34. hét

Mostanra jutottam el oda, hogy ha valami leesik a földre, akkor annak onnantól kezdve ott a helye. Még azért mindig dolgozik bennem a dac: „meg tudok mindent csinálni magam is, nem vagyok beteg”, de azért lassan rá kell ébrednem, nem minden megy már olyan simán, mint szokott. Múlt hétfőn tettem napközben a dolgom, nem volt időm igazán pihenni, talán volt pár soron kívüli feladat is, a lényeg hogy rengeteget hajolgattam, és bizony a nap végére szúrt a hasam. Olyan fajta fájdalom volt, mintha megnyomorgattam volna a pocakomat, attól sajoghatott. Hiába próbálok terpeszben, guggolva lehajolni a földre, úgy is kényelmetlen, és préselődik a pocakom tőle. Hát most a szúró, kellemetlen érzés másnapra se múlt el, így inkább egész nap pihentem. Szerencsére ettől el is múlt a hasogatás és a lendületem is visszatért. Azért most már tényleg próbálok kicsit jobban odafigyelni magamra.

Mosipelus?
 

Végül engedtem a képzeletbeli külső nyomásnak, és vettem két csomag újszülötteknek való pelenkát. Ugyan még nem vetettem el a mosható pelenka ötletét teljesen, de most semmiképpen nem fogok befektetni egy kezdő 10-es csomagra, amúgy se biztos, hogy bírnám gyomorral a folyós pici babakakit takarítani. Ráadásul a mosógépünk is az utolsókat rúgja, nem akarok egy rakat szutykos pelenkával mosógép nélkül maradni. Na, jó, tudom ez mind csak kifogás, de az igazság az, hogy a nagyfiammal használtunk mosható pelenkát kb. három hónapig, és hát nem vált be. A normál, egyórás mosóprogram nem vette ki a pisiszagot, csak a pelenkákat külön háromórás programmal mosni meg kicsit túlzásnak éreztem. Együtt nem igazán lehet mosni a többi ruhával, mert a pelusokhoz nem szabad öblítőt használni, a többi ruhához viszont szeretnék, rááadásul a többi ruhát is csak egyórás programmal mosom, tehát mindenképpen elő kell mosni a pelenkákat.

A másik, ami miatt utáltam az egész macerát, hogy míg az eldobható pelenkánál tapintással meg lehet állapítani, mikor már van benne valami (folyadékra is), a mosható pelenkánál nincs ilyen trükk, és ha nem cserél az ember időben, akkor bizony kifolyik. A naponta többszöri teljes átöltözés egy nyolc hónapos ficánkával nagyon nem volt praktikus, és nem működött a kétóránkénti ütemezett pelenkacsere sem, mert csomószor potyára vetkőztettem és birkóztam le a gyereket. A kísérlet akkor futott végleg zátonyra, amikor terhes lettem a második ugrifülessel, és egyszerűen nem bírtam az összegyűjtött koszos pelenkák szagát elviselni.

Most nincs ilyen alibim, és gyötör a lelkiismeretfurdalás, de ahhoz meg drága mulatság, hogy megint ne jöjjön be a dolog. Összességében tényleg drágább az eldobható pelenka, de míg így havonta olyan negyven dollárt költök majd pelenkára, abból jó eséllyel két mosható pelenka jönne ki, de ha márkásabbat választ az ember, akkor csak egy. A bibi ott van, hogy a mosható pelenkákból kezdésnek kellene legalább tizenöt, hogy egy kényelmes mosási rutint ki lehessen alkítani, az meg egyszerre sokba kerül, főleg ha végül nem is válik be. Le a kalappal azok előtt, akik eléggé elhivatottak a feladathoz, és sikeresen ki tudnak alakítani egy működő rendszert az életükbe.

Parák
 

Időközben a férjem is épségben hazaért az utolsó többnapos üzleti útjáról, és segített nekem elővenni a babacuccokkal teli dobozt. Takarókból, büfipelusokból, előkékből, zoknikból, hálózsákokból mind van elég, úgy számolom, csak egy pár lepedőt kell venni a kiságyba, esetleg egy új pelenkázószivacsot. Ezeket ha nem felejtem el, be is fogom szerezni pénteken munkából hazafelé jövet. A babaruhák is hamarosan eljutnak hozzám, nem lesz itt semmi para.

Ami viszont para, hogy nem tudjuk, ki fog majd vigyázni a fiúkra, amikor nekünk be kell menni a kórházba. A baba nem könnyíti meg a helyzetünket, mert ha pár nappal idő előtt jön, akkor iskolaszünet lesz. Ha pár nappal a kiírt idő után érkezik, akkor meg pont húsvét hétvége lesz. Szerintem ez a nagyobb bucka, mert Nagypéntek is szünnap, ami azt jelenti, hogy a legtöbb család igyekszik kihasználni a négynapos hétvégét és elutaznak valahová. Így most gyűjtöm a lehetőségeket, kiket tudunk ugrasztani a nagy napon. Lesz A, B, C, D, ... Z terv, attól függően, ki mikor elérhető, és végül mikor kopogtat a gólya. Ilyenkor a szokásosnál is nyomasztóbb a család közelségének hiánya. Most pont olyan az időzítés, hogy egyikünk családja sem tud jönni, majd jönnek pár hónappal később, most pedig kénytelenek leszünk kreatívak lenni, és ügyesen megoldani bármit is dobjon a gép.

Azt azért túlzásnak érezném, hogy a barátaink miattunk ne menjenek kirándulni vagy nyaralni, de biztosan lesz, aki pont nem megy sehova, akkor ők lesznek a szerencsés kiválasztottak. Eddig még soha nem vigyázott a gyerekekre hivatalos bébiszitter, ez a lehetőség most se merült fel. Valahogy van bennem egyfajta bizalmatlanság idegenekkel szemben, a gondolat meg, hogy egy számomra ismeretlen ember az én otthonomban vigyázzon az én gyerekeimre, nagyon furcsa nekem. Talán azért, mert 19 éves koromban au-pair voltam fél évig, és nem tudom magam elképzelni a helyzet másik oldalán. Ezért helyette szorgosan építgetem a kis falumat, a pótcsaládot, és szerencsére vannak jópáran, akik ismerik a gyerekeket és szívesen segítenek, ha kérjük. Kérni nehéz, de tanulom, hogyan kell, és bízom a saját kis falumban. Ugyanakkor lelkileg készítem magam arra az eshetőségre, ha pont úgy jönne ki a dolog, hogy senkit nem tudunk befogni. Akkor az a terv, hogy a férjem és a fiúk együtt bevisznek engem a kórházba, és onnan ők hazamennek. De ez tényleg csak Z terv lehet, hacsak nem minden kötél szakad, szeretném a férjemet magam mellett tudni.

Zsákbamacska
 

Nagyon nehéz nem tudni előre, hogy mikor és hogyan fog megszületni a kicsi, de hát ez egyben ennek a zsákbamacska-játéknak a gyönyöre is. Próbálok amennyire csak lehet, nem előre izgulni, mert nem rajtam múlik, a legtöbb, amit tehetek, hogy felkészülök a lehetséges variációkra, és nem lepődök meg. Amit viszont tényleg nem szeretnék, hogy a férjem ne tudjon ott lenni velem.

De benne van a pakliban, hogy császár lesz. Én pedig bármennyire is bátor csajszi vagyok, egy helyi érzéstelenítésben elkövetett műtétnek már a gondolatától is gyöngyözni kezd a homlokom. Nincs mit szépíteni, rettegek a gondolattól, hogy úgy vágjanak fel, hogy ébren vagyok. Tudom, ha menni kell, menni kell, a lényeg a baba biztonságos világra jövetele, de nem lehetne mindezt nélkülem letudni? Ha nem, akkor viszont a férjemet akarom, hogy fogja a kezem, beszéljen hozzám, és elterelje a gondolataimat a helyzet szürrealitásáról. Egyedül nem biztos, hogy menne. Na, de tényleg fölösleges előre görcsölni, még akármi lehet, és az ellenkezője is.

Addig sem unatkozunk, a gyerkőcök mindig előállnak valami újdonsággal. A nagy például az istennek nem akar túllépni az első 12 szón, amit meg kéne tanulnia felismerni, amivel teljességgel az őrületbe kerget. Néha sajnos nem is bírom cérnával és rámordulok, figyeljen már oda jobban, aztán meg elszégyellem magam. A kicsi pedig látszólag küldetésének tekinti, hogy kifossza a pre-schoolt a kézműves alapanyagaikból. Minden nap egy kosárnyi „műalkotással” jön haza, főleg hulladékból készült robotokkal, meg egyéb kreálmányokkal. Már nem tudom hova tenni, minden erre a célra szánt tároló túlcsordul a „kincsekkel”. Segítsetek, mennyi az elavulási ideje az ilyen műalkotásoknak?

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>

9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>

10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>

11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>

12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>

13. ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>> 

14. NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>

15. HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>

16. HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>

17. SAJÁT MAGAMNAK KELLETT KENETET VENNI A VIZSGÁLATHOZ
Nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.
Tovább>>>