11. hét
Egész jól belesimultunk az iskola első napjaiba. Furmányosan megkerültük az iskolai jogi szabályozásokat, így mindenki biztonságban hazajutott. Most még a reggeleket kell kialakítani, de klassz kölkök. Nem lesz gond.
Ééés... hivatalosan is Kismami lettem! EKG, vérnyomás, vérvétel pipa. NagyFiúnál még ilyen kis cuki volt a kismamakönyv, de azóta… Sebaj, én mindig felcsicsázom. Most is ez a terv. Hogy mit szól doki és védőnő ahhoz, hogy eltüntetem a jogszabályokat az elejéről... Hát max. hallgatom, hogy ezt bizony nem kellett volna.
Ez a hét volt az, amikor életem első tetoválását újra csak a tükörben látom. A sztori az, hogy kamaszkoromban a sulikönyvtárban megláttunk egy könyvet. Életrajzi regény, Jack Kerouac lánya írta. Hát rácuppantunk. A lány 16 éves korában terhes lett és tetováltatott egy fekete csillagot a csípőjére, hogy ahogy a baba növekszik úgy lesz a csillag is egyre nagyobb. Bár még nem törtem anyai babérokra, kb. 2 héten belül, majdnem 16 évesen elkészült a saját csillagom. A könyvet pedig a barátnőm felkajtatta Budapest antikváriumaiban, majd az érettségi után meglepett vele. Természetesen a fent említett sorok aláhúzásával. Csak, hogy tudd, Brünci... ma is ott díszeleg a polcon!
És amikor a csillagot nem látom, akkor már egyetlen nadrágom sem kényelmes. Pláne úgy, hogy a munkahelyemen kb. csak ülök.
Kedvessel nekiindultunk plázázni a város másik felére merazapláza nagyon nagy, és az összes kedvenc ruhaboltom képviselteti magát.
A kellemetlen meglepetés akkor ért, mikor felhomályosítottak két boltban is, hogy a kismamakollekció már csak online érhető el. Szuper. Pont a próbálás nélküli vásárlást szerettem volna elkerülni. Azért végigvonszoltuk magunkat három emeleten, közben nyilván az összes vécét ki kellett próbálnom, mert az olyan izgi. De legalább minden sikítva vinnyogós cukiboltba is bemenetünk, ahol persze semmit nem vettünk, csak imádtuk. Mondjuk azt már éjjel megbántam, hogy a pihepuha virsliróka párnát nem vettem meg. Pont jólesett volna a félighason alváshoz. Mindegy.
Szóval ott álltam elcsigázva, csalódottan, mert összesen volt négyféle kismamifarmer az egész plázában, és annyiért amennyiért max. akkor veszem meg, ha álmaim gatyájáról van szó. Vettem egy bánatcsokit, felnéztem a Marketplace-en elmentett cuccaimra és ráírtam egy eladóra. Közben búcsúzóul benéztünk az imádott dán üzletláncomba, ahol most semmibe nem tudtam beleszeretni, de legalább vettem egy nagyon natúr mosogatószivacsot. Úgyis a mosogatás a kedvenc elfoglaltságom... Muhaha. Nemaz. Viszont a dán feliratos bevasárlótáska szívem csücske lett. Mint minden, ami északi.
Hazafelé pedig addig chateltem a Marketplace-en, míg egy kis kitérővel összejött a tali, és mégiscsak lett kismamanacim. Olyan nagyon enyémanci. Imádom.
BREAKING!
Tegnap este kockára ültem a fenekem az elsős szülőin. Egyszer csak valami kellemesen ismerős bökdösést éreztem. Azonnal felélénkültem, de végül is legyintettem, hogy ez talán nem is az... Bár a kicsiket elég korán éreztem, így már vártam lassacskán... Aztán a következő jelzés már teljesen egyértelmű volt. Incifinci talpacskák cirókázták a pocimat!
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
