27. hét
A héten végre babaügyben is történt valami, eljött ugyanis az ideje a következő kórházi ellenőrzésnek. A midwife legutóbb azt javasolta, kérjem ugyanarra a napra a cukorterheléses vérvételt is, és akkor legalább letudom mindettőt egy nap. Így is tettem. Reggel 8-ra vártak a böködős ablaknál, és 9:30-kor kellett jelentkeznem a szokásos ellenőrzésre. Kicsit húztam a számat a reggel 8 miatt, de mikor odaértem, voltak, akiket már a második szurkálásra hívtak be, úgyhogy így utólag belegondolva lehetett volna sokkal barátságtalanabb is a dolog.
Meglepően sokan voltak, legtöbben szintén a cukorterheléses vizsgálat különböző fázisában várakoztak. És amin jót mosolyogtam, hogy volt jó pár feszengős, helyét nem találó kispapa is. Tisztára elérzékenyültem a látványuktól, olyan romantikusnak találtam a lelkesedésüket. Hát nem?
Viszont nem kellett sok hozzá, hogy a romantikus kép hirtelen átbillenjen furcsába. Történt ugyanis, hogy nem is egy a kísérő párok közül a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek? Azt még meg is értem, hogy vigyázni szeretnének a párjukra, ezért eljönnek együtt unatkozni vele két órát, de a vérvételnél minek kell bent lenni? Legrosszabb esetben még őket is fel kell locsolni a padlóról. Mikor végre bejutottam én is, rá is kérdeztem a nővérnél, aki forgatta egyet a szemét, és aztán mondta, ő se érti, de néha bizony útban vannak.
A vizsgálat itt is a szokásos mederben zajlik, először vesznek vért, aztán öt percen belül meg kell inni a 300 ml-es italt, ami 75 g cukrot tartalmaz. Ezután nem szabad elmászkálni, nehogy valahol kevésbé ellenőrzött helyen legyek rosszul. Vizet szabad inni, de enni nyilván nem lehet a vizsgálat végéig. Majd egy órányi ücsörgés után vesznek megint vért, aztán még egy óra malmozás és újra ugyanaz.
Szerintem maga az ital egyáltalán nem vészes, kimondottan frissítő, mert jó hidegen adják. Ha nem kellett volna viszonylag korán menni, még jobban is esett volna, mert már éhesebb lettem volna. Szerencsére mással se volt gond, így három sima szúrással meg is úsztam az egészet. Nem mindenki járt ilyen jól, volt egy kismama, aki rosszul lett és le kellett feküdnie, persze vele pont nem volt semmilyen feszengő, tébláboló kísérő, aki pátyolgathatta volna.
A második vérvétel után átbattyogtam a terhesgondozás várójába, és olyan 15 percen belül már be is hívtak. Épp csak pisilni volt időm elmenni, a mérlegre állás eszembe se jutott, nem direk sumákoltam el, csak tényleg kiment a fejemből. Most egy másik szülésznő fogadott, de ő is kedves és beszélgetős volt, épp mint az előző. Nem nagyon volt semmi izgalmas a mostani tennivalók között. Megmérte a vérnyomásom, meghallgattuk a baba szívhangját és lemérte a pocakomat. Ennyi volt a tényleges ellenőrzés, ezen kívül csak beszélgettünk és mostanra jutott a feladat, hogy átbeszéljük mennyire fontos figyelemmel kísérni a baba aktivitását.
Lassan belépek a harmadik trimeszterbe, és a jelenlegi rendszer szerint a leghatékonyabb módszer a halva születés elkerülésére, ha az anyuka alaposan figyeli a baba mozgását, és azonnal jelzi, ha valami szokatlant tapasztal. Már nem mondják, hogy számolni kell a napi mozgásokat, helyette az az ajánlás, hogy figyeljük meg a rendszerességet a saját babánk napi aktivitásában, és ha attól eltérőt észlelünk, főleg ha a szokásos mozgások lecsökkennek vagy elmaradnak, akkor irány a kórház.
Itt nincs rutinszerű ctg vizsgálat a terhesség vége felé se, ezért különösen fontos a kismama tudatossága és odafigyelése, mert rajta kívül senki nem tudja jelezni, ha valami nem tűnik normálisnak. Ez a része kimondottan nem tetszik az itteni rendszernek, úgy érzem, nagyon magukra hagyják a kismamákat. Persze végighallgattam a szülésznőt és bőszen bólogattam, és figyelek is magamra, ahogy kell, miközben erősen koncentrálok, hogy ne ragadjon magával a para és a sok ijesztő gondolat az esetleges komplikációkról.
Katz
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>
2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>
3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>
4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>
5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>
6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>
7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>
8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>
9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>
10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>
