24. hét

Épségben hazaértünk a nyaralásból. Bár egy darabig bizonytalan volt, sikerül-e majd a repülőnknek a tervezett napon eljönnie. Történt ugyanis, hogy pénteken végsöpört a térségen egy brutális hőhullám, ami újabb tüzeket gyújtott meg, ezt tetőzte szombaton egy erősen szeles idő, ami beterített mindent füsttel, amerre a szem ellátott. Egy időre minden repülőt töröltek, aztán lezárták a rövidebb kifutópályát, és késleltetve, nagyobb időközönként, óvatosan engedték felszállni a gépeket. Mi szerencsések voltunk, mert a repülési tilalom feloldása után a mi repülőnk volt az egyik első, ami szabad utat kapott, így csak egy olyan kétórás késéssel, de nagyobb kényelmetlenségek nélkül értünk vissza Melbourne-be. Jöttünk a 36 fokból a 14 fokba, de itt legalább nincs füst, és a közvetlen közelben nincsenek vad tüzek sem. Most.

Tudjátok, mi a kedvencem a nyaralásban? A reggelik. Nem kell semmi flanc meg felhajtás, de ha van büfés reggeli, akkor én már nyaralok. Végül a fiúk nagyon élvezték az állatkertes kiruccanást. Igaziból nem is állatkert volt, inkább csak egy kisebb vadaspark, ami nekem jobban is feküdt, mert kényelmesen körbe tudtuk járni, anélkül, hogy elkopott volna a lábunk. Még nem kezdődött el az iskolaszünet se, így nem is voltak nagy tömegek. Simogattunk kengurukat és kecskéket, tanultunk a dingókról és gepárdokról, és a napot a gyerkőcök egy jó kis pancsolással zárták a parkban lévő csobogós játszótéren. Azt ne kérdezzétek, hogy mit keresett a gepárd az egyébként csupa ausztrál állatokat bemutató vadasparkban, ezt én se értettem, de sebaj. A szálloda felé visszafelé még egy kis nézelődés is belefelért az egyik kilátónál, ahonnan messzire el lehetett látni a parton, és még vitorlázórepülősökkel is találkoztunk. Innen küldöm az eheti képet.

Ezen kívül tartottunk egy strandnapot és egy múzeumnapot, ez utóbbit a füstös, fülledt napra időzítettük. A tengerben végül nem fürödtünk, mert hideg is volt a víz, és nagyon haragos volt a tenger, helyette jót merültünk a szálloda medencéjében. Pénteken a férjem is csatlakozott hozzánk, és elmentünk megnézni a déli félteke legnagyobb buddhista templomát, ami alig 10 km-re volt a szállásunktól. Mintha egy titkos oázisba csöppentünk volna, egy amúgy kimondottan ronda ipari környékről lefordulva, ahol is a kapun áthaladva a békesség szigete fogadott minket. Ahogy nézelődtünk az egyik szentélyben, két szerzetes hölgy lecsapott rám, hogy mindenképpen kérjek áldást a születendő babámnak. Egy kis arany színű cetlire kellett felírnom a nevemet és a kívánságomat, amit aztán felakasztottak nekem az oltár mellett egy fára a többi kívánság mellé. Persze azért el is kellett mondanom a Buddha-szobornak, amit szeretnék egy imádság formájában. Remélem, jól csináltam.

Mióta hazaértünk, megy a mosógép, de hát ezt ismeritek. Arra is ráébredtem, hogy mióta a nagyszülők nálunk vannak látogatóban, szinte nem is kellett főznöm, mert vagy nem voltunk itthon, vagy mindenki jött-ment, és házon kívül ettünk. Ez nagyon kapóra jön, mert mindig gondban vagyok a menüvel. Nincs ez másképpen az ünnepek alatt se. Most 24-én nálunk lesz vacsora, ezt igyekszem minden évben kiharcolni és hagyományt csinálni belőle. A fiúk 25-én reggel bonthatják ki az ajándékaikat, amiket éjszaka a Télapó csempész a karácsonyfa alá, mi felnőttek meg ünnepelünk egy kicsit egymás között vacsora után, amikor a gyerekek már elmentek aludni. A fát már vagy két hete feldíszítettük és azóta alig tudom lebeszélni a nagyobbik ugrifülest, hogy még ne készítse ki a tejespoharat és sütistányért a Télapónak, mert még napokig nem lesz rá szükség.

Ma végre a mézeskalács is elkészült, amit a tányérba tehetünk majd, szebbnél szebb díszítésekkel, amit hárman összesített erővel követtünk el. Mindhárman nyakig és könyékig ételfestékesek lettünk a művelet során, ahogy illik. Még szeretnék csinálni egy zserbót karácsony estére, ezen kívül pedig egyszerűre veszem a figurát: lazac lesz párolt zöldségekkel, és valami egyszerű, nem túl ünnepi előétel. A három hétre elegendő kajahegyeket meghagyom másoknak, a nyári melegben nekem se a bejgli, se az egész napos főzőcskézés nem fekszik, arról nem is beszélve, hogy a jó, nehéz, kiadós ünnepi fogások nem is esnek jól, ha hétágra süt a nap. Egyszer csináltam házilag szaloncukrot, de azt se fogok többet, mert a fára nem lehet felakasztani őket, hiszen csak idő kérdése, mikor olvadnak le róla.

Nem is lenne ünnep, ha nem romlana el valami. Hogy is szokták mondani, hármasával jön a baj? Ha ebben lehet hinni, akkor más már nem fog tönkremenni az idén. Kezdődött pár hete a sütővel, aminek elkezdett lötyögni az ajtaja, és mivel nem záródott rendesen, nem is melegített. Még szerencsére garanciásan meg lehetett csináltatni, épp csak a szaki szentségelt egy jó kiadósat, amikor már teljesen szétszerelte az egész sütőt, mire rájött, a gyárból rossz alkatrészt küldtek neki. Így csak második nekifutásra sikerült megcsinálnia, én meg sikáltam a tűzhelyet mindkétszer, hogy szegény mester legalább ne a nyakig ragacsban dolgozzon.

Aztán a nagyszülők megérkezése előtt alig egy héttel bemondta az unalmast a bojlerünk. Már eddig is barna vízzel indította a meleg vizes üzletet, de erre akkor a szerviz azt mondta, kitakarítani nem lehet, ha meleg víz még jön belőle, nincs mit tenni vele. Erre azt lépte a bojler, hogy teljesen beadta az unalmast, és orrán-száján elkezdett belőle folyni a víz, mintha ő is épp zuhanyozna. Meg is ijedtem, mert félő volt két héttel az ünnepek előtt nem lesz könnyű szakembert találni, aki kicseréli nekünk. De férjem mindent intézett és két nap villámzuhany után lett vadiúj melegvíz rendszerünk. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyen gyorsan is lehet zuhanyozni, el se hittem volna, de ha nincs meleg víz, hirtelen az egész folyamat sokkal hatékonyabbá válik. Ami pedig a legfurcsább volt nekem, hogy a jéghideg zuhany után melegen bizsergett a bőröm, míg máskor seperc alatt lehűl a testem, mindegy, milyen melegben zuhanyozok.

Ezek után vártam, vajon mi lehet majd a harmadik, ami elromlik. Erre jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz. Piszok szerencse, hogy meghallotta a robajt és sikeresen elzárta a vizet, mert különben sokkal nagyobb veszteség is lehetett volna belőle. Valami csúnya gikszer lehetett a dologban, mert a szerelő másnap már ki is jött és lecserélte a megrongálódott berendezést sűrű elnézések közepette. Nekünk itthon se kellett lenni. Mire hazaértünk, minden újra működött, és se belül, se kívül nem volt nyoma a drámának. Szeretném remélni, ezzel ez a sorozat le is záródott. És ha már szóba kerültek a mesterek, nagyon érdekelne, hogy mások is olyan sután viselkednek, amikor jön valaki csinálni valamit a ház körül, vagy csak én vagyok ilyen sütyüke? Tisztára zavarba jövök, és nem tudom, hova forduljak, mit csináljak. Kell beszélgetni a ürgével vagy mehetek a dolgomra, hadd dolgozzon egyedül? Ti hogy oldjátok meg ezeket a helyzeteket?

Ami pedig a babát illeti, a héten pörögtek az események, szegénykére nem sok figyelem jutott. Amire szeretnék jobban odafigyelni, hogy ha fáradok vagy kezd sok lenni a napi sokminden, akkor le tudjak ülni pihenni. Nem könnyű végrehajtani, de remélhetőleg van még 3,5 hónapom javulni benne.

Katz

               

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>