Lehet, hogy nektek ez nem újdonság, de én most szembesültem azzal, hogy a kisfiamnak telitalpa van, és ez nem is olyan ritka, mint hinnénk. Hogy őszinte legyek, először fogalmam sem volt, hogy ez most normális vagy valami probléma előjele lehet. Aztán elkezdtem utánaolvasni, kérdezősködni és megnyugodtam – de közben rengeteg fontos dolgot tanultam meg, amit most szeretnék megosztani veletek, hátha lesz olyan köztük, ami újdonság.
Az első és legfontosabb, amit minden szülőnek tudnia kell: minden csecsemő „lúdtalpasan” születik. Ez nem egy hiba, hanem a természet rendje. A kis lábacskák tele vannak babazsírral, ami elfedi a fejlődő boltozatokat, és igen, a belboka is egy kicsit lefelé állhat. Teljesen normális! Szóval, ha ti is észrevettétek, hogy a baba lába nem „szépen ívelt”, ne pánikoljatok. Az első években ez még természetes állapot. A boltozat végleges formája csak 6-7 éves korra alakul ki. Kezdetben normálisan is a belboka kicsit lejjebb áll, a sarokcsont pedig enyhén befelé dől.
Alapvető szabály, hogy az a lúdtalp tekinthető kórosnak, amikor a gyermeknek valamilyen panasza is van. Ilyen lehet az állandó lábfájdalom, csökkent terhelhetőség, boka-, belső talpél fájdalom, esetleg idősebb gyermekeknél, kamaszoknál térdkalácstáji fájdalom. Kezelésre illetve egyéb terápiára akkor van szükség, ha a gyermek lába folyamatosan vagy nagyon gyakran fáj, már akár kismértékű megerőltetésre is, és merev, vagyis a láb kis ízületei nem mobilisek, a belső boltozati ív lábujjhegyre álláskor sem jelenik meg. Ha bármiben bizonytalanok vagyunk, irány az ortopédiai szakrendelő!
A babalábak szakasza után a későbbiekben vigyáznunk kell, hogy milyen cipőt adunk a csemete lábára. Vannak szülők, akik átvesznek használt cipőket, más szülők hallani sem akarnak erről. A gyerekorvosok, szakemberek azonban általában azon az állásponton vannak, hogy cipőt ne örököljön a gyerek, lehetőleg még testvértől sem.
A legnagyobb vita mindig a gyerekcipők körül forog. Mikortól hordjon cipőt a gyerek és milyet? Én is végigmentem már minden szülői stáción, a végleges véleményem szerint, amíg a kicsi csak kapaszkodva totyog egyik szekrénytől a másikig, semmi szükség cipőre. A legjobb, ha mezítláb vagy csúszásgátlós zokniban van, hogy érezhesse a talajt. Viszont amikor már stabilan jár, és a kemény felületeken is egyre több időt tölt, jöhet a cipő. És itt kezdődik az igazi kihívás: milyen cipőt válasszunk?
A jó cipő tartja a sarkat, kemény kérge van, és rugalmas a talpa. Ez azt jelenti, hogy nem szabad túl puha papucsfélét venni, de a „deszkatalpú” darabok sem jók. A cipőnek együtt kell gördülnie a lábfejjel járás közben, ugyanakkor tartania kell a lábat. És itt jön újra az öröklési vagy használt cipők kérdése: ahogy a cipő elhasználódik, kinyúlik, „kitapossa” előző használója, már több kárt okozhat új tulajdonosának, mint amennyit spórolunk rajta. Szóval én amondó vagyok, hogy inkább legyen egy jó új cipő, mint három „örökölt”.
Na, és akkor mi a helyzet a lúdtalpbetéttel?
Ez egy külön történet. Amikor először hallottam, hogy a „lúdtalpbetét” nem kötelező, sőt, akár ártalmas is lehet, teljesen meglepődtem. De logikus: ha a betét tartja a boltozatot, akkor az izmok nem dolgoznak, ami később problémát okozhat. Szóval, hacsak az orvos nem mondja kifejezetten, hogy szükséges, magunk ötletétől vezérelve hagyjuk a betéteket, mert ha nincs rájuk igazán szükség és úgy hordja a gyerkőc, megint csak ellenkező hatást érünk el velük, mint szeretnénk.
Miért fontos a szupinált cipő?
A szupinált cipő tapasztalataim szerint viszont szó szerint életmentő lehet, ha a gyerek belbokája túlságosan bedől. Ez a típusú cipő segít jó helyzetben tartani a sarokcsontot, ami elengedhetetlen a lábboltozatok egészséges fejlődéséhez. De vigyázni kell: csak megbízható gyártótól vegyük, és ellenőrizzük, hogy valóban szupinált-e. Ha bizonytalanok vagytok, egy jó szakember (ortopéd orvos vagy gyógytornász) biztosan segít.
Most jöjjön egy kis mítoszrombolás. A mezítlábazás csak akkor egészséges, ha a talaj egyenetlen és rugalmas – például fű, homok vagy kavics. A betonon viszont már más a helyzet. Ott inkább adjunk a gyerekre cipőt, hogy ne terheljük túl fejlődésben lévő kis lábacskáit.
A cipőválasztás aranyszabályai
1. Tartsa a sarkat: A cipő kérge legyen erős, tartson kétoldalról.
2. Rugalmasság: A talp legyen hajlékony, de ne túl puha.
3. Ne örököljön cipőt: Higiénia és a megfelelő illeszkedés miatt.
4. Mezítláb a fűben, cipő a betonon: Hagyjuk dolgozni a lábizmokat, de figyeljünk a terhelésre.
5. Figyelj a jelekre: Ha valami nem stimmel (túlzott bokabedőlés, panasz a cipőre), ne habozz szakemberhez fordulni!
Amikor először mentünk cipőt venni, én is tanácstalan voltam. Az eladó olyan lelkesen ajánlgatta a „lúdtalpbetétes” cipőket, hogy majdnem elhittem, hogy erre van szükségünk. De szerencsére előbb tájékozódtam, így tudtam, hogy ez nem mindig jó választás. Most már tudatosabban vásárolok, és a gyerekem lábán is látom, hogy jó irányba fejlődik.
Szóval, szülőtársak, ne aggódjatok, ha a gyereketeknek „telitalpa” van. A legtöbb esetben ez biztosan nem lúdtalp, csak egy átmeneti állapot, amit a megfelelő cipőválasztással és egy kis figyelemmel tökéletesen kezelni lehet. És ha bármiben is bizonytalanok vagytok, kérjetek segítséget, mert a talpunk nyoma fontos dolog!
Gágonyi Szandi