22. hét

Túl az ötödik hónapon
 

Egész héten vagy ott tartok, hogy „végre, már a 22. hétnél tartunk”, vagy pillanatokkal később eljutok odáig, hogy „te jó ég, még csak a 22. hétnél tartunk”. Kicsit, na jó, nem kicsit olyan ez a terhesség, mint a futás. Van, aki fejben azzal tölti az időt, hogy nagy kérdésekre keressen és találjon válszokat futás közben, miközben mentálisan és fizikilag teljesen feltöltődik. Ezzel ellentétben nekem állandóan azon kattog az agyam, hogy „messze van még a vége?”, „mikor lehet végre megállni?”, „kellett ez nekem egyáltalán?”, „ha megtudom, ki találta ki, hogy a futás egy élvezetes sport, tutira fenékbe rúgom” és így tovább. Futás közben mindig újabb és újabb célpontokat tűzök ki magamnak, ezzel ösztönözve magam, hogy ne álljak meg. Valahogy így van ez a babavárással is.

Egy képzeletbeli választóvonalon túljutottunk a héten, ugyanis átléptem az 5. hónapot. Nyilván a cél eljutni legalább a 28. hétig, amikor már ha véletlenül úgy alakulnának a dolgok, hogy idő előtt betoppan a kicsi, már akkor is jó esélye lenne gond nélkül átvészelni a kalandot. Persze ne jöjjön a 38. hét előtt, de az még olyan nagyon messze van, igyekszem kis lépesekben haladni. Mindez valószínűleg teljesen megalapozatlan aggódás, de nem tudom, hol van a kikapcs gomb.

Tesók
 

A héten megint volt pár hűvösebb napunk, így még nem tudtam elővenni a lengébb, nyáriasabb ruháimat. Helyette maradt a terhesfarmerom és a réteges öltözködés, ami élénk bepillantást enged nekem egy hagyma életébe. Komolyan, egy mosdó kör felér egy közelharccal a rétegek ellen. A pólót és az alatta lévő hosszított ujjatlan trikót fölfelé kell hámozni, a terhesgatya pocakot takaró rugalmas övrészét pedig lefelé, aztán úgy lecibálni a csípőnél már feszesen passzoló nadrágrészt, hogy közben a fölfelé elirányított rétegek se potyogjanak vissza a helyükre. Kész cirkuszi attrakció. Az viszont kimondottan cuki, amikor a fiúk próbálják kibogozni a hasamat takaró rétegeket, hogy puszit adhassanak a kistesónak. Vajon miért kell a puszit közvetlenül a hasamra adni, azt nem tudom, de olyan édesek, talán azt kivéve, amikor mindezt egy idegenekkel teli helyszínen adják elő. Persze ez legyen a legnagyobb gond, csak örülök, hogy ennyire lelkesek.

Mozog!
 

A baba mozgása is kezd egyre erősebb és gyakoribb lenni, és esténként 10-11 körül rendszeresen tart egy nagyobb edzést, amit már az apja is érez, ha odateszi a kezét. Hihetetlen élmény, ahogy egy apró végtag nekidörzsölődik a hasfalamnak és a kezemnek. Most még inkább pontszerű kitüremkedések ezek, hiszen a baba még olyan apró, de határozottan megnyugtató érzés ez a rendszeres visszajelzés belülről. Nekem ez a rész adja a rózsaszín ködöt a terhességhez.

Továbbra is meglepődve húzzák fel a szemöldöküket emberek, mikor mondom, hogy áprilisra vagyok kiírva és nem holnapra. Jót mosolygok rajtuk, de azért biztos, ami biztos elkezdtem fürdés után bekenni a hasamat testápolóval. Nem tudom, ez segít-e megelőzni a csíkok kialakulását, de ártani biztosan nem árt. Ha az előző terhességek útmutatóul szolgálnak, akkor a bőröm egészen jól bírja a strapát, ám ha tényleg nagyobb most a pocak, akkor jobb elővigyázatosnak lenni. Mindenesetre le a kalappal azok előtt, akik a napi rutinjuk részeként testápolózzák magukat, nekem kész nyűg a dolog, mert ragad, mert sokáig tart, mert lehet, tök fölösleges az egész, és különben is nyüff-nyüff.

Jótékonyság
 

Hétvégén volt egy jótékonysági rendezvény, amire nagyon szerettem volna menni. Már amikor elkezdtem szervezni a csapatot hónapokkal ezelelőtt, reméltem, hogy mostanra már valaki lakik odabent, de ez nem lett volna feltétlenül akadály, mert nem futásról van szó. Egy félmaraton távot sétáltak le a résztvevők az esti, kivilágított belvárosban keresztül-kasul, és a jelentkezési díjak meg adományok nagy részét a rákos betegek megsegítésére gyűjtötték. Úgy voltam vele, majd az utolsó pillanatban eldöntöm, belevágok-e, mert azért nem akartam butaságot csinálni, ugyanakkor ez csak séta, bármikor meg lehet állni pihenni, haza lehet jönni, ha valami nincs a helyén, amúgy meg szép a város az esti fényekben, jó buli lehet az egész.

Nem volt alkalmam elmenni egy próbakörre, mert vagy pont túl vonzó volt az ágy és a pihenés lehetősége, vagy zimankós idő volt, és nem akaródzott kimennem az elemek közé. De ez se lett volna akadály, voltam már így máskor is, a rákészüléstől nem lesz valami kevésbé fárasztó az adott napon, a rendes edzéshez én meg sajna nem vagyok elég elkötelezett. Ami miatt végül mégse mentem, az egy benyelt hasmenéses nyavalya volt. Szerencsére nem dőltem ki teljesen, de pont az esemény délutánján lettem rosszul, és nem tudhattam rosszabbodni vagy javulni fog-e a dolog, így a jótékonysági városnézésből nem lett semmi. Biztosan lesz még rá máskor is alkalom.

Névválasztás
 

Közben egy barátnőm mindenórás kismama, és ő is kislányt vár. Kíváncsi vagyok a névre, amit választottak, vicces lenne, ha pont a férjem kedvence lenne az általuk választott név is. Továbbra is nézegetem a különböző nemzetiségű utónévkönyveket, de még nem leltem rá a nagy Ő-re. Igaziból a Hubby által választott névvel sincs semmi baj, csak egy kicsit gyakori. Jó lenne, ha lenne legalább két alternatíva, mire eljön az idő. Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz, de vállalható legyen akkor is, ha véletlenül egyszer ő lesz egy ország miniszterelnöke, és persze a rokonok se térjenek ki a hitükből.

Egy kis szemforgatás belefér, mert majd idővel hozzászoknak, de azért ne legyen se túl egyszerű, se túl szokatlan. Értitek, semmi különleges. Két nyilvánvaló lehetőség lenne Anita és Gitta, mert mindkettő név ismert és használt mindhárom érdekelt kultúrában (indiai, magyar és ausztrál), de mindkettőnk családjában elkeltek már ezek a nevek, kell valami új. Még jó, hogy van még egy csomó időm ezen rágódni. És persze, ha minden kötél szakad, még lehet Heather is. Nem.

Télapó
 

Most nem küldök pocakos képet, helyette nézzétek meg a karácsonyi díszekbe öltözött Melbourne-t. Ma délután bementünk a városba sétálni. Az igazi úti cél az új Csillagok háborúja filmet reklámozó birodalmi harcosok díszlet lett volna, de azt a hétvége előtt lecserélték karácsonyi dekorációra, férjem legnagyobb bánatára. Ha már arra jártunk, mentünk egy kört, megnéztük a feldíszített Federation Square-t, ettünk egy fagyit a folyóparton, megnéztük egy utcai akrobata műsorát, villamosoztunk pár megállót, és megkerestük a Télapó postaládáját is. A fiúk már kb augusztus óta írják a leveleiket a Télapónak, ami azóta vagy ötször átíródott vagy újraíródott, de tegnap beraktuk az aktuális változatokat egy-egy borítékba és megcímeztük a Télapónak. Már csak az a kérdés, a Télapó megkapja-e időben, és tudják-e a manók, hol szerezzék be a kívánt kincseket.

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>