Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.

Üdvözlet Melbourne-ből

Melbourne-ben élek már tizenegy éve, a férjemet itt ismertem meg. A férjem magas, jóképű, gondoskodó, vicces, zseniálisan jó apa, és ami még talán érdekes lehet, hogy Malajziából származik indiai gyökerekkel. Három évvel fiatalabb nálam, és amikor megismerkedtünk egy death metal bandában gitározott. Egy pillanatig se hittem, hogy esélyem lehet nála, de azonnal egy hullámhosszon rezegtünk, és olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. A többi meg már történelem. Hat éve házasodtunk össze itt, Ausztráliában, szűk családi és baráti körben, és van egy majdnem hatéves és egy négyéves fiunk. Az új babát április elejére várjuk, most vagyok 16 hetes terhes.

Itt nagyon hasonló a terhesgondozás, mint az angol rendszerben. Itt is választani lehet állami és magánkórház között. Nálunk az első terhesség elején eldőlt, hogy a magánellátáshoz sajnos túl üres a bankszámlánk, hiába volt a terhesgondozásra is kiterjedő magánbiztosításom. A magánellátásban az ember lánya választ egy szimpatikus nőgyógyászt, aki teljes egészében a terhesgondozást végzi, a szülést az orvos által javasolt magánkórházban vezeti le ugyanaz a doki. A szülést elvileg fedezi a biztosítás, de a legtöbb esetben van kórházi „excess” költség, ami egy egyszeri, előre meghatározott fix összeg, amit kórházba kerülés esetén kell zsebből állni. Minél kevesebb a biztosítás havi díja, annál magasabb az excess.

Na, meg ugye a magándokinál tett minden látogatás és egyéb vizsgálatok is fizetősek, amiből a biztosítás a csomagnak megfelelően visszatérít 50-60-75-80 százalékot, megint attól függően, mi volt az előzetes megállapodás. Szóval annak idején, bebattyogtam a háziorvoshoz, és a magam tudatlan naivságával megkérdeztem, hogy mi is a különbség a magánkórház és állami kórház között, és vajon mennyibe is fájhat, ha a magánutat választjuk. Erre összeráncolta a homlokát, erősen elgondolkodott, és kibökte, hogy az lehet bárhol 3 és 8 ezer dollár között, hiszen ha akármilyen komplikáció merül fel, az több vizsgálatot, orvosi látogatást jelent, aminek az önrészei jól összeadódnak. Köszöntem szépen, és az állami kórház mellett döntöttem, és lekopogom, eddig nagyon jó kezekben voltam.

Jövő héten lesz az első időpontom a kórházban, amit már izgatottan várok. Megmondom őszintén, lassan őröl a malom mostanság, a 12. heti ultrahang óta csak a háziorvosnál voltam egyszer megbeszélni az addigi eredményeket, és azóta semmi nem történt. Harmadik baba, harmadik kórház, legalább nem unatkozom. Ennek oka nem az, hogy válogatós lennék, hanem hogy zónás rendszerben utalnak be a lakcímhez legközelebbi kórházba, és az elmúlt hat évben a harmadik lakcímünknél tartunk. Jó hír, hogy viszont se költözés, se lakásfelújítás, se semmi más cifraságot nem tervezek az elkövetkező hat hónapra, épp csak a hétköznapi feladatokon szeretnék úgy túljutni, hogy se én, se a környezetem ne őrüljön bele.

Nem tudom érdekel-e titeket Melbourne, de hátha. Szóval, Ausztrália hatalmas, ami városi szintre levetítve is rettentően érezhető. Melbourne egy öböl két oldalát öleli körbe, így az egyik végétől a másikig a távolság könnyen eléri a 100+ kilométert. Mi a nyugati oldalról költöztünk tavaly az északi oldalra, a belvárostól 30 kilométerre, egy gyönyörű dimbes-dombos környékre. Lassan elérkezünk a költözés első évfordulójához, és eddig mindannyian nagyon szeretünk az erdőben lakni. Kígyóval még nem találkoztunk (hála a jószagú málnabokornak), és a rosszabb fajta pókokból is csak a kertben láttunk párat, de ami sokkal menőbb és fontosabb, hogy a változatos, kíváncsi madarak (papagájok, kakaduk, szarkák, varjak) gyakran teszik tiszteletüket az erkélyen.

Ám a nagy kedvencek a kenguruk, akik a szomszéd kertje felől jönnek be a kertünkbe, ha épp úgy tartja kedvük. Ennél jobb ausztrál életérzést el se tudok képzelni. De ne higgyétek, hogy a pampán lakunk, ez itt még simán külkerületnek számít. A legközelebbi metróállomás, amit itt inkább vonatnak hívunk, mert a metró nem a föld alatt közlekedik, 8-10 percre van autóval, a helyi városközpont mellett. Pláza, amiben mozi is van, 15 percre, a belváros autóval, nem csúcsidőben 40 perc, vonattal 50 perc, a munkahelyem 30 km-re van, ami a reggeli és délutáni forgalomban 1 óra 10 perc egy irányba. Heti két napot dolgozom az irodában és egy fél napot otthonról, a fiúk ennek megfelelően heti három napot járnak oviba.

A nagyobbik ugrifüles jövő január végén kezdi a sulit, míg a kisebbik egy napot marad majd a mostani fizetős oviban és két és fél napot jár majd az államilag támogatott pre-schoolba, ami egyfajta iskolaelőkészítő év, és az erre kijelölt pre-schoolokban az állam heti 15 óra foglalkozást támogat. A pre-school négy- és ötéves kor közötti gyerekeknek van, és ez az első kötelező intézményes foglalkozás a helyi nebulóknak. De akinek a körülményei úgy kívánják, childcare ellátást már két-három hónapos kortól igénybe lehet venni, aminek azonban borsos napi díja van. A childcare napi díjából a családi bevétel alapján az állam visszaterít minimum 50 százalékot, hacsak nem mocsok gazdag a család, mert akkor kevesebb támogatást kapnak. A fiaim kb. egyéves koruktól járnak childcare-be heti három napot, és a nagyobbik az iskolaelőkészítő évet is itt végzi. Megmondom őszintén, a sulikezdéstől én jobban parázok, mint a gyerkőc, kellett nekem elolvasni a Hatalmas kis hazugságok (Big little lies) című könyvet Liane Moriarty-tól, grrr.

Most lesz Halloween, ami itt is egyre nagyobb felhajtással jár, és ha minden igaz, megint lesz néhány kellemes, na, meg pár egészen nyáriasan meleg napunk. Mert ugye, amit mindenki tud, de mégis sokan meglepődnek, amikor szóba kerül, nálunk most épp tavasz van. Már nagyon jólesik ez a pár elvétett kellemesen nyárias nap, még akkor is, ha utána jön vissza a felhős, hideg szeles, zimankós idő. Én most élvezem nagyon a több napsütést és a hosszabb napokat, nektek pedig kitartást kívánok a csípősebb őszi napokhoz. Ha szeretnétek, elmesélem majd az eddigi utunkat az új babához és az előző két szülésemet is.

Katz

Előző terhesnaplóinkat itt találod:

Itoshii naplója>>>

Bodza naplója>>>

Pirilány naplója>>>

Zea naplója>>>

Betti naplója>>>

Tildy naplója>>>