Bye-bye első trimeszter és émelygés! Hányinger, a soha viszont nemlátásra!
Fel sem tűnt igazán, hogy nincs már reggeli rosszullét. Eltelt pár nap, mire realizáltam, hogy ez bizony elmúlt. Nem kár érte... Van helyette más nyavalya. Meleg, levegőtlen helyen ájuldozás. Eddig még mindig megúsztam, de néha nem sokon múlt.
Nem is tudom hogyan rohant el így három hónap?! Mit rohant?! Suhant! Hiszen még csak most ijedtem meg a pozitív teszt láttán!
A pocim már látványosan növöget. Olykor az ügyfelek rákérdeznek:
„Csak nem babát vár?”
Vagy látom, hogy az eladó a mindennapi boltban gyanúsan méreget. Én meg csak mosolygok.
Várom az ígért energikusságot ami a második trimesztert jellemezné. Remélem, fogja is, mert ez a mormotaüzem kiborít. Én, aki 4-6 óra alvással vidáman elműködöm, most olyan vagyok, mint a kisovisok. Ha nem alszom ebéd után, akkor nyüszítek és hisztizek. Nem kicsit. Utálom.
A gyerekek übercukik. Főleg a lányok vannak izgalomban. NagyLány azért így hatodikban már elég felvilágosult, de kb. kétnaponta kérdezgeti:
„Mikor születik már meg a kisbaba, Anyúúú???”
KicsiFiú a napokban volt irtó édes. Éppen fürdés után törölgetve ölelgettem őt, mikor éreztem Bébi lábacskáit kalimpálni. Azonnal érdekelte, hogy pontosan mit is érzek, hát próbáltam neki apró, puha érintéssel megmutatni. Erre ő ugyanilyen finoman megbökte a pocimat, majd izgatottam kérdezte:
„Ezt most érezte a baba, ugye???”
Lassan kezdem valóságosnak érezni, hogy babánk lesz. Igen, látom a tükörben, érzem a ruhákon, de az agyamban egy kicsit ilyen álomszerű a dolog. A napokban szereztük meg a kedvenc babakocsimat, amilyet 7 éven át használtam. Az, hogy most ez a szuper járgány az előszobában van és csak úgy nézegethetem, nagyban hozzájárul, hogy valóságnak érezzem a Bébit. Annyira hihetetlen néha. Olykor csak nézem Kedvest - általában a menterendszerinti 5 órás klotyójárat után, mikor nehezen alszom vissza - és arra gondolok, hogy el sem hiszem! Annyit álmodoztunk erről a babáról, de nem hittük, hogy valósággá válik. És most mégis itt van. Itt ficánkol a pocimban. Aki egy picit ő meg egy picit én. A MiBabánk. És már csak egy pár napot kell várnunk, hogy bekukkanthassunk hozzá.
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten
