21. hét
A heti projektem a horgolás volt. Hát érdekesen indult a dolog, mert négy éve nem láttam horgolótűt, csak a fiók mélyén gurgulázni max. Mondjuk nem hittem, hogy egyáltalán annyira emlékezni fogok, mint amit produkáltam, de azért beletelt pár napba, mire ment a dolog lazán. Persze, ahogy Kedves is javasolta: Miért nem keresel rá a neten?
Hogy miért? Mert én ezt tudom, csak már nem emlékszem! Érted?! Ééén akarok emlékezni, ne segítsen nekem a Google! Azért ezt a büszkeséget félretoltam némileg, mikor ötvenedjére bontottam vissza a cuccot, mert láttam, hogy ez így nem oké.
Hogy karácsonyi miegymás? Dehogy... Se piros, se fehér fonalam nem maradt. Van helyette ezer más gyönyörűség, szóval legyen sapi Evelynnek! Epersapi. Csumával a csúcsán természetesen. Amikor éppen nem eszementül számoltam a szemeket, akkor azon olvadoztam, hogy milyen kis tündérbogár lesz ebben a sapiban (is) a MiBabánk!
Mondjuk pocakban lévő gyereknek még nem készítettem sapit, és ez némileg aggasztott. Honnan tudjam, mikor jó a méret? Ami sapim van, az gyanús ránézésre, hogy nagy lesz első nap. Hát jött KicsiLány Alíz babával. Rögtön le is nyúltam. Így meglett a modell. A sapi sitty-sutty elkészült, mikor már belejöttem és alig várom, hogy használatba vegyük!
Most, hogy már minden irányból száz doki is alátámasztotta, hogy Bébi tutifix lány, hát gondoltuk, megkörnyékezzük az MTA-t azzal a nekünk fontos „y”-nal. A nyomtatványra egész gyorsan ráleltem, de kb. ugyanilyen gyorsan beláttam, hogy kár erre az egészre öt percet is áldozni. Nem volt ugyan nagy meglepetés, de a tájékoztatóban ott állt feketén-fehéren, hogy Bébi az anyakönyvben csakis Evelin Freja lehet. Szomorkás... de végül is a tesóm se hiszem, hogy túl sokat használta az anyakönyvezett nevét, szóval mit számít??? Nekünk Evelyn, így. A Freja tökre rendben „j”-vel! Tekintve, hogy a skandináv nyelvek alig használnak „y”-t és ha mégis, akkor leginkább „ö”-nek ejtik... ez így oké. A nagy Északon is így anyakönyvezik. A germán nyelvekben írják csak „y”-nal.
Ezzel a kulturális kitérő véget ért.
A családom igazán élvezi, hogy itthon vagyok! Leginkább a pasi tagok... mert mindig van főtt kaja és rengeteget sütök. Heti kétszer tuti van házi cucc. Hétfőre biztosan készül valami péksüti, aztán egyik nap keksz és egyszer kenyér is. A lakásunk már megütötte a vállalható szintet. Na, jó... a gyerekszoba nem, de azt elengedtem. Ott az takarít, aki kupit és szemetet csinál! Néha elkap az ideg és kiganajozok, de két napig van látszata az egész napos melónak, szóval beintettem...
Jó ez az itthonlét. Se ideg, se kapkodás. Unatkozás sincs, nehogy valaki azt higgye! De jobb napokon akad egy kis idő, ami az enyém! Igyekszem kihasználni ezt a maradék négy hónapot, mert aztán újra pörgés lesz! Ha nem is olyan durván, mint a dolgozó anya életemben, de azért nyilván strapás lesz.
A novemberi apás hétvége pipa. Kedvesnek megemlítettem, hogy lassan át kellene rendezni a lakást, hogy legyen már némi fogalmunk arról, hogy mi hogyan lesz a jövőben. De leginkább már vennék egy szőnyeget, mert lassan hideg lesz a padlón ücsörögni a gyerekeknek, de nem tudom, mekkorát! Ahhoz látnom kell a tilitoli eredményét. Meg az se lenne rossz, ha lenne kicsit konkrétabb képünk arról, hogy hová tesszük a baba dolgait. Kedves mondta: noszahajrá! Nincsenek gyerekek, ilyenkor a legjobb! Gyorsan felvázoltam, hogy a lakberendező barátnőm hogyan rendezte át fejben egy perc alatt a nagyszobát. Persze nem most beszéltük ezt először, de apró részleteket még pontosítottunk. Aztán nekem irány a konyha. Kedves azt mondta, ő is meglesz a 36 négyzetméternyi szoba áttologatásával, míg én elkészítem a pizzát.
És tényleg! Mire megsült a mozizós pizza, addigra Voila! A szoba felmosva, kiporszívózva és áttolva! Így lett most az egy nagyon nagy szobából két normális méretű. Tetszik! Nagyon!
Heti Szomorú: BERLIOZ
Nem aludt selyempárnán és masnit sem kötöttünk a nyakába, mégis Macskarisztokrata volt. A lapos orrát olyan magasan hordta, hogy hálát éreztél, mikor rád emelte öntelt tekintetét. Úgy járt-kelt a lakásban, mint egy oroszlán. Lehet, az is volt?! Sosem ült magától az ölünkbe vagy mellénk. Ha felemelni akartad, az életeddel játszottál. Igen... lélekben tuti oroszlán volt.
Csak a hátát engedte fésülni, de azt is csak ritkán, és kb. csak NagyLánynak. Bob Marley rajongó is volt tuti... ilyen rasztákkal...
Ahogy öregedett, kicsit kedvesebb, elfogadóbb lett. Tízéves kora után valamivel már dorombolni is hallottuk.
Egy igazi antimacska, de szerettük. Nekem majdnem a fél életem! A gyerekek nem is tudják, hogy nélküle is van élet. KicsiFiút viseli meg legjobban látszólag. Sírva aludt el este. Tudtuk. Este elmondtam mindenkinek, hogy ma reggel búcsúznunk kell. Szörnyen nehéz egy ilyen döntést meghozni. Még akkor is ha látod, ez a helyes.
Már egy hete sejtem...
Az élet körforgása; egy lélek megy, egy lélek jön.
2022.03.31. A nap, amikorra Bébit várjuk. A nap, amikor Berlioz 17 éves lett volna.
Jó utat a cicamennyországba!
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten
12. hét: Nyüszítek és hisztizek, ha nem alszom ebéd után
13. hét: Magányra vágyom négy gyerek mellett
14. hét: Evelynnek hívtam a babát, reméltem, hogy nem fiú
15. hét: Skandináv hörgős metált hallgatok a babával
16. hét: Négy gyerek mellett nem annyira nyugis a babavárás
17. hét: Hasra estem terhesen, amikor a busz nyomott egy satuféket
18. hét: Leszívja az agyam a gyerek, annyit beszél
19. hét: Puncinadrágban nem mehetsz a buliba, lányom!
20. hét: A terhesség olyan, mint az öregség... csak rövidebb
