Mit kezdjünk a kamaszok online randizásával?

A digitális világ teljesen átalakította az ismerkedés fogalmát. Ami régen a parkokban, iskolai bulikon vagy baráti körökben kezdődött, ma sok esetben egyetlen koppintással történik meg egy képernyőn. A kamaszok számára ez a virtuális tér természetes közeg, de vajon tényleg fel vannak készülve rá? És a szülők tudják, hogyan segítsék őket ebben a folyamatban?

Bár a legismertebb randialkalmazások, mint a Tinder, elvileg 18 éven felülieknek szólnak, néhány ügyes trükkel egy tinédzser könnyen kikerülheti a korlátozásokat. Ráadásul számos olyan platform létezik, amelyeket kifejezetten fiatalabbaknak szánnak. De mit is jelent ez a gyakorlatban?

A kamaszok kíváncsiak. Keresik az élményeket, felfedezik a határaikat, és az ismerkedés – online vagy offline – ennek természetes része. Azonban az internetes randizás nemcsak új lehetőségeket nyit meg, hanem jelentős veszélyeket is hordoz. Az anonimitás, a gyors visszacsatolások, a könnyen elérhető idegenek világa olyan pszichológiai és érzelmi kihívások(k) elé állíthatja őket, amelyekre még nincsenek felkészülve.

A tinédzserkor az identitáskeresés, az érzelmi stabilitás és a szociális kapcsolatok alakulásának kulcsfontosságú időszaka. Egy randiapp pedig komoly romboló hatással lehet ezekre a folyamatokra:

Ami a neten folyik, az tulajdonképpen egy önértékelési hullámvasút – Az applikációk algoritmusai sokszor a külalakot helyezik előtérbe, így a kamaszok könnyen azt érezhetik, hogy csak a külső alapján ítélik meg őket. Ha erre sok „nem” érkezik, akkor az rájuk érkezik, ők nem elég jók, így durván rombolhatja az önbizalmukat, és ennek ellenkezője is igaz, ha sok pozitív visszajelzést kapnak, egy idő után már túlzottan függhetnek tőle.

Az online randizás gyors és egyszerű. De ez az egyszerűség arra taníthatja a fiatalokat, hogy a kapcsolatok is cserélhetők, eldobhatók. Ez hosszú távon megnehezítheti a mélyebb kötődések kialakulását, sérül a társas kapcsolatok megbecsülése.

Kockázatos helyzetek is kialakulhatnak, hiszen a fiatalok tapasztalatlanok, és sokan közülük nem ismerik fel a veszélyes szituációkat. Könnyen áldozattá válhatnak, legyen szó online zaklatásról, manipulációról vagy akár komolyabb bűncselekményekről.

Az első reakció sok szülő részéről a tiltás. És bár logikus lépésnek tűnhet, valójában kevésbé hatékony. Egy kamasz, aki elhatározta, hogy használni akarja ezeket az alkalmazásokat, nagy valószínűséggel meg is fogja találni a módját. Ha pedig ezt titokban teszi, a szülőknek semmi esélyük nincs arra, hogy segítsenek neki felismerni és kezelni a veszélyeket.

Hogyan segíthetünk szülőként?

A kulcs – más megközelítés nem lévén – az edukáció és az információ. Beszélgetni, beszélgetni és ha leráz, visszamenni és újrakezdeni, minden alkalmat megragadni az információk átadására, a vitára, az érvelésre. Ha kell, naponta emlékeztetni őket arra, hogy mi számít egészséges kapcsolatnak, hogyan ismerhetik fel a manipulációt, és miként védhetik meg a személyes adataikat. A biztonságos internethasználatról szóló tanítás nem csupán technikai kérdés – érzelmi és pszichológiai érettség is szükséges hozzá.

Ha a gyerekek tudják, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk, nagyobb eséllyel osztják meg velünk azt is, ha kényelmetlen vagy veszélyes helyzetbe kerülnek.

Bízzunk bennük és ezt is kommunikáljuk feléjük, azonban beszéljük át velük, milyen típusú információkat oszthatnak meg, és mit kell feltétlenül kerülniük, hogy biztonságban legyenek.

Segítsünk nekik megérteni, hogy nem minden online kapcsolat egyenlő a valósággal. A hamis profilok, a megtévesztő szándékok felismerése kulcsfontosságú készség.

A közösségi élmények, a személyes kapcsolatok erősítése és a valódi baráti kör fenntartása csökkentheti az online világba való túlzott menekülést. És ha éppen nincsenek barátok, a család is lehet „maga a valóság”.

A jövőjük múlik rajta

A kamaszok online randizása egy olyan jelenség, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nem elég azt mondani nekik, hogy „ezt nem engedem”, mert azt körülbelül egy éves koruk óta tudjuk, hogy a tiltás csak növeli a kíváncsiságot. Ehelyett olyan eszközöket kell adnunk a kezükbe, amelyekkel felelős döntéseket hozhatnak.

Végtére is, az online térben történő ismerkedés lehet egy abszolút pozitív élmény is – de csak akkor, ha megfelelő óvatosággal és tudatossággal állnak hozzá. A mi feladatunk szülőként pedig korántsem az, hogy minden veszélytől megóvjuk őket és egyfajta burokban tartsuk a majdnem felnőtt gyerekeinket, hanem az, hogy megtanítsuk nekik, hogyan óvhatják meg ők saját magukat.
Nem is olyan nagy ördöngösség, igaz?

Kézdy Borbála