Jól, igen, köszi! Kicsit valóban ideges voltam, mert ez a komment éjfél körül íródott és az istennek sem tudtam elaludni már legalább két órája. :D

Off, csak azon gondolkodom, hogy jol vagy-e, mert amugy azon kevesek koze tartozol itt, akik szinte mindenfele szituacioban diplomatikusak tudnak maradni.

Pedig alapvetoen az o himivarsejtjein mult :)

Mondjuk nalunk nagyjabol egyformak a poharak, de amugy igen, jellemzoen mi sem iszunk-eszunk abbol, ami mar a masik szajaban jart. A ferjemmel meg inkabb osztok meg igy eszkozt, ha nagyon muszaj,...

Amikor tőlem megkérezték mit várok mindig azt válaszoltam. " egészséges gyereket"! Erre újra megkérdezték, és én újra ugyanazt válaszoltam, kb, 3-4 kérdés volt mire felfogták. A férjem...

Hat azert, mert az alaptermeszetunkkel egyutt szuletunk, a neveles azon csak modosit, jo esetben finomit.

En nem hiszem, hogy ez alapvetoen a testver letevel vagy nem letevel fugg ossze. Vannak emberek, akik onosebbek, masok kevesbe, es ez mar gyerekkorban is igy van.

Nálunk pl. teljesen más alkatok, más magasságúak, tehát ez nem is jön szóba, más az ízlésük is. A lábuk is totál más, az egyiknek nagyon magas rüsztje van és széles lábfeje, a legnagyobb fiamnak...

Szépen elkérik a cuccot egymástól. ❤️
Sőt most a középső a nagynak adott kosaras cipőt.
Tiszteletben tartják, hogy szólás nélkül nem nyúlnak hozzá, de amúgy sima. Nekem tetszik.

Hát, én nem éreztem valami nagy empátiát egyik alkalommal se, nem volt senki bunkó csak tényleg futószalag fíling.