25. hét
Szerda
Kedves hív melóból, hogy hívjam fel az ékszerész csajszit (aki vidéken készíti a csodákat), mert postán nem fog ideérni az ő gyűrűje, de meg tudunk beszélni egy csütörtöki talit. Épp jön Pestre.
Intézve. Zsírozva. Lesz gyűrű.
Hahhh.
És nézzem meg az e-mailjeit, mert az anyakönyvvezetőtől várja a határozatot, amiben szerepel a számlaszám majd a ceremónia árának utalásához, meg lássuk már, hogy eljutott-e hozzá a szertartás menetével kapcsolatos levelünk. Határozat van, épp csak a benne szereplő időpont nem stimmel! Basszus! Este negyed 6????? Az nem jóóó! Délután fél 2-t intéztünk eddig! Te jó ég! Most mi lesz???
Telefonálok....
- Jaaaj, akkor elírtam! - mondja szórakozottan az ügyintéző. - Nem gond! Rendben a fél 2!
Kövek lepotyognak, levegő kifúj.
A szertartás álmodásánál Kedves azonnal felkapta a fejét a homoköntés lehetőségére. Tényleg cuki ötlet, hát legyen. Csakhogy! Miután az időpontot egyeztettük, jött a következő sokk. A homokot akárhonnan is, de nekünk kell beszerezni. Naivan gondoltuk kifizetjük az árát és ott bizti van ilyen, hiszen ők ajánlották, mint lehetőséget. Ááá, dehogy!
Szerda délután 2 óra. Rácuppantam a netre homokot keríteni. Itt nincs készleten, ott csak egy szín, amott van, de Miskolc és ugye a szállítás nem játszik, hisz két napunk van össz-vissz... Ugyanezért off a webáruház...
Végre belebotlom egy boltba. Van minden, ami a homokozáshoz kell! Én gondoltam, homok meg valami üveg, amibe öntjük.... Ugyaaaan!
Kiöntő meg szívüveg... Van minden, ami nem kell, az is. Hívom Kedvest, hogy ezekből nekünk mi kell??? Minden! Akkor minden. Felhívom a boltot... mehetek, tényleg minden van ott helyben. Az egészet kb. másfél óra alatt megjárom. Talán még pont odaérek KicsiFiúért a suliba. Futás oda, szaladás vissza... odaértem... huhhh. Útközben összeállítottam a zenei listát, mert nem elég egy-két dal, hanem harmincpercnyi instrumentál kell. Hát levadásztam a kedvenc nyálas dalaink ilyesfajta változatát.
Hazaértünk, gyerekekért jött az apukájuk és mentek Mikulásozni a Mamához... én meg szusszantam az idegbaj meg a futrinkázás után. Volt rá két békés órám.
Csütörtök
A füldoki azt mondta, hogy péntekre tuti fogok hallani. Úgy tűnt, tévedett. Kétségbe is voltam esve. Előkaptam a tarcsiban őrzött fülcseppet és bíztam a hatásában...
Mivel Kedves mégis dolgozott, hát a barátnőmmel intéztük a torta, pogi, üccsi beszerzést hirtelen kapkodósban. Hipermarketet ilyen sebességgel szerintem sosem jártam meg! Utálom is őket. Kétszer, ha megyek ilyen helyre évente.
Kaja-pia-pipa! Oké, ezek csak torták. A díszítés meg a tortákból emeletes torta készítés még várt rám! A kis cuki dekorációkat a tetejére már megcsináltam. Legalább... vagyis azt hittem...
Ebéd sitty-sutty és futás a randira a gyűrűért. Minden oké, nálam van. Megint futás gyerekért a suliba...
Homok is, gyűrű is meg van. Minden, ami kell, kivasalva, kikészítve. A lakás dekorációja is majdnem kész. A lufik majd pénteken. Tortát éjszaka csinálom... akkor nyugi lesz.
Kedves is hazaért. Boldogan nyitotta ki az ékszeres dobozt...
A GYŰRŰ NAGY! Nagyon! A hüvelykujjára jó... Oké, megoldható a dolog, de nem másnapra! Volt elszontyolodás. Bánatában virtuális vikingportyára ment a PS-en, én meg kikúsztam a konyhába tortázni. Mikor ránézett a művemre, feldobott egy cuki ötletet. Kellene rá a For Evigt... betűnként pici zászlókra. Sajnos igaza van. Látványos és nyálasan romi, hát nekiálltam. Olyan éjjel fél 1 tájban elkészült a torta. Igazi giccsesen habosra sikerült esküvői torta lett.
Az én bánatomat oldotta a kreatívkodás, az övét pedig a viking balta.
Péntek, A Nagy Nap
Fülcsepp hatott. Hallelujah!!!
Még este megdumáltuk KicsiFiúval, hogy egyedül jön haza, de az üzifüzibe csak reggel írtam be...
Köszönettel: aláírás
A reggeli kapkodásban is elméláztam azon, hogy most írok alá így utoljára!
De futás van! Gyereket bedobtam a suliba és irány a fodrász. Na, csodát nem vártam tőle! Szarból nem lehet várat tipikus esete. Mondjuk nem is akartam. Csak legyen hullámos és kócos. Ez utóbbi fodrász nélkül is tökélesen megy. A fodrász a hullámokhoz és a jólfésült kócossághoz kellett. Alapból utálok minden ilyen fodrászat-kozmezika-körmös helyet. Nem is járok... Én kócos szeretek lenni és nem bírom, amikor lakkos-habos a hajam. Nademost! A fodri csajszinál jártam már és tök jófej. Olyan lökött csaj, mint én. Nem is kellett magyaráznom, hogy mit miért szeretnék, és az ellenkezőjéről sem akart meggyőzni! Lehet, mégis megyek majd néha fodrászhoz...
Sajnáltam szegényt tényleg. A hajam öt szál nyusziszőr. Azért jó lett. Nem látszott, hogy fodrásznál voltam, de egyrészt az nálam sosem szokott, másrészt ÉN akartam maradni menyasszonyként is.
Lakásdíszítés folyt.köv. Lufik, asztal, ilyesmi.
Kedves leszaladt a kínaiba ebédért, közben feltoltam egy laza sminket. Megjött az ebéd... lapátolás és öltözés.
Tudtam, hogy szívdöglesztő lesz, de mikor megláttam... Huhhh. Jól jött volna egy felmosóvödör. Ennek örömére én is eltűntem a gyerekszobában és magamra rántottam a rucimat, majd félve-aggódva kisettenkedtem. Látva az arcát megnyugodtam, hogy sikerült a káprázatosság.
Mivel rólunk van szó, két dolog volt még izgulós. Odaérünk időben? Mindent viszünk, ami fontos??? Főleg ez. Mert mi mindig elfelejtünk valamit.
Megjöttek a barátnőmék... indulás! Nyilván a kapuból szaladt vissza Kedves, mert a telóm fent maradt. Mondomééén...
A város bedugulva és bekaptunk egy 20-szal sétakocsikázót az egyirányú belvárosban, de Isten szeret minket! A GPS szerint 50 perces utat 1 óra alatt tettük meg így is, és pont időben landoltunk a gárdonyi Polgármesteri Hivatal előtt.
Gondoltuk vers-gyűrű-csók-aláírás-helló. Hát nem így lett. A házasságkötő terem nagyon kis hangulatos. És ugyan nem terveztünk bevonulni, mégis megtettük. Pont azért talán, mert csak egy rövid út vezetett a székekig. Az anyakövvezető irtó aranyos volt. Két verset is kaptunk és nagyon kedves beszédet mondott. Az első fotókon pont olyan fejet vágok, mint aki a temetésén ücsörög, mert alig bírtam lenyelni a sírást. Nem akartam azt a kevés sminket sem lesírni már az első öt percben! Szóval Ed Sheran Perfectje és Lady Gaga Shallow-ja rendesen felkavarta az amúgy is érzékeny kismamalelkemet.
A gyűrűhúzásnál volt némi akadozás. A kezem kicsit be volt dagadva, hát úgy kellett Kedvesnek feltuszkolni rá a gyűrűt. A fotókon látszik is, hogy már mindenki nevet. Ez a probléma ugye nekem nem volt. Olyan gyors voltam, hogy fotó se sikerült róla. A homoköntés legalább jól sült el. Csak alig valamit szórtam mellé. Ezen azért izgultam kicsit, ismerve magamat. Lezárásként gyerekkorízű Kölyök pezsgőt ittunk, hát az nagyon jól esett. Ami az üveg alján maradt, azt a poén kedvéért lehúztam üvegből. Vicces fotó lett!
Szóval nagyon szép volt az egész! És fesztelen! Az anyakönyvvezető is elpityeredett rajtunk.
A fotózáson rengeteget röhögtünk, mert a tanúbarinőm nem vacakolt! Irányított mindenkit, a férje meg lőtte a szuper képeket.
Ha már Gárdony, ha már Velencén gyakran megfordulunk nyáron, hát uccu neki! Irány a part! Ahol nyáron strandolunk, ahová egy sor klassz emlék köt minket, ott fagyoskodtunk most a boldogságban uszikálva. A földig érő ruciban is simán le lettünk kergetve a most szárazon ácsingózó sziklákra, meg felugrasztva a strand magaslesére. És milyen jó, hogy hagytuk! Egy sor szuper fotó, sok röhögés és egy nagy adag kedves emlék lett az eredmény.
Hazáig felolvadtunk a kocsiban. Köszi-puszi-helló és mindenki szaladt a gyerekeiért. És öt perc múlva jött a jajjjj! De hol a homokszív!?!?! Frászt kaptunk, hogy Gárdonyban maradt.
Stresszlevezetés: kaja-zene... Szerencsére hamar hívott barátnőm, hogy az autóban előkerült a szívünk. Ha már úgyis jönnek családilag korizni a szomszédba, hát feldobják. Szuper! Akkor várunk a tortával! Közben lejtettem KicsiFiúval egy tangót, aki végigpincérkedte az estét, és szörnyen élvezte, hogy magáz minket. NagyFiú pedig felbontotta a pezsgőt és pohárköszöntőt mondott. Csak úgy rögtönözve! A fogalmazás a vérében van. Kedvessel meg is dumálták, hogy legyen ez hagyomány, hogy a családi ünnepeken beszédet mond. Hiszen az az egy-két alkalom is olyan jól sült el. Erre mindenki lelkesen bólogatott.
Aztán megérkezett a Szív, és hirtelen 11-en lettünk. Barátnőm, mint egy igazi vőfély osztotta a feladatokat. A gyerekeket bezsarolta a tortával, és így lett családi fotó. Máshogy esélytelen lett volna. Ünnepélyes tortavágás, csókért tapsolás és egymás megetetése is megvolt!
Persze korizni az én gyerekeim is vágytak, így kettesben maradtunk egy kicsit. Miközben takarítottuk a romokat, egy romantikus elsőtánc is becsúszott.
Egyszóval... fantasztikus napunk volt! Igazi esküvői hangulattal. Pedig csak egy szolid kis hivatalos mederbe terelésnek indult... de hát ahogy nem csak egy papír a házasság, úgy az esküvő sem csak egy aláírás.
Szombatra megint kicsit süket lettem, de javul a dolog. Munkanap lévén a nagyoknak suli volt. Mivel pénteken nem volt agyam online jelezni, hogy NagyLány meddig marad bent, így megírtam az ofőnek gyorsan egy füzetbe, hogy ebéd után hazajöhet.
Köszönettel: aláírás....
Itt újra elmerengtem egy kicsit... először írtam le gyorsan kaparva az új nevem. Jó érzés.
Amíg a három emeletes torta tartott, még repkedtem ebben az érzésben, majd kezdődtek a dolgos hétköznapok, folytatódik a karácsonyi készülődés. Vagy kezdődik? Hozzám még nem nagyon érkezett meg a hangulat, de a begyűjtéssel már jól állok. És egy fél Stollen is elfogyott.... még egy kis szaloncukor, mézeseskalács és a hangulat is bekúszik majd!
Nanta
A terhesnapló előző részeit itt találod:
7. hét: 43 évesen az ötödik gyermekemet várom
8. hét: Mókusra hasonlít a gyerek. Vagy teknősre
9. hét: A melltartóimat lecseréltem "E, mint elefánt" kosarasra
10. hét: Nem akarom hasba szúratni magam
11. hét: Megbökdösték a hasam a szülői értekezleten
12. hét: Nyüszítek és hisztizek, ha nem alszom ebéd után
13. hét: Magányra vágyom négy gyerek mellett
14. hét: Evelynnek hívtam a babát, reméltem, hogy nem fiú
15. hét: Skandináv hörgős metált hallgatok a babával
16. hét: Négy gyerek mellett nem annyira nyugis a babavárás
17. hét: Hasra estem terhesen, amikor a busz nyomott egy satuféket
18. hét: Leszívja az agyam a gyerek, annyit beszél
19. hét: Puncinadrágban nem mehetsz a buliba, lányom!
20. hét: A terhesség olyan, mint az öregség... csak rövidebb
21. hét: El kellett engednünk öreg cicánkat
22. hét: Tejszínhabba rejtett gyűrűvel kérte meg a kezemet a párom
23. hét: Már megint nekem kell tanítani a gyerekeimet
24. hét: Négyből három gyerekemme gondok vannak
