hiába ötödik terhesség, ugyanúgy vannak paráim

31. hét: Beteg lettem terhesen

32. hét: Még sosem szültem ekkora fejű babát

33. hét: Anyúúú, mekkora már a cicid?!