Két hetet kellett várni, hogy megtudjuk a baba nemét

20. hét

Túl vagyunk a 20. heti anatómiai ultrahangon. Jó alaposan megnézhettük a legeslegkisebb ugrifülest, majd egy órán keresztül méregette a doktornő minden kisebb és nagyobb részletét. Lenyűgöző, milyen apró részleteket lehet már ilyenkor látni! Az mondjuk teljesen a varázslás kategória nálam, hogy honnan tudják, mikor mi van a jobb meg bal oldalon, főleg a végtagok esetében, pláne amikor a lurkó úgy fickándozik, mint aki szökni készül.

Több dolognak is többször neki kellett futni, mert mire sikerült volna lekapni, addigra a kölök eltáncikált. Kicsit csodálkoztam is, miért ennyire alapos a vizsgálat, de aztán rájöttem, hogy a protokoll szerint ezután már nincs több javasolt ultrahang, itt kell kiderülnie minden rendellenességnek, ha vannak. Szerencsére minden a helyén van, és a méretek is a baba becsült korának megfelelőek. A doki mindent magyarázott és kommentált, így végig követni tudtuk, mit miért nézeget, és mik a mérések eredményei. Az is megerősítést nyert, hogy bizony kislányunk lesz.

Mi ezt már tudjuk egy ideje, mert a 10. héten megcsináltattuk a Harmony tesztet, amit itt valami miatt Percept tesztnek hívtak, de a lényeg ugyanaz: 5 súlyosabb kromoszóma-rendellenességet néznek, és mellékesen kiderül a baba neme is. A férjem a lelkemre kötötte, hogy feltétlen osszam meg veletek, milyen gonoszul kitoltam vele a teszt eredménye kapcsán, és tutira miattam kezdtek el ősz hajszálai nőni.

Történt ugyanis, hogy a vérvétel után egy héttel felhívtak a genetikai vizsgálat eredményével. Ilyenkor a baba nemét nem mondják el a telefonban, csak ha külön kérem. A saját orvosom is köteles figyelmeztetni, hogy az eredményeket tartalmazó levél tartalmazza a baba nemét, ennek megfelelően nézegessük a papírt. Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.

Ezért a plusz két hét várakozásért kaptam hideget, meleget, és tutira új ősz hajszálak is jelentkeztek nála. Most mondjam, hogy nálam ez a sok morgás okozza az ősz hajszálak szaporodását? Végül az ultrahang előtt kinyomtatták nekünk a vizsgálati eredményt, a speciális, baba nemének megfelelő borítékot köszöntük, nem kértük, és az ultrahang után együtt néztük meg a papírt. Volt nagy öröm, nem tagadom, pedig a lényeg tényleg, hogy egészséges legyen.

A 12. heti ultrahang után elmondtuk a fiúknak is, hogy kistesójuk lesz. A vártnál sokkal lelkesebben fogadták a hírt, és azóta is minden nap kapok sok-sok pocakpuszit, és úton-útfélen mindenkinek elmondják, hogy a kishúguk növekszik a hasamban. Ez olyan szinten működik, hogy másnap már az egész óvoda tudta, és minden óvónő úgy köszöntött, hogy tényleg gratulálhatnak-e, mert bizony csiripeltek a madarak. És ezt eljátszottuk a tornán, a fogorvosnál, a fodrásznál, a magyar iskolában, de még a boltban, vadidegeneknek is elújságolják a nagy hírt. Nekem ilyenkor ég a fejem, de belül rettentően boldoggá tesz a reakciójuk, és szívből remélem, a lelkesedés kitart a baba megszületése után is.

A nagyobbik ugrifüles szerint Heather-nek fogják majd hívni, persze ezt is mindenkinek elmondja. Egy biztos, nem fogják Heather-nek hívni és még előttem áll pár száz oldalnyi kislánynév átnézése, mielőtt bedobom a törölközőt és hagyom a férjem kedvenc nevét nyerni. Még kicsit korainak érzem nevet választani, nevezhetitek babonának, de így érzek és kész. Ja, és mára eljutottunk oda, hogy a fiúk nem ugranak rám és a pocakpuszik sem mindig nekifutásból jönnek. Haladás, nem?

A héten kezdett el olyan erős lenni a mocorgás odabent, hogy már a férjem is érezte egyik este. Gyakrabban és határozottabban érzem a belső tevékenységeket, és mintha néha csuklana a picur, legalábbis az apró, hirtelen rándulásokat így értelmezem. Csütörtökön voltam a kórházban is a következő midwife randimon, úgyhogy ez a hét jó pezsgősre sikeredett. Kaptam pár tájékoztató anyagot a terhesgondozásról, a fontos telefonszámokról és kellemesen el is csacsogtunk a fiatal szülésznővel, aki aznap reggel épp nekem jutott. Emlékszem, mennyire kiakasztott az első terhességem alatt ez a barátnős légkör, amikor én egy egészségügyi vizsgálatra számítottam, nem egy közös örömködésre. Mostanra megszoktam.

Megkérdezem, amiket szeretnék, és addigra időzítem a heti bájcsevej adagomat, így mindenki jól jár. Most még nem volt varrócentizés, az még mindig veri nálam a biztosítékot, de a baba szívverését meghallgattuk a kézi doplerrel és kaptam beutalót a 26. heti culorterheléses vérvételre. Elvileg négy hét után kéne mennem megint, viszont az már a karácsony előtti hét, amikor nyaralni megyünk, ezért három hét múlva megyek inkább. A midwife megkérdezte, hány kiló vagyok most, és emlékeztetett, hogy a váróban meg tudom magam mérni, ha szeretném, de ezzel le is tudta a témát, nem vagyok köteles bemondani a súlyomat, ha nem akarom.

Azért kíváncsiságból kifelé menet megmértem magam, és hat kilónál tartok, ami azt hiszem az elfogadható kategóriába tartozik. Az igazság az, hogy nem vagyok jóban a mérleggel, inkább nem állok rá, mert bármit is mutasson, biztosan nem most fogok nekiállni diétázni, és ha este 11-kor hív a fagyi, akkor az a lelkemnek kell, a mérlegnek semmi köze hozzá. Azt is megtudtam, hogy a mosdóban ki van rakva egy doboz tesztcsík, amivel a vizeletben lévő fehérje - és cukor tartalmat lehet megnézni, igény szerint. Hacsak nincs valami panasz, nem írnak elő vizeletvizsgálatot, de így a fontos értékeket tudják a kismamák rendszeresen ellenőrizni. Ez tetszett.

Csütörtökön durva idő volt. Reggel 9-kor, amikor a fiúkat leraktam az oviban, már 31 fok volt. Ez délután fél 3-ra már 40 foknál tartott, amit szokatlanul erős viharos szél kísért és finom szemű, narancssárga homokot hozott magával északról. Amikor kinéztünk az iroda ablakán, olyan volt, mintha minden narancssárga ködben lenne, az eget egyáltalán nem lehetett látni. Ezt egy drasztikus lehűlés és szélirányváltozás követte, ami hozott egy kis esőt. A férjem pont autózott ebben az időszakban, és azt mondta, nem eső esett, hanem sár. 5 órakor már csak 20 fok volt, és tiszta levegőt hozott a szél a tenger felől. Este 7-kor, amikor hazamentem, már csak 16 fok volt, és nyoma sem látszott a homokviharnak, az ég felhős volt, kék szünetekkel és tiszta levegővel. Azóta meg mintha mi sem történt volna, kellemes tavasziasan meleg idő van, ami azt jelenti, hogy szélvédett helyen már van ereje a napnak, de a szél még túl hűvös strandolni.

Nagy örömömre elkezdődött a dinnyeszezon. Személyes tragédiám, hogy pont egyidőben van a mangó szezonnal, bár az igazán jó mangók csak pár hét múlva várhatók. Az első próbadarabok, bár finomak voltak, azért még nem olvadtam el a gyönyörtől. Na, majd decemberben. És persze, hogy tovább tetézzék a bajt, megjelentek a barackok is. Olyan isteni barackillat csapott meg a közértben, nem lehetett ellenállni. Adtam még egy esélyt a sárgabaracknak is, de csak megerősítette egy korábbi tapasztalatom, miszerint színre, alakra, formára stimmel a dolog, de nagyon semmilyen íze van. Marad a perverz szagolgatás a boltban.

Az eheti képet a vasárnapi ovis karácsonyi ünnepségről küldöm, amit a helyi kisvasút melletti parkban tartottak. A Télapó a kisvonattal jött és minden gyerek kapott egy könyvet, a manók pedig arcfestettek. Mindeközben a családok piknikeztek, és mindenki mehetett a kisvasúttal, mert saját állomása volt a bulinak. Kérdezhetitek, hova ez a rohanás, de gondolom, a helyszín elérhetősége is szempont, amúgy meg két hét múlva már ballagnak az ötévesek, utána még két hét, és karácsony előtt pár nappal az iskolákban kezdődik a nyári szünet. Hová tűnt ez az év? Nektek is gyorsan elillant?

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>