28. hét

Hivatalosan beléptem a harmadik trimeszterbe, ami egyszerre örömteli és kicsit ijesztő is. Örömteli, mert haladunk a cél felé, ijesztő, mert igaziból még nem készültem fel. Felmerült bennem, hogy lehet itt az ideje komolyan elkezdeni beszerezni a baba dolgait, de minden idegsejtem tiltakozik ellene. Még túl korainak érzem, eszébe ne jusson a kis jövevénynek még jó két hónapig betoppanni! Ugyanakkor gondolatban meg már átvettük a férjemmel, hogy mikre is lesz még szükségünk, és nem hosszú a lista. Persze elő kell szedni és megtisztítani a már meglévő dolgokat, de azt még tényleg korainak érzem. Amit viszont még vennünk kell, az egy új gyerekülés az autóba. Nem a baba kap új ülést, hanem a kisebbik ugrifüles kap majd nagyfiús ülést, az övé pedig újra hátrafelé fordul majd a kicsinek.

Ha nem telefonálnak, nincs baj
 

A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem. Még mindig furcsa, hogy a saját orvosi eredményeimet nekem nem küldik ki. Vagy bemegyek megkérdezni az éppen aktuális orvoshoz, vagy megvárom hívnak-e egy esetleges rossz eredmény miatt. Szerencsére még sose kaptam rossz hírt telefonon, jó hírt is csak a terhesség kapcsán csináltatott fizetős vizsgálatok esetén, ezért van bennem némi bizalmatlanság a rendszerrel kapcsolatban. Elvileg amikor a rendelőnek megküldik pl. egy vérvétel eredményét, azt az orvos, aki kiírta a vizsgálatot, megnézi. De mi arra a biztosíték, hogy tényleg megnézi, és nem csak akkor pillant rá, amikor én legközelebb bemegyek megbeszélni az eredményt? Én meg lehet, nem megyek be, mondván nem hívtak az eredmény miatt, tutira minden rendben van.

Most mondjuk nem izgulok, csak lenne valami jele, ha terhességi cukrom lenne. Nálam viszont inkább az a gond, hogy hirtelen nagyon le tud esni a vércukorszintem, amitől remegős, szédülős, homályosan látós, kezem zsibbadós módon leszek eszement éhes. Ez nem terhességi tünet nálam, de most sincs másképpen. Már többször több orvosnál rákérdeztem, de az alacsony vércukorszint szerintük nem gond, örüljek, hogy nem az ellenkezőjével van gondom. A megoldás egyszerű lenne, sokszor kéne keveset ennem, hogy gyakorlatilag sose legyek éhes, de ez összeegyeztethetetlen a személyiségemmel. Sajnos jóllakni szeretek, a sokszor keveset evéstől pedig csak állandóan éhes leszek, ami előhívja belőlem a tüzet okádó sárkányt.

Időközben lassan megjelent a gyomorégés, mint terhességi tünet, de kis nassolással és a krétapor ízű szopogatós tablettával egyelőre gond nélkül karban tudom tartani. Illetve egyre többször fordul elő, hogy lendületből felmegyek pár lépcsőn, amitől elakad a lélegzetem.

„Ejnye, nem kéne ám elpuhulni!”

- mondom ilyenkor magamnak, közben meg büszke vagyok, amiért már olyan nagy a pocakom, hogy kihat a tempómra. Ez már a végső pár hónap jele. Egyszer már az is előfordult, hogy a babó beletaposott a hólyagomba, ami ha nem lenne egy bizarr élmény, még jót is mulatnék rajta. Az ember lánya békésen elvan, az égvilágon semmi baja, aztán derült égből villámcsapásként egy apró éles szúró fájdalom hasít az alhasába, amivel egy időben mintha egy csepp pisi is megpróbálna kiszökni, és nagyon rá kell szorítani, nehogy ezt meg is tegye. Aztán úgy el is múlik az egész, mintha mi sem történt volna. Na, ilyenkor nagyon jól szórakozhat odabent a gyerek.

Májkrémet akarok!
 

Képzeljétek, megkívántam a májkrémes kenyeret uborkával. Ha ezt a helyiek tudnák, kitérnének a hitükből. Pedig olyan finom, és már olyan régen eszembe se jutott. Pedig egyébként nem vagyok kívánós, mindent jóízűen megeszek, amiket egyébként is enni szoktam: európait, indiait, ázsiait, csípőset, nem csípőset, édeset, sósat, csak finom legyen. Amúgy azért igyekszem betartani az előírásokat, nem eszem tengeri herkentyűket, szusit, puha sajtokat, hideg húsokat, szalámit, házi kolbászt is csak ímmel-ámmal. Valahol meg kell húzni a határt, és ha van itthon kolbász, ami azért lássuk be, már eleve nehezen megvalósítható küldetés, mivel húsárut egyáltalán nem lehet külföldről behozni, akkor ember legyen a talpán, aki távol tart az igazi jó házi kolbásztól. De most bekúszott az agyamba a májkrémes kenyér gondolata, és nem bírtam ellenállni. Nyugtassatok meg, hogy otthon a májkrém nincs is tiltólistán! Bár már mindegy, mert mind a pocakomban van, és ott is marad, és még csak bűntudatom sincs.

A héten jókislányhoz illően figyelem mikor és mennyit aktívkodik a picur a pocakban. Hétvégén, amikor a fiúk majdnem hagytak kicsit leheveredni, sikerült le is videóznom, amint hömpölyög a hasam. Persze a kölköknek is muszáj volt megnézniük, mit csinálok, így azt is meg tudtam örökíteni. A videóval nem untatlak titeket, de azt megnézhetitek, ahogy a nagytesók is próbálják elkapni a hugi mocorgását. Komolyan kezd ufós érzés és látvány lenni. Ha épp azon kapna valaki, hogy bamba fejjel a távolba merengek, akkor jó eséllyel pont a gyerkőc karatézik odabent, én meg csak próbálom megélni a pillanatot, és elraktározni az emléket magamnak.

Barátok
 

Tegnap hosszú idő után először sikerült összehoznunk egy családi összejövetelt férjem egyetemi legjobb barátjával és családjával. Náluk is van két nagyobb fiú, a mieinkkel hasonló korúak és egy öt hónapos pici lány. Tündéri kis gömböc, világító kék szemekkel és szigorúan összeszorított szájjal, amit csak a kiváltságosoknak húz mosolyra, de olyankor lepotyognak a csillagok az égről a boldogságtól. Egy szó mint száz, jót babáztam, és lehetőségem volt megkérdezni azokat a suta kérdéseket, amiket azért olyan anyukától nem mernék megkérdezni, aki messzebbről emlékszik már vissza a kisbabás bénázásokra. Például jól kibeszéltük, hogy mennyire is lesz más két fiú után egy kislányt pelenkázni. Ha jobban belegondolok, lány babát még nem is pelenkáztam. Na, meg megbeszéltük, hogy a harmadik gyerekek élete szörnyen sanyarú, mert mindig a nagytesók napirendjéhez kell igazodniuk. Remélem ettől viszont még a szokásosnál is strapabíróbbak és vagányabbak lesznek.

Császár hüvelyi szülés után
 

A másik, amit sikerült átbeszélnünk, és igaziból kicsit meg is nyugodtam attól, amit hallottam, az a császáros élmény két természetes szülés után. Sajnos náluk a második szülés borzasztó komplikáltra és majdnem tragikus végkimenetelűre sikeredett, ezért harmadjára a tervezett császár mellett döntöttek. Nekem egyelőre nincs semmi okom eleve császárra készülni, de bennem van a félsz, hogy egyrészt statisztikailag is egyre nagyobb az esély rá, másrészt meg tényleg nem szeretném egyikőnk épségét sem kockáztatni, tehát nem fogom mindenek felett erőltetni a természetes szülést.

A lényeg, hogy a baba épségben kijöjjön, ha ez azt jelenti, műtét lesz a vége, akkor legyen. Viszont a műtéttől sokkal jobban félek, mint a vajúdás alatti fájdalmaktól, na, meg ott van a hetekig tartó kínlódás a felépülés ideje alatt. Nagyon tisztelem azokat, akik önként választják ezt az utat. Viszont Liz azt mesélte, neki rettentő pozitív élmény volt a császárja és a műtét után öt héttel ő már újra eljárt futni. Na, ebből nem fogok messzemenő következtetéseket levonni, mert Liz egy superwoman, én meg csak egyszerű halandó vagyok, de talán rettegni sem kell annyira.

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>

9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>

10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>

11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>