A modern világ egyik sajátos és sokszor aggasztó online közössége az úgynevezett incel („involuntary celibate” – azaz önkéntelenül cölibátusban élő) közösség. Az incelek olyan férfiak, akik úgy érzik, hogy a nők szexuálisan és romantikusan elutasítják őket, és ezt a frusztrációt gyakran társadalmi vagy biológiai okokra vezetik vissza. A jelenség nem csupán egyéni sorsokról szól, hanem mélyebb társadalmi problémákra is rávilágít, mint például az elmagányosodás, a férfiak önértékelési problémái és az online közösségek káros hatásai.

Az incel kultúra alapjai

Az incel közösség saját ideológiát és szakzsargont alkotott, amelyet „fekete pirula” (blackpill) néven emlegetnek. Ez az elmélet a hipergámiára – azaz arra a feltételezésre – épül, hogy a nők kizárólag a legmagasabb státuszú férfiakat választják. Az incelek szerint a férfiak értékét elsősorban genetikai adottságok, például az arc és a testalkat határozzák meg, ezért egyesek akár szélsőséges eszközökhöz is folyamodnak a vonzóbb külső érdekében. Egy ilyen elterjedt, veszélyes módszer például a „bonesmashing”, amely az arc csontjainak szándékos ütögetésével próbálja „javítani” az arcvonásokat.

A 80/20-as elmélet

Az incel közösség egyik visszatérő koncepciója a „80/20-as szabály”, amely szerint a nők 80%-a a férfiak csupán 20%-ához vonzódik, miközben a maradék 80% férfi nehezen talál partnert. Ez az elmélet a hipergámia egy szélsőséges változatára épül, amely szerint a nők kizárólag a legvonzóbb és legsikeresebb férfiakat részesítik előnyben. Bár a párkapcsolati piac valóban egyenlőtlen lehet bizonyos szempontból, ez az elmélet borzasztóan leegyszerűsítő és figyelmen kívül hagyja a vonzalmat, az érzelmeket, a meghatározó összetett tényezőket, például a személyiséget, a közös értékeket és a társadalmi normákat.

A modern online társkeresők algoritmusai és a jó öreg közösségi média szintén torzíthatják a párkapcsolati dinamikákat, mivel a vizuális megjelenés és a társadalmi státusz egyre nagyobb szerepet kap a virtuális létben. Ugyanakkor az a gondolat, hogy a „kevésbé vonzó” férfiak esélytelenek, csupán egy szélsőséges narratíva, amely erősítheti az elutasítottság érzését és a frusztrációt az incel közösségben, tehát jól megágyaz a paranoid gyűlöletnek.

Az incelek online platformokon, például a Redditen, 4chan-en és különböző zárt Discord-csatornákon találkoznak. Ezek a közösségek kezdetben egyfajta támogató csoportként működtek, ám az évek során egyre inkább a nőgyűlölet és a társadalom iránti ellenszenv jellemzi őket. Bizonyos esetekben ezek az ideológiák szélsőségessé is válhatnak: az incel közösségből több olyan személy is kikerült, akik tömeges erőszakos cselekményeket követtek el, mint például a 22 éves Elliot Rodger, aki 2014-ben gyilkos ámokfutásba kezdett, bosszút állva azokon a nőkön, akik elutasították őt.

A magyarországi helyzet

Bár Magyarországon (legjobb tudomásom szerint) nem létezik egyértelműen incel közösség, az incel ideológia nyomai fellelhetők a helyi online térben is. Egyes hazai blogok és YouTube-csatornák – akár szándékosan, akár észrevétlenül – közvetítik a redpill és blackpill nézeteket, amelyek erősítik a nők tárgyiasítását és a férfiak „áldozati” szerepét. A kick-boxolóból lett 39 éves influenszer, Andrew Tate például, aki egyébként nem tartja magát incelnek, Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend nőgyűlölő megszólalásaival együtt, így itthon is jó sok követőt gyűjtött. Az ilyen tartalmak különösen a fiatal, bizonytalan férfiakra lehetnek veszélyesek, akik könnyen az ideológia hatása alá kerülhetnek.

Beszippant a dolog

Az incel jelenség nem önmagában létezik, hanem a modern társadalom bizonyos problémáinak tünete. Az elmagányosodás, a közösségi média által felerősített önbizalomhiány és az egyre bizonytalanabbá váló párkapcsolati normák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sok fiatal férfi úgy érezze, nincs helye a romantikus világban. Az online tér pedig nem segít ebben: a torzított szépségideálok és a sikert hangsúlyozó influenszerek sokszor tovább rontják az amúgy is labilis önképpel rendelkező fiatalok helyzetét.

Mit tehetünk ellene?

A megoldás nem az, hogy démonizáljuk az inceleket, hanem hogy megpróbáljuk érteni és kivédeni azokat az okokat, amelyek ezt a közösséget létrehozták. A fiatal férfiaknak lehetőséget kell adni arra, hogy egészséges férfiképet alakítsanak ki, amely nem a külső megjelenésre vagy a szexuális sikerekre épül.

A megoldás biztosan nem az, hogy démonizáljuk az inceleket, hanem talán az lehet, hogy valahogy követni tudjuk és megértjük azokat az okokat, amelyek ezt a közösséget létrehozták.

Fontos, hogy a fiatal férfiak egészséges férfiképet alakíthassanak ki, amely nem csupán a külső megjelenésre vagy a szexuális sikerekre épül. Ehhez elengedhetetlen lenne a nyílt párbeszéd a férfi-női szerepekről, a sztereotípiák lebontása és a kölcsönös tisztelet hangsúlyozása.

Ugyanilyen lényeges megoldókulcs lenne a mentálhigiénés támogatás biztosítása, hiszen a férfiak érzelmi problémáiról való beszélgetés és a kapcsolati nehézségek kezelése csökkenthetné ezt az egyre erősödő frusztrációt.

Emellett a kritikus médiafogyasztásra is érdemes figyelmet fordítani, hogy a fiatalok felismerjék az online tartalmak mögött meghúzódó rejtett üzeneteket. Ez talán a legnehezebb, mert a kamaszokat már nehéz kontrollálni, ha netet kapnak a kezükbe.

Végül, de nem utolsósorban, az alternatív férfikép bemutatása is kiemelkedően fontos: az izmos, érzelemmentes „alpha male” helyett olyan példaképekre van szükség, akik az érzelmi intelligenciát és az empátiát is értékként kezelik.

Az incel jelenség alapvetően nem csupán az egyénekről szól, hanem egy mélyebb társadalmi válságot tükröz. Ahhoz, hogy ezt a problémát kezelni tudjuk, komplex megközelítésre van szükség, amely egyszerre foglalkozik a férfiak önértékelésével, az online tartalmak hatásával és a párkapcsolati kultúra változásaival.

Addig is, isten óvja a gyerekeinket.

egy aggódó apuka, Gábor