25. hét

Egyre többen kérdezik, hogy bírom. Mi erre a jó válasz? Hát bírom, teszem egyik lábam a másik után, és csinálom a dolgom. A nap végére vagy néha már a nap közepére elfáradok, de ha kell, megyek tovább, és ha olyanom van, morgok. Nem fáj semmim, nem folyik belőlem semmi, aminek nem illik folynia, a baba rendszeresen jelentkezik és egyre aktívabb, amikor én nyugalmi állapotban vagyok. Tehát minden jó szerintem. Szerencsés vagyok, amiért a terhesség számomra egy boldog folyamat és nem egy hosszú, keserves kínlódás. Vajon mit csinálnak azok, akiknél bármi miatt az egyszerű dolgok is hirtelen nehézzé válnak?

Azért nem hazudok, már nem pattanok ki reggel az ágyból üdén és ruganyosan. Egyáltalán egyik oldalról átfordulni a másikra már hosszas elhatározás kérdése, már nem feledkezem el a pocakról olyan könnyedén. A mosogató mellé féloldalasan tudok csak odaállni, de ez is csak onnan tűnt fel, hogy egy idő után húzódik a hátam a kifacsarodott pozíciótól. Még könnyedén lehajolok, bár figyelek, hogy ne derékból tegyem, hanem térddel rásegítve, de azért már kezd bosszantani, amikor valami csakazértis többször leesik az asztalról. Mégis mit képzel magáról az ilyen (pl.) ceruza, igazán szégyellhetné magát! Azt is észrevettem, hogy többet mocorgok, ha hosszabb ideig kell ülnöm, feszíteni kezd a csípőm, ha sokáig törökülésben ülök. Ha meg állni kell sokáig, akkor kezd nehéz lenni a mindenem, de amíg nem fáj semmi. nem aggódom.

Lányos pocak
 

Időközben megérkezett a nyár, így előkerültek a rövidnadrágok. Sajnos a lebegős hosszú szoknyámat még mindig nem találtam meg, ezért marad egy lenge nyári nadrág meg pár gumis derekú rövid nadrág. Mit ne mondjak. sose voltam nagy híve a rövid nadrágoknak. és most úgy érzem. a szokásosnál is előnytelenebbek. Erre azt mondta Anyukám, hogy mostanra igazán lányos lett a pocakom. Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat. Most ugyan kezdetben kis formás, hegyes pocakom volt, de idővel körbe is kigömbölyödtem, és most mintha fenékben és a vállamnál is puhább és kerekdedebb lennék.

Az első két terhességem alatt gyönyörűnek éreztem magam, és rettentő büszke voltam a testemre, sose láttam magam annyira csinosnak, mint akkor. Vidáman virítottam a szűk felsőkben, és örültem, hogy végre nem kell állandóan behúznom a hasam. A büszkeség most sincs máshogy, de valahogy kritikusabb vagyok, és többet eszembe jut, mennyit kell majd dolgoznom jövő ilyenkor, hogy újra sportos, fitt és erős legyek. Azt hiszem, ideje elővennem a nagyon terhes ruhákat, hiába még csak a második trimeszterben tartok.

Ruhák
 

Ha már a ruháknál járunk, bizony bekerültek a szokásos melltartóim a dobozba, és előkerültek a kismamamelltartóim. Kevésbé nőcis, de sokkal kényelmesebb darabok, amik nem szorítanak és nem vágnak be sehol. Bevallom, mióta anyuka lettem, a kényelem fontosabb, mint a szépség, ezért már egyáltalán nincsenek merevítős melltartóim, tehát a terhes cicifixek csak annyiban mások, hogy nagyobb méretezésűek, ezért lazábban körbeérnek. Érdekes módon a kosárméret nem nagyobb a szokásosnál, csak a mellkas körfogat, mégis kényelmesebb és szabadabb érzés, mint a csinosabb melltartóim voltak.

Szépen lassan az alap ruhatáram minden elemét kinövöm. Még az is felmerült bennem, hogy veszek új bugyikat, amiken nincs oldalt varrás, mert alvás közben nyomnak a mostani bugyijaim, ha sokáig alszom ugyanazon az oldalamon. De aztán nem rohantam a boltba, és kicsit el is felejtkeztem a dologról, lehet, mégse lesz rá szükség. Pedig egy pillanatra azt hittem, titokban én vagyok Borsószem királykisasszony, és ki ne szeretne legalább egyszer királylány lenni az életben? Viszont a bugyikérdést leszámítva igazán jól alszom. Pár hete ugyan megpróbáltam egy párnával alátámasztani a hasam, hátha úgy kényelmesebb lenne, de több macera volt, mint kényelem, így letettem arról is.

Anyósék
 

Közben sikeresen eltelt karácsony, jót lakomáztunk a családdal, a fiúk imádták az egész felhajtást, és szinte egész nap lekötötte őket a sok ajándék. Másnap a nagyszülők hazautaztak, én meg bármennyire is csúnyán hangzik, megkönnyebbültem, és megkezdtem a tényleges pihenésem. Reggel a férjem reggelizteti a kölköket, ágyba kapom a kávémat, és végre nem feszülnek pattanásig az idegeim egész nap. Kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, amiért ezt mondom, de valahogy mégis állandóan abba a hibába esem, hogy azt hiszem, az én feladatom az anyósomék szórakoztatása és jóléte. Meg kell tanulnom ezt levetkőzni valahogy, és ellazulni akkor is, amikor vendégeink vannak. Mert egyébként meg örülök, hogy jönnek, most is eljutottunk a férjemmel kettesben vacsorázni és moziba egyszer, amire máskor egyáltalán nincs lehetőségünk. És imádják az unokákat, mi mást is kívánhatnék? Vajon ráfoghatom a hormonokra, hogy most ilyen idegzsába voltam?

Munkaügyek
 

Képzeljétek el, az elmúlt két hétben volt időm elolvasni egy regényt. Bármennyire is szeretném, ritkán jut rá időm. A második terhességem alatt vonattal jártam dolgozni, na, akkor jobban ráértem olvasni, de azóta elkényelmesedtem, és mindenhova autóval megyek, ami ugyan szellemileg segít ellazulni, de olvasni nem tudok közben. Ami pedig a munkát illeti, jövő héten megyek újra a szokásos heti két napban, és az a terv, hogy januárban nem is változik ez a rutin. Viszont január végén elkezdődik az iskola, és ki kell még találnom, hogyan tudok heti 20 órát úgy ledolgozni, hogy közben a gyerekekért is időben oda tudjak érni a suliba és az oviba.

Az iskola minden nap reggel 9-től fél 4-ig tart majd, és csak heti egy nap napközit kaptunk. Ezért a nem napközis napokon, ha én viszem majd a fiúkat, 10 előtt nem érek majd be a munkahelyemre, de legalább 2 után nem sokkal el is kell majd jönnöm. Az ovi 9-től 4-ig lesz majd, ebben az esetben az a kevésbé bonyolult eset. Nyilván amikor a férjem nem utazik valahová, ő is besegít majd reggel vagy délután, inkább csak azok a húzós napok, amikor egyedül kell navigálnom mindenkit.

Az egyik lehetőség, hogy továbbra is bejárok heti két napot, de rövidebb napokra, és többet dolgozom otthonról. Nem tudom, mennyire értékelné ezt a megoldást a főnököm. A másik variáció, hogy három napot járok majd be, de nem napi 8 órát, hanem vagy három rövid napot, vagy kettő rövid és egy hosszabb napot. Inkább a második megoldás felé hajlok, mert egyrészt élvezem az irodai nyüzsgést, másrészt olyan magányos otthonról dolgozni, nehezen is szánom rá magam. Meg úgyis csak másfél hónapról van szó, március közepére jó eséllyel tényleg teljesen elveszítem majd a kecsességem, és inkább majd otthonról bálnáskodom csak.

Katz   

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>