14. hét
Mikor Kedvessel megismerkedtünk, a randijaink abból álltak, hogy fetrengtünk. Fűben, Duna-parton, szőnyegen. Bámultuk az eget vagy a plafont. Dumáltunk órákig és persze, hogy persze... szólt a zene. Mindig. Mindenhol. Ennek ellenére minden kapcsolati mérföldkövünk egyetlen zenekar dalaihoz köthető.
Igen. AZ is ;-)
Bár ilyenkor a zene cseppet sem lényeges háttérzaj, egy dal mégis magára vonta a figyelmet. Kicsit kecskeáldozósan kezdődik, de aztán jön a dallamos refrén és ezek váltakoznak. Jó kontrasztos. Imádtuk rögtön. Bár a zenekart szerettük, ez a dal eddig ismeretlen volt számunkra, szóval napokig kerestük, mire ráleltünk.
Belőlem annyi bukott ki rögtön, hogy
„Milyen szép név!”
„Azt mondod? Evelyn? Jól is hangzik a vezetéknevemmel!”
Ezek persze szappanbuborék-szerű, felhőről lábat lógató ábrándozások voltak csupán.
Később, ha bármikor szóba került a közös baba gondolata, egyértelmű volt, hogy Evelyn.
Aztán mikor realizálódott a dolog, persze első perctől beszéltem a kis mákszemhez. Akkor is Evelynnek hívtam és azóta is. Reméltem, hogy nem fiú, mert az ciki!
Mivel mindketten az északi kultúra rajongói vagyunk, így átnyaltuk az anyakönyvezhető skandináv nevek listáját.
FREJA; jelentése szerelem. Mi más lenne??? A skandináv mitológiában ő a termékenység és a szerelem istennője. Boldogan csillogott a szemünk. Ugyan mi lehetne tökéletesebb a MiBabánknak??? A bibi csak az volt, hogy egyszerűn nem tudtam így hívni Bébit, pedig szerelem volt a név... mégsem ment. Gondoltam, talán fiú és nem szeretne lánynevet...
Szóval mikor vizsgálni próbáltak és lökdöstek, mást sem figyeltem, mint hogy látok-e tulipán fazont a lábacskák között. Nem láttam, dehát én laikus vagyok... Miután mindent sikerült lemérni és az eredmények szuperek lettek, akkor mondta a szonográfus is, hogy ő nem lát fütyit. De azért még kicsit nézelődött...
„Látják? Ott a szeméremdomb!”
Ezen a ponton picit elérzékenyültem. Kedves arról álmodott, hogy lányos apuka lesz és majd rózsaszín tütüben, pillangós csattal a hajában balettozik a kislányával a szoba közepén. Én meg szívesen nevetnék ezen a látványon... vizuális típus vagyok, már most fetrengek! Vagy mosolyogva figyelném, ahogy apa és lánya azt nézegetik, hogy kinek hosszabb a hajfonata. Boldog voltam, hogy valóra válik Kedves álma. Meg azért is, mert nekem kicsit nyálasan romantikus az, ahogy Bébinek megálmodtuk a nevét. És ez tetszik!
Meg azért is örültem, mert még augusztus végén megláttam egy irtó cuki bodyt - igen, azt, ami a fotón van - de nem volt, csak rózsaszínben. Viszont muszáj volt megvennem és bánatos lettem volna, ha nem tudom ráadni...
Otthon is nagy volt a boldogság. NagyLány nyomban felkiáltott:
„Megmondtam Anyu! Azt álmodtam, hogy lány, hát mi más lenne???”
KicsiLány azon aggódott, hogy szuper ugyan, hogy hugica lesz, erről álmodott, de nem fogja tudni megjegyezni a nevét... KicsiFiú meg csak mosolygott, mint a tejbetök, és minden testrésze mocorgott az izgatottságtól. Neki mindegy volt, hogy mi van Bébi lábai között. Végre nem ő lesz a kicsi, és ez mindent megér. Nagytesó lesz. Számára már a szó is maga a felsőbbrendűség. NagyFiú meg a boldog tudatlanságban taposta épp a havat a Hargitán.
Alig pár nap múlva pedig megérkezett a kombinált teszt eredménye. Juhééé! Minden szuper! Megúsztam a hasbaszurit!
A múltheti depi elillant, amint rájöttem, hogy mi is a bajom. Innentől már nem számított a probléma. Csak a megoldáson törtem a fejem. Az Istenek pedig szeretnek, mert kiderült, hogy nem is négy, hanem hat nap szabim van!!!
És mi tagadás...szaranya leszek. Eszemben sincs a plusz napokat beáldozni a hátralévő iskolaszünetekbe, hanem enyém lesz! Ebben a két napban pedig olyan fazékcsodák kerülnek majd az asztalra, mint paradicsomleves, sajtos tészta, tejberizs... Sőt, a szennyest is laza mozdulattal fogom félretolni. Egyik nap festek meg olvasok. Kizárólag a magam örömére. Másnap meg őszi dekorációkat készítek majd a gyerekszobába. Mert azt is imádom csinálni. A gyerekeim csillogó szeméért és a kreatívkodás öröméért is. A telefonomat meg lenémítom és mindenki hagyjon békén! Csak a zene, a zene, a zene szóljon jó hangosan!
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten
12. hét: Nyüszítek és hisztizek, ha nem alszom ebéd után
13. hét: Magányra vágyom négy gyerek mellett
