29. hét
Két nap múlva kezdődik az iskola, ezért az elmúlt pár napban nagy előkészületben vagyunk. Pénteken elvileg a nagy fiú egy volt ovistársához ment volna napközben. A kisfiú hétfőn nálunk tölti a napot, mert az anyukája dolgozik, pénteken meg az én fiam mehet át hozzájuk, hogy nekem is jusson egy kis időm szusszanni, ügyeket intézni és dolgozni. De most inkább lemondtam a dolgot hogy kettesben csavaroghassunk egy kicsit a majdnem iskolás nagy legénnyel. Mindeközben a kisebbik ugrifüles oviban volt. Amúgy szerdán neki is kezdődik a pre-school, ami a logisztikát erősen megbolonyolítja, de erről majd később.
Pénteken a nagyobbik ugrifüles eljött velem lebonyolítani a heti nagybevásárlást, majd kirúgtunk a hámból és egy kávézóban ebédeltünk, ahova a büszke apuka is csatlakozott hozzánk. Ezután elmentünk egy a helyi közösség által üzemeltetett farmra, ahol láttunk kecskéket, pónit, csirkéket, bárányokat, tengeri malacokat és vadkacsákat. Ez a farm itt van tőlünk 5 percre, de még eddig valahogy nem jutottunk el sosem. Mit ne mondjak, a tengeri malacoknak volt a legagyobb sikere és a fejést szemléltető tehén szobornak. És ez is csak addig tartott, amig a lelkes kölök ki nem szúrta, hogy egy köpésre vagyunk a kedvenc játszóterétől, onnantól kezdve az állatok meg növények nagyon nem tudták lázba hozni. Nyilván átmentünk a játszóra is, de az a tesó nélkül nem volt az igazi, ezért tettünk még egy kört vissza az autóhoz a papírsárkényért és azt is megfuttattuk. A nap végére jól kipurcantam, pedig a telefonban lévő beépített applikáció szerint még a 10 000 lépést sem sikerült elérnem.
Alapvetően az elmúlt hetekben a hétvégéket eléggé pihenősre vettük, de most pont úgy alakult, hogy egy ismerős család felvetette menjünk el meggyet és cseresznyét szedni együtt. Így a szombatunk is aktívra sikeredett. Nem indultunk korán szombat reggel és csak menet közben esett le a tantusz, hogy a nagy forgalom a hosszú hétvége miatt lehet, mert bizony mások is az öböl délkeleti része felé igyekeztek. Január 26-án ünnepli az ország Ausztrália megalapítását, ennek tiszteletére volt hétfő szünnap. A Mornington félszigeten végig családbarát sekély vizű a tengerpart és úgy általában minden adott egy kellemes lazítós hétvégéhez. Amint lefordultunk a tengerpart felé vezető autópályáról, a forgalom is enyhült és a gyümölcsösben már nem is volt tömeg. Először a meggyesbe vetettük be magunkat és a gyerkőcök is lelkesen segítettek megtölteni a vödröket a sötétpiros, tökéletesen érett meggyel. A meggy itt szinte teljesen ismeretlen, leginkább csak importált befőtt formában lehet kapni a boltban, frissen eddig még nem is találkoztam vele. Rögtön összecsordult a nyál a számban már a sok jövőbeni meggyes süti gondolatától is.
Ameddig a szem ellátott sorakoztak a fiatal gyümölcsfák és a legtöbbjük még mindig tele volt gyümölccsel. Alig 3 méteresek voltak a fák, ami eléggé megkönnyíttte a szüretelést, létra nélkül is bőven jutott mindenkinek a vödrébe a zsákmányból. Rajtunk kívül alig pár másik család szorgoskodott a meggyfák körül és a férjem mosolyogva megjegyezte, hogy ők is mind kelet-európainak néztek ki. Hiába na, a nyugati világ nem (mindig) tudja mi a jó. Nehéz volt megállni és nem hazahozni az összes elérhető sötétpiros meggyet, tisztára bűntudatom volt, amikor megtelt a vödör és elindultunk a cseresznyefák felé. A meggyfákkal ellentétben a cseresznyefák sokkal jobban le voltak rabolva, a legtöbb fáról már csak létráról lehetett elérni a megmaradt gyümölcsöket, de azok is zömében meg voltak repedve, talán pár héttel már túllépték a fénykorukat. Azért így is sikerült szednünk egy fél vödörrel, de ekkorra a fiúk már elvesztették a lelkesedésüket és menni akartak a tengerpartra. A szüret végén lemérték a zsákmányt, azt kilóra kifizettük és már mehettünk is tovább.
A tengerpartot sose láttam még ilyen zsúfoltnak, de azért találtunk helyet és a gyerekek nagyon élvezték a homokozást. Sajnos a víz nem volt olyan tiszta és átlátszó, mint szokott, mert pár napja volt egy nagy eső, ami egy csomó homokot és falevelet belehordott a tengerbe, amitől a part közeli rész eléggé zavaros lett. Viszont ahogy kicsit beljebb úsztunk már kellemes és kevésbé zagyva volt a víz, úgyhogy kicsit megúsztattam habtestemet. A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket. Hiába magyaráztam el nekik, hogy az itteni medúzák nem veszélyesek, ha mégis összefutna velük az ember a vízben egy kisebb csaláncsípéshez hasonló nyomot hagynak csak maguk után. Ráadásul a partközeli egyedek legtöbbször már nem is élnek és a csápjaik sincsenek már meg. Hiába mind a fiúk maradtak a homokvár építésnél.
Mikor hazaértünk még kimagoztam az aznapi cseresznye - és meggy zsákmányt. Még jó hogy mire nekikezdtem a fiúk már aludtak, mert egyedül is sikerült egy vérmezőt meghazudtoló csatateret létrehoznom a konyhában. Bele se merek gondolni, mi lett volna ha a segédeim is ott téblábolnak körülöttem. A végeredmény 2,5 kg kimagozott meggy és 800 g kimagozott cseresznye lett, ami a mélyhűtőben várja végső sorsát. A jó hír pedig, hogy a cseresznye foltok a ruhákból már egyszeri mosással kijöttek, épp csak a kezem néz ki roppant leharcoltan még napokkal később is.
Teljesen kiszívta az erőmet a friss levegőn töltött nap és a késő estébe nyúló magozás, ezért vasárnap igyekeztem minél többet pihenni. Pedig már nagyon ideje lett volna nekikezdenem a nagy fiam iskolás dolgainak előkészítéséhez. Az iskolakezdő csomagban kaptunk egy székre akasztható szütyőt vagy akárminek is hívják (chair bag), amit mindenkinek ki kell díszítenie. Már rég megvettem hozzá a felvarrható hímzett mintákat, csak még nem jutottam el a tettek mezejére. Végül hétfőn erre is sor került és sikerült egész nap elszöszmötölnöm vele. Ezen kívül csak a rajzolós köpenyt, az egyenruhákat, uzsonnás dobozt és hátizsákot kellett felcímkézni, valljuk be, lehetne sokkal rosszabb is. Az írószereket a prep-es osztályoknak az iskola szerzi be és úgy tudom az első években tankönyvek se lesznek, ezek becsomagolását és mindennapi ki- és bepakolását egyelőre megússzuk. De jövő héten már remélhetőleg többet fogok tudni.
Kicsit a nyakamba szakadt ez az iskolakezdés és sokminden elintézése az utolsó pillanatra maradt. Szerencsére a héten végre sorra került a környéken elérhető sportfoglalkozások feltérképezése. A fiúk már eddig is jártak heti egyszer tornára, az marad erre az évre is, de szerettem volna valami mást is kipróbálni velük, hiszen sose lehet tudni végül mihez lesz kedvük, ebben a korban pedig minden új mozgásforma csak az előnyükre válhat. A kisebbik fiamat beirattam úszásra, hogy tanuljon egy kis vízbiztonságot ő is. Sajnos itt az úszás inkább egy hosszú távú elkötelezettség, semmint tényleges úszásoktatás. Eddig közvetlen tapasztalatom csak annyi van, hogy a nagyobbik fiamat hordtam úszni kb. fél évet, amikor 4 éves volt. De ismerősök által meg ennyi bepillantásból úgy tűnik, hogy az úszóiskolák úgy működnek, hogy a gyerekek 5-6 éves korukra tanuljanak meg úszni függetlenül attól hogy fél évesen kezdenek el járni vagy 4 évesen. Nekem ehhez nincs türelmem. Ám az tény, hogy a nagy fiam sokkal magabiztosabb lett a vízben mióta járt úszni és azóta egyedül is bátrabban próbálkozik az úszással, ezt szeretném a kisebbiknél is elérni.
A nagyobbikat pedig beirattam teniszezni heti egyszer. És itt jön elő a logisztika, mert csak utólag tudatosult bennem, hogy pont ugyanakkor kezdődik a tenisz, mint amikor a kisebbért menni kell majd az oviba. Azt hiszem ideje elkezdenem gyakorolni az anyukák által oly gyakran alkalmazott varázslást. Még az a szerencse, hogy a két helyszín alig 2 percre van egymástól. Egyelőre itt tartunk és csak abban reménykedem, hogy egyik fiam se akar majd európai focit vagy krikettet játszani, ha nagyobbak lesznek. A másik amit biztosan nem szeretnék, hogy a lányom valaha is netballt játsszon. Annál idétlenebb, túlkomplikált játék a világon nincs, azt meg fel nem foghatom, hogy miért kellett egy agyament külön játékot kitalálni a nőknek, amikor a nők is gond nélkül tudnak kosárlabdázni. Ennyit arról, hogy a szülők saját előítéletei ne befolyásolják a gyerekeik pályaválasztását vagy ebben az esetben sport választását. Khmm-khmm.
Amint a képen láthatjátok, a pocakom nem lett kisebb, és szerencsére a baba továbbra is aktív és eleven. Ennél többet per pillanat magam se tudok róla.
Katz
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>
2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>
3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>
4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>
5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>
6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>
7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>
8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>
9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>
10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>
11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>
12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>
