30. hét
Múlt héten volt az aktuális terhesgondozási időpontom. Kellett egy kicsit ügyeskedni, mert pont ugyanakkor kellett volna a kisebbik ugrifülest elvinni a pre-schoolba az első napjára, és egy órával később elmenni az iskolába a nagyobbik ügrifülesért. Szerencsére már hetekkel ezelőtt feltűnt a gubanc, ezért sikerült beszervezni a férjemet a nem kórházas feladatokra. Így én csak előkészítettem a terepet és elrobogtam az időpontomra. Szokás szerint az utolsó pillanatban estem be, de még pont volt időm elmenni a mosdóba és ráállni a mérlegre. Mit ne mondjak, rápisilni a tesztcsíkra már egyáltalán nem triviális feladat, szinte egyáltalán nem látom, mi történik alattam, amikor pisilek, úgyhogy a célzás nem volt egyszerű. Mindendesetre a teszt se cukrot, se fehérjét nem mutatott, tehát minden rendben. Aztán felpattantam a mérlegre, még a lélegzetemet is visszatartottam, hátha úgy kevesebbet mutat, de kár volt aggódni, mert a mérleg most egészen jófej volt. Kb. tizenegy extra kilónál tartok, ami szerintem teljesen elfogadható, jelentősen többre számítottam.
A terhesség nem betegség
Most is ugyanaz a szülésznő fogadott, aki eddig majdnem mindig volt, már-már úgy érzem, mintha egy régi barátnővel beszélgetnék. Megerősítette, hogy a cukorterheléses vérvétel eredménye nagatív lett, nem kell diétáznom. Megbeszéltük azt is, ami azért már egy ideje ott motoszkált a fejemben, hogy tud-e adni igazolást a terhesség vége felé, mert akkor otthon tudnék maradni egy héttel korábban betegszabin. Itt évente alapból tíz nap betegszabadság jár az alkalmazottaknak, amit bár nem kötelező, de a legtöbb helyen engednek átcsúsztatni a következő évekbe, ha marad. Táppénz nincs. Nekem van egy csomó felhasználatlan betegszabim, de egymás utáni napokra csak orvosi igazolással tudom kivenni őket, a terhesség meg ugye nem betegség.
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin. Végül egy olyan papírt írt, hogy orvosi szempontból a 36. hét után már nem javasolt dolgozni, de ezt is úgy, mintha a fogát húzták volna. A munkahelyemen az irodavezető hölgy azonban zokszó nélkül elfogadta. Most is kiegyeznék valami hasonlóval.
Megemlítettem még a szülésznőnek, hogy bár most is rendszeresen érzem a baba mozgását, de mintha kevésbé intenzíven szorgoskodna odabent mostanában,és mintha a hosszan tartó karatemeccsek is szünetelnének. Lemérte a szokásos paramétereket (vérnyomás, baba szívhangja, méh nagysága centiben) és mindent rendben talált, aztán adott egy beutalót magzat monitorozásra, biztos ami biztos alapon. A ctg szobában szinte nem volt senki, azonnal sorra kerültem. A nővér beállította az érzékelő tappancsokat, aztán magamra hagyott. Olyan jót szundítottam, szinte egy pillanatnak tűnt az egész 40 perces vizsgálat. Szerencsére a baba pont azt produkálta, amit kellett, így megerősítést kaptam, hogy minden rendben van odabent. A ctg után még gyorsan ultrahanggal is megnézték a magzatvíz mennyiségét és a baba elhelyezkedését, és ott is mindent rendben találtak. Kicsit úgy éreztem, mintha csaltam volna, mert belül tudtam, nincs semmi baj, ugyanakkor viszont nagyon örültem a soron kívüli plusz információnak.
A ráadás magzat monitorozás miatt húsz perccel túlfutottam a parkolójegyemen jelzett időponton, de szerencsés napom volt, nem büntettek meg. Viszont így tényleg kellett a férjem segítsége, mert egyik fiunkhoz se értem volna oda időben. A következő ilyen keresztbeszervezett nap most szerdán lesz, amikor is a nagyobb fiúnak ugyan nem lesz sulija, de be kell menni egy egyórás szintfelmérésre, pont ugyanakkor, amikor a kisebb fiúért is menni kéne a pre-schoolba. Komoly gondot okoz nekem fejben tartani, mikor hova és kiért kell mennem, de kicsit olyan is, mintha szintet léptem volna ebben a szülőség nevű játékban.
Első nap az iskolában
Az első nap az iskolában könnymentesen jött és ment. A gyerekek übercukik az egyenruháikban és a túlméretezett iskolatáskáikban. A teremben négy nagy négyzet alakú asztal van felállítva nekik, amiken középen körbe névtáblák jelzik, ki hova üljön. Első nap a szülők is bemehettek a terembe körbenézni és segíteni a gyerekeknek megtalálni a helyüket. Az asztalokon különböző fejlesztő játékok voltak kikészítve, amivel a kis iskolások el tudták foglalni magukat. Nagy volt a tumultus, így nem is igazán tudtam elérzékenyülni, a kisebbik fiam is unta magát, és már nagyon menni akart.
Az iskolás legényke meg türelmetlen volt, miért nem megy mindenki már haza, hadd kezdődjön végre a móka. Egy fiatal, mosolygós tanár nénit kapott, aki nagyon kedvesnek és lelkesnek tűnik. Az első napra egy kis verssel készült a szülőknek, ami nagy vonalakban arról szólt, hogy amikor az első napon hazaérünk, és hirtelen ránk szakad a csend és a gyermekünk hiánya, csináljunk magunknak egy csésze teát, az mindenre gyógyír. Ehhez csatolt egy teafiltert is. Na, ezen a versen sikerült jól elérzékenyülnöm és titokban ki is csordult egy könnycsepp.
A kölök tipikus fiú módjára számol be a napjairól.
- Milyen napod volt?
- Jó.
- Mit csináltatok?
- Semmit.
- Kivel játszottál?
- Nem tudom a nevét.
- Tanultatok valami izgalmasat?
- Nem tanultunk semmit.
De valamit azért biztosan csináltak az első napokban is, mert kipirosodott arccal, teljesen kifáradva jött haza minden nap, pedig csak rövid napjaik voltak 9-től 1-ig. Ezen a héten már fél 4-ig lesznek minden nap, csak szerdán nem kell menniük még négy hétig. Ez persze jól felborította a munkanapjaimat, mert szerda volt az egyik irodába menős napom, de még olyan 6 hetet akarok dolgozni, addig már nem fognak bele kötni az időbeosztásomba. Legalábbis remélem.
Sulidolgok
Ja, az iskolával kapcsolatban még a gyerekek begyűjtését szerettem volna nektek elmesélni. Szerintem egy egészen okos rendszert alakítottak ki a legkisebbeknek. Az iskolaépületekhez egy lépcsőn kell felmenni, és a prep-es osztályok az első épületben vannak. Délután úgy működik a dolog, hogy a tanár kivezeti az osztályt a teremből, a gyerekek jönnek utána libasorban, hozzák a táskáikat. Lejönnek a lépcsőn, aminek az alján megáll a tanár, és egyesével engedi el a gyerekeket, de csak akkor, ha sikerül beazonosítania a szülőt, és megbizonyosodik róla, hogy valaki ott van a gyerekért. Egymás után ugyanígy csinálja mind a négy prep-es osztály. A nagyobb évfolyamok csak kiszaladnak, mint a szélvész. Ami viszont nekem furcsa, és még kicsit oldódnom kell hozzá, hogy a szülők egy kupacban várják a gyerekeket a nap végén, és mivel még nem nagyon ismerek senkit, nem tudom, mi a jobb taktika, random odacsapódni beszélgető anyukacsoportokhoz vagy csak állni kukán valahol a sarokban. A héten lesz az első szülői értekezlet, na, ott majd próbálom megjegyezni az arcokat.
A kicsinél hasonló a rendszer, csak ott a pre-school végén az előszobában várakoznak a szülők. Eddig még csak egy fél nap volt, így arról se tudok sokat. Mondjuk nem féltem a fiaimat, mert bárkinek lukat beszélnek a hasába, kivéve, ha célirányos kérdésekre kéne válaszolniuk.
Látom az alagút végét
Közben ahogy elértem a 30. hetet, mintha kicsit meg is könnyebbültem volna, kezdem látni az alagút végét, egyre nagyobb az esélye a gond nélküli végkifejletnek. Viszont elkezdtek megjelenni a fránya csíkok. Még nem lilák, de határozottan kezd nyúlni a bőröm. A csuda vigye el. Már nagyon nem esik jól álldogállni, ha hosszabb ideig állok, elnehezednek a tagjaim, és mintha kezdenék szédülni, minden porcikám le akar ülni. Egy pörgősebb nap után délután jólesik ledőlni, de ha elalszom, akkor meg éjjel nem tudok rendesen aludni, és jönnek a bugyuta álmok. Szerencsére nem rossz álmok, csak teljesen random történetek ismerős emberekkel, helyszínekkel, és olyankor úgy ébredek, mintha alig aludtam volna. Valahogy számomra az álommentes éjszakák sokkal pihentetőbbek. Normális esetben egyáltalán nem szoktam álmodni.
Hihetetlen, hogy már február van. Bár az időjárás továbbra is szeszélyes, volt egy pár nagyobb zuhé az elmúlt hetekben, amitől újra kizöldült a fű a kertünkben, és ez visszacsalogatta a rezidens kengurunkat. Egyre bátrabban jön és lelkesen rágcsálja a füvet, csak a friss füvet, nem a gazt, és csak azért nem ő a tökéletes fűnyíró, mert munka közben telepotyogtatja a kertet szagos bogyókkal. Az esős napokon kívül a héten volt két 40 fok fölötti nap is, ami azért elég durva volt, de legalább tudtunk egyet csobbanni. Gyorsan le is fényképeztem az idilli hangulatot, amíg tartott.
Katz
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>
2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>
3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>
4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>
5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>
6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>
7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>
8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>
9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>
10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>
11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>
12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>
13. ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>>
