Összeszedtem minden bátorságom és ráálltam a mérlegre... majd ugyanezzel a lendülettel le is pattantam róla. Úgy döntöttem, hogy az az isteni, mosolygós körte tökéletes és egészséges reggeli lesz. Elhatároztam, hogy nyelvet öltök az undok fánkokra és hátat fordítok a kacérkodó puncsos bármiknek is. Fogyókúrázni nem tervezek, aggodalomra semmi ok! Mondjuk később se nagyon szeretnék, mert egyszerűen utálom. Inkább most nem eszem meg az amúgy sem tápláló cukorbombákat.
Ha már itt tartunk... Valaki elárulhatná így ötödikre, hogy én, aki nem különösebben szerettem a kólát, miért pont várandósan kívánom?! Minden alkalommal! Rendes lány vagyok persze, és csak ritkán iszom. Hurrá ultrahang, mert olyankor pont hasznos egy kis koffeines cukros lötty. Na, nem mintha most bármit is használt volna a puncstorta, amit aztán kólával öblítettem, mert ugye Bébi végig aludt szinte...
Miközben itt irkálok, NagyFiú szobájából ordít a zene... isssszonyúan szerencsés vagyok! Kispál és a Borz... kKmaszkorom hajnala... Csupa nosztalgia!
Szóval hallgathatna valami rettenet rap vagy hiphop zenét is... ez viszont kellemes. Bár ha kellemeset szeretnék, akkor nálam spec. tradicionális vikingzene szól. Ez ilyen sámános, bekattanós. Az nagyon relax. Gyerekek meg nagyon nem bírják... Jönnek enni a konyhába és...
Jaaaj Anyúúú! Már megint ez a depis vikingizé szól???? Hát...végülis hallgathatok Amon Amarth-ot is (skandináv hörgős metál)... Az én idegeimet az is kisimítja! Jó ebédhez szól a nóta.
Azért hallgatok teljesen emészthető zenéket is. Mondjuk inkább nyáron. Viszont már csak pár hetem van addig, míg Bébi nem hallgatja azt, amit én. Kihasználom! Bár a többiek sem lettek lelkisérültek. NagyFiúval pl. olyan nehéz volt az altatás úgy féléves korától, hogy már a pálinkás kenyéren kívül minden megvolt, de semmi nem használt. Tudtam, hogy ha én nem nyugszom meg, ő sem fog. Betettem gyorsan egy kis idegnyugtató elborult zenét, ami biztos nincs rajta a Nyugtató Zenék Babáknak albumon... Viszont bevált. Annyira, hogy el sem indultam sehová a cédé nélkül az első évben. Kicsit rá is untam. Bekerült a fiók mélyére évekre. Eltelt vagy 5-6 év, mikor meghallgattam a kedvenc dalomat arról az albumról és csodák csodája! NagyFiú felkapta a fejét...
„Ezt a dal ismereeem!!!”
Hogy véletlen-e vagy sem, nem tudom, de amit rommá hallgattam az első várandósságom alatt, az rengetegszer szól abból a bizonyos rettenetesen kupis kamaszszobából.
A lényeg, hogy addig szóljon a brutál zene, amíg lehet. Egy év múlva már Gryllus Vilmosra, Kolomposra meg Halász Juditra keverem az ebédet úgyis! Na, nem mintha baj lenne. Szeretem a népzenét és szívesen éneklem a gyerekdalokat is!
A hétvége végigcirógatta a lelkem. Olyan volt az egész, mintha valami másik bolygón lennék, ahol lassabban megy az idő vagy valami. Oké, a szombati menü hot-dog volt, de a virslit én melegítettem hozzá! Egészségesnek ott volt a borsóleves péntekről, ami nem népszerű, de kötelező. Szóval festettem! Kint a napsütésben. Hallgattam azt a bizonyos rommá hallgatott albumot, aminek a borítója csodálatos! A zenéje pedig varázslatos! Igen, ez is északi... ez van!
Ezt a borítót kaptam meg Kedvestől szülinapra számkifestő formában. Imádom csinálni, de olyan, mint hangyát szedni. Aprólékos, nem haladós, de imádós. Egyelőre úgy 4-5 óra meló van benne és kb. a tizede van kész...
Délután, a csendespihenő alatt gyerekek legóztak, én meg olvastam!!!! Értitek???? Nem mesét - amit nagyon szeretek és az oviba is bejártam mesélni, meg a suliban is voltam a mese világnapján, szóval az sem baj, de most... Neeem. Hanem az 500 oldalas könyvemet, amit még tavaly nyáron kaptam. Brutál a fickó! Ez már a harmadik könyvem tőle...
Olvastam a padon is, miután felszedtünk egy zsák gesztenyét. Aztán festettem vasárnap is, pedig főztem (normálisat) és felnyaltam a lakást meg a folyosót is. Voltunk játszón és a gyerekek egy részével is foglalkoztam. A kisebbekkel. A nagyobbak este jönnek a figyelemcsomagjukért. Majd azon merengtem, hogy erre miért nincs időm máskor???? Mi a bánatot csinálok helyette? Rejtély...de azt hiszem, most az idő nyúlt meg... csak az lehet...
Óh, Te csodálatos második trimeszter! Szeretlek, mint a délutáni habos kávémat mézzel és fahéjjal! Tele vagyok energiával, kreativitással! Buzog mennem a tettvágy. Maradj velem örökre!
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten
12. hét: Nyüszítek és hisztizek, ha nem alszom ebéd után
13. hét: Magányra vágyom négy gyerek mellett
14. hét: Evelynnek hívtam a babát, reméltem, hogy nem fiú
