9. hét
Abba valahogy beletörődtem, hogy a melltartóimat le kellett cserélnem E, mint elefánt kosarasra, de lassan jönnek a nadrágok is. A kedvenc nacim már tavasszal sem volt túl kényelmes, most viszont úgy két évre a szekrény mélyére kerül. Kapóra jött a lehűlés. A nyári falatnacik felejtősek. Igaz, az egyik még kényelmes, de a tükörben elég amorf látvány fogad. Oké, hogy Bébi még csak babszem méret, de a hasamat már behúzni sem tudom. Valami lufiszerű cucc van a helyén. Már gondolkozom a normál farmer és a kismamagatya közötti megoldásokon. Ahogy a barátnőm megjósolta...
„Jaaaj, te szegény... nyár végére fogsz pont úgy kinézni, mint aki jól bekajált!”
És tényleg...
Egyelőre egy komoly kiló plusz sincs rajtam, de abban biztos vagyok, hogy az is mind a melleimen foglal helyet. Rettegtem, hogy te jó ég! Ha most ennyi vagyok, vajon hol lesz a vége??? Aztán visszalapoztam a többi gyerek naplóját és arra jutottam, hogy mindegy, hol kezdtem... a vége kb. mindig ugyanott volt. Pedig elég szélsőséges kilókról indultam.
Eddig még egyik várandósságom alatt sem voltak tipikus kismama-allűrjeim. Olyanok, amikből a mémek készülnek. Na, most...
Hazavergődtünk az ünnepi délelőttről, és én már minden ízlelőbimbómmal készültem a vágyott gombalevesre, amiről napok óta ábrándoztam. Hirtelen dél lett és kezdett húzni az ágy... a dél az valahogy ilyen mostanában. Kavartam a levest és csukódott le a szemem. Ledőltem, közben Kedves folytatta a főzést. Egyszer csak arra ébredtem, hogy álmaim gombalevese helyett undi gombaszag van a lakás minden pontján, és órákig émelyegtem már a gomba gondolatától is. Kicsaptam az ablakokat is, de semmi... Elég hisztis érzés volt... Azért másnap duzzogva megettem a levest...
A szabi letelt. Pedig mennyire bírtam... és örvendeztem, hogy a délelőtti émelygés búcsúzóban. Én kis naiv... pusztán annyi volt, hogy nem 5-kor keltem. Amint visszaszálltam a mókuskerékbe, nyomban jött vissza az émelygés is. Ilyenkor az tartja bennem a lelket, hogy már csak három hét... és nagyon ajánlom, hogy minden a nagykönyv szerint menjen...
Viszont volt irtó cuki álmom a napokban. Bébi csupaszon feküdt a kiságyban bogárpózban, én meg cirókáztam a hátát. Ahhhh.... milyen jó is lesz. Egyre gyakrabban ébredek úgy, hogy a kezem a pocimon van. Kedves azelőtt a derekamat ölelte éjszaka, de most már az ő keze is a Bébit vigyázza.
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
