2025. február 19-én megjelent az új, családközpontú alapelvekre épülő szülészeti és újszülött-ellátásról szóló egészségügyi szakmai irányelv összegzése. Az új dokumentum kapcsán számos kérdés merült fel: valóban hoz-e változást a rendszer, vagy csak a régi problémák újragondolása marad? És mit jelent mindez a várandós nők mindennapjaira?

Sokak szerint régóta váratott magára, hogy a korábbi, elavult irányelveket felülírják. Többek között azok túl nagy teret engedtek az ellátóhelyek egyéni felkészültségének, a haladó módszerek alkalmazása is csak a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően volt kötelező. A régi dokumentum megengedte, hogy a támogatás szintje kórházanként változó legyen, így az alapvető, egyértelmű elvárások helyett inkább a helyi gyakorlat határozta meg a szülészeti ellátás minőségét. Ez volt a múlt, most lássuk a változásokat!

Első ránézésre az új irányelv vegyes képet mutat: kerültek bele bőven üdvözítő újítások, de van olyan része, amely eddig jól működött, most mégis kikerült a szakmai dokumentumból.

Ilyen például a szülés alatti kommunikációval és támogató jelenléttel kapcsolatos ajánlás, amiből most csak egy sejtető mondat maradt:  

„A vajúdás és szülés idején a folyamatos támogató jelenlét előnyös, de kerüljük a felesleges személyi jelenlétet.”

Hogy ez kire vonatkozik pontosan, nem egyértelmű. Még talán az sem érthető ebből, hogy mindezt az anya oldaláról vagy a kórházi személyzet oldaláról közelíti-e meg az ajánlás.   

Eltávolították az ambuláns szülésre vonatkozó korábbi ajánlást is, amely bizonyos feltételek mellett támogatta a szülés utáni korai, 24 órán belüli hazatérést. Ez a korábbi ajánlásokban haladó ajánlásnak számított, megszüntetése viszont határozottan visszalépést jelent, hiszen a gyakorlatban sok édesanya élne ezzel a lehetőséggel – ám számos kórház ezt nem teszi lehetővé.

Üdvözlendő és örömteli újítások:

Az új irányelv pozitív részei között szerepel a magzat külső megfordítására vonatkozó ajánlás, amely egy szülés technikai kérdésnek tűnhet, azonban érzelmileg rengeteget jelenthet az anyának és a babának is. Egész pontosan így szól a 9. ajánlás:

„A magzat medencevégű hosszfekvése esetében – ha egyéb ellenjavallata a hüvelyi szülésnek nincs – fel kell ajánlani a várandósnak a  külső magzatfordítás lehetőségét. Hazánkban egyre több helyen elérhető az állami ellátásban is a külső fordítás, mely szakavatott kézben biztonságos beavatkozás, és hozzájárulhat a császármetszések gyakoriságának csökkentéséhez.”

Emellett a szoptatást támogató képzések promotálása és a császármetszés utáni hüvelyi szülési kísérletek (VBAC) auditálása, a korábbi császáros anyák esetében a hüvelyi szülés lehetőségének progresszív lépésnek számít, hiszen ezek révén remélhetőleg csökken majd a császármetszések aránya.

A módosítások között vannak olyan apróságnak tűnő, mégis óriási jelentőséggel bíró javítások is, mint az „aranyóra” kifejezés helyesbítése, „aranyórák”-ra, amely változtatás  szülést követő azonnali, megszakítás nélküli bőrkontaktus meghosszabbítását célozza meg. Illetve itt van a vajúdás alatti evés-ivás (dínom-dánom) kérdésében tett előrelépés, amelynél a korábbi szigorú előírások helyett már (hivatalosan is) megengedett a gyorsan felszívódó energianövelő táplálékok fogyasztása a vajúdás alatt.

Bocsánat, de erről eszembe jutott a Burok című előadás (pár éve játszotta még a Tünet Együttes - Rendező - koreográfus: Szabó Réka) legjobb mondata: „Tízpercesek a fájások, megkívánok egy búzasört.”

Jó hír továbbá, hogy az új irányelv elsősorban a nem gyógyszeres fájdalomcsillapítást javasolja, azonban kiegészíti ezt azzal a lehetőséggel, hogy a vajúdó kérése esetén farmakológiai módszereket is igénybe lehessen venni. Ez segít abban, hogy az anyák a saját igényeiknek megfelelően választhassanak, illetve ne utasítsák vissza a jövőben a fájdalomcsillapításra vonatkozó kérésüket.

Megnyugtató, hogy míg a korábbi irányelv legalább egy kísérőről szólt, míg az új változat konkrétan előírja, hogy biztosítani kell egy kísérő folyamatos jelenlétét.

„A várandósság, majd a vajúdás és szülés időszakában is biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy az anya mellett egy, a számára fontos kísérő folyamatosan jelen lehessen.” (3. ajánlás)

Ugyanakkor ez a megfogalmazás potenciálisan korlátozhatja a több kísérő jelenlétét, ami a gyakorlatban továbbra is viták forrása marad, de legyünk bizakodók és pozitívak, nem így lesz!

Az új irányelv hangsúlyozza, hogy bár az egészségügyi intézmények továbbra is engedélyezhetik a több kísérő jelenlétét, minden esetben az anya tájékozott beleegyezése szükséges. Emellett kiemelik, hogy az oktatás alatt álló személy(ek) jelenlétének célját is alaposan meg kell magyarázni, elkerülve minden olyan nyomásgyakorlást, amely jogsértő lenne.

Változatlanul hagyott, beszédes irányelvek

Az új irányelv továbbra is csak akkor javasolja a szabad testhelyzetválasztást a kitolási szakban, ha az ellátó megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezik a különböző testhelyzetekben zajló szülések kísérésében és vezetésében. Ez azonban lényegében egy beismerés: azt mutatja, hogy az elmúlt több mint öt évben sem sikerült széles körben megbízhatóan elsajátítani ezt a készséget az ellátórendszeren belül. Pedig egy szülész-nőgyógyász számára, aki egy egész szakvizsgát teljesített, ez nem jelenthetne komoly kihívást. Pár alkalom is elegendő lenne arra, hogy egy szakember a kollégája mellett állva megfigyelje, hogyan zajlik egy szülés akkor, amikor a baba nem az orvos számára kényelmes vektorok szerint kíván megszületni.

A dokumentumban továbbra sem ajánlják a „hosszan tartó haspréssel” való kitolást – ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a WHO álláspontja szerint egyáltalán semmilyen hasprés nem javasolt. Ráadásul 2013 és 2018 között végbement egy kutatás, Gentle Assisted Pushing Study címmel, amely azt vizsgálta, hogy a függőleges testhelyzetben vajúdó nő hasára gyakorolt enyhe, ismétlődő külső nyomás javítja-e a szülés kimenetelét. Az eredmény egyértelmű volt: nem javítja. A legjobb, ha a szülő nő a számára legkényelmesebb testhelyzetben, saját ritmusában, külső beavatkozás nélkül nyomhat.

Pár részletet kiragadva nagyjából így állunk tehát 2025-ben. Az ajánlások egyébként 48-an vannak és a további elmélyülési igény esetén itt olvashatóak részletesen.

Mindenkinek a lehető legbékésebb és legcsodásabb szülést kívánom, mint fő irányelv!

Andi