30. hét

Annyi minden van a fejemben, amit szeretnék megosztani veletek, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjek hozzá. A múltkori részt azzal zártam, hogy már nagyon izgatottan készülődtem anyu érkezésére.

Várva várt látogatók
 

Kissé zsúfoltabbra sikeredett az érkezését megelőző hétvége, mint amire számítottam, ugyanis az egyik kedvenc unokatestvérem és a családja eldöntötték, hogy hazautaznak Belgiumból. Mivel alig három hónapja bővült a családjuk, mindenképp meg szerettek volna állni pihenni is. Több mint egy éve már, hogy találkoztunk velük, úgyhogy megbeszéltük, hogy maradnak legalább két napot nálunk, aztán majd innen folytatják útjukat tovább.

Nagyon jó volt újra látni őket, és hát a baba hihetetlenül aranyos. A férjem is és én is teljesen kisajátítottuk magunknak, úgyhogy az újdonsült szülők tudtak pihenni egy kicsit.

Miután lezajlott ez a villámlátogatás, gyors tempóban készítettük elő a vendégszobát következő látogatónknak, anyunak.

Hétfőn kora reggel szállt le a gép, úgyhogy mi is már hajnalban indultunk a reptérre. Nagy izgalmamban, meg a terhesség miatt romlott szemeimnek köszönhetően csak pár másodperces késéssel ismertem meg anyut, ahogy boldogan érkezett ki a kapun. Jó volt újra megölelni és hozzábújni! Teljesen el volt bűvölve a pocakom látványától. Szerinte élőben sokkal kisebb és formásabb, mint képen.

Nagyon gyorsan teltek a napok, amíg anyu itt volt. Hétfő estére foglaltam asztalt egy menő étteremben, hisz annyi mindent kellett már megünnepelni. Mivel itt továbbra is, oltás hiányában, csak teszttel lehet étterembe menni, nekünk is ez volt az első éttermezésünk november óta.

Jó érzés volt végre kicsípni magam és élvezni a finom ételeket a gyönyörű kilátás, valamint a számomra legkedvesebb emberek társaságában.

Az elkövetkezendő napok csak úgy repültek. Minden finomat elkészített anyu nekem, amit csak megkívántam, újra a pici lánya lettem, akiről végre gondoskodhat. Mivel szakmáját illetően fodrász, ezért most a hajam is felfrissülve pompázik. Na, meg még egy jó kis pedikűrt is kaptam, és a sarkaim is babapopsi szintjén vannak újra.

Szóval egy szó, mint száz, el voltam kényeztetve. Délutánonként, miután a férjem is hazaért, sétáltunk, beszélgettünk és óriási römipartikat csaptunk. A pocakom is rengeteg pusziban, simogatásban részesült.

Észre sem vettünk, és máris péntek lett. Szomorúan mentünk ki újra a reptérre, és búcsúzkodtunk el. Próbáltam tartani magam és bírtam is egy darabig, de miután elváltunk anyutól és beültünk az autóba, eltörött a mécses. Pontosan nem tudtam megmondani, hogy mi bajom, csak úgy folytak a könnyeim.

Utólag belegondolva, szerintem most törtek felszínre az elmúlt év nehézségei. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire sokat kell majd várni találkozásokra, hogy ennyire elszigetelődve fogunk élni a családunktól, barátainktól. 2019-ben még annyira természetesen jártuk a reptereket, minimum havonta találkoztunk szeretteinkkel, most meg egy látogatás végén kétségbeesve omlok össze, hogy vajon mikor találkozhatunk újra?

Azt hittem erősebb vagyok, és nem fog ki rajtam ez a helyzet, de be kell vallanom, hogy pár napig kissé összetörve jártam fel-alá.

Szépen fejlődik a baba
 

Hogy vidámabb témákról is beszéljek, lezajlott a 30. heti ultrahangvizsgálat. Kisbabánk egész vizsgálat alatt fel volt pörögve, és még a kis száját is mozgatta, mintha csak részt akarna venni a kint zajló beszélgetésben.

A doki szerint szépen fejlődik, és mindent rendben talált vele is és velem is. Szerinte körülbelül 1750 gramm, és még mindig kislánynak mutatja magát.

Nagyon jó volt újra látni, ahogy ott bent boldogan tölti idejét. Nagyon aktív, aminek én kifejezetten örülök, mert egy-egy nagyobb buli után mindig megnyugszom, hogy ha ilyen sokat mozog, akkor biztosan jól van.

A következő találkozót június végére beszéltük meg, amikor majd a streptococcus vizsgálatra, valamint az aneszteziológussal való konzultációra is sor kerül.

Egyelőre nincs egy határozott véleményem az epidurális érzéstelenítéssel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ezt az első szülésre készülve elhamarkodott döntés lenne már leszögezni. Az orvosom megnyugtatott afelől, hogy ha aláírom a beleegyező papírt, azzal még nem lesz kőbe vésve semmi sem. Ha én úgy döntök majd, hogy mégis tűröm a fájdalmat, és nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, akkor úgy lesz, ahogy én akarom. Úgyhogy nem szeretném elvetni ennek a lehetőségét most, mert fogalmam sincs, hogy majd mi, hogy lesz.

31. hét

Lazulásra fel!
 

Mint már korábban is említettem, itt november óta zárva voltak a hotelek. Május 19-én végre megengedték, hogy ezek újra kinyissák kapuikat a lazulásra kiéhezett népség előtt. Természetesen ,,zöld útlevél’’ szükséges a belépéshez, de legalább nyitva vannak.

Mivel a csütörtöki ünnepnap miatt hosszú hétvége vár a férjemre is, úgy döntöttünk, hogy hosszú idők óta, végre újra elvonulunk mi is egy szép helyre relaxálni. Utoljára októberben voltunk hasonló kiránduláson, és azóta is csak álmodoztunk róla.

Ki is választottuk az adott helyet, ami a magas hegyek között, egy tó partján vár ránk. A férjem oltása már érvényes, úgyhogy csak nekem kell tesztelnem. Remélem negatív lesz, ami után végre élvezhetjük a gyönyörű kilátást, a wellness nyújtotta lehetőségeket, és feltöltődve térünk majd vissza.

Zserbó

Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:



A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz

6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama

9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától

10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem

11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás

12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad

13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre

14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom

15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát

16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem

17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak

18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim

19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?

20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?

21. hét: Kiderült a babánk neme

22. hét: Végre érzem a babát mozogni

23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben

24. hét: A terhes feleségem az én hősöm

25. hét: Folyik a mellem 25 hetes terhesen

26. hét: Basszus, már 8 kilót híztam, és hol van még a vége?

27. hét: Segítség, hogy válasszak jó lánynevet a babámnak?

28. hét: Végre nem kell többet dolgoznom!

29. hét: 8 hónap után végre újra látom édesanyámat