25. hét
Szülésfelkészítő tanfolyam
Amint már említettem az előző részekben is, a férjemmel jelentkeztünk egy szülésfelkészítő tanfolyamra. Erre múlt héten került végre sor. Egy kedves szülésznő tartotta online, aki minden egyes kérdésünkre nagyon részletesen és lelkiismeretesen válaszolt. Nyolc, első gyermekét váró pár vettünk részt rajta.
Túlzások nélkül is azt kell mondanom, hogy nagyon hasznosnak bizonyult úgy nekem, mint a férjemnek. Eddig is rendelkeztem egy bizonyos információadaggal, hogy mégis mire számíthatok majd mikor beindul a szülés, de azért a tanfolyam rengeteg hiányosságot megoldott. Több pontot is érintettünk, mint például a vajúdást, különböző technikákat a fájdalom csillapítására, a szülést, a lehetséges beavatkozásokat, a szülés utáni korai időszakot, a szoptatást, a szükséges dokumentumok intézését, és még sorolhatnám.
Az érzéseim határozottan átrendeződtek a szüléssel kapcsolatban, persze továbbra is félek tőle egy bizonyos szinten, de sokat segített ez szerintem. A vízben szülés ötlete az, ami eddig is foglalkoztatott, de így, hogy most rengeteg kérdésemre választ kaptam, azt kell, hogy mondjam egyre nyitottabb vagyok erre a lehetőségre.
A férjem is sokkal nyugodtabban áll a dolgokhoz. Egyfajta megnyugvást hozott ez neki, hogy most már ő is tisztában van azzal, hogy mi mikor kellene történjen, hogyan is zajlik elméletben a dolog. Eddig is az apás szülés volt a terv, de most már minden kis kételye, félelme szertefoszlott, és ott szeretne lenni.
Éljen a ,,Papamonat”!
Ha már szóba jött a férjem, meg kell említenem, hogy végre ő is érzi a baba mozgásait. Nagyon el volt már keseredve, hogy ő miért marad ki belőle, és épp egy ilyen szomorú pillanatában lepte meg a baba. Először csak riadtan rám nézett, hogy most ez az? Aztán a kicsi a tudtára adta jó pár erős mozgással, hogy biza az.
Én is egyre intenzívebb mozgásokat érzek, és szerintem lassan kívülről is láthatóvá válnak.
A férjem örömét már csak azzal lehetett tetőzni, hogy a múlt héten sikerült megbeszélnie a főnökével a szülés körüli szabadságot is. Itt létezik egy úgynevezett ,,Papamonat”, ami lehetővé teszi, hogy az újdonsült apukák otthon maradjanak párjukkal és az újszülött babával egy hónapig. Ezt legkésőbb három hónappal a szülés várható időpontja előtt kell igényelni, és legkésőbb a szülői szabadság kezdetéig lehet igénybe venni.
Mi nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, és kérdés sem volt, hogy igénybe vesszük vagy sem. Így a férjem is velünk tud lenni közvetlen a szülés után pár hétig, és még az általános szabadnapjait sem kell felhasználnia erre. Azokból tudunk majd gazdálkodni karácsony környékén, vagy bármikor, amikor szükségét érezzük.
Evezzünk ,,terhesebb” vizekre egy picit…
Tisztában voltam azzal, hogy a melleim komoly átalakuláson mennek majd keresztül, és próbáltam minden kis változást, a körülményekhez képest jól fogadni. Beletörődtem, hogy az amúgy is nagy melleim még nagyobbak lettek. Hogy a mellbimbóudvar már rég nem rózsaszín es normál méretű, hanem barna és körülbelül egy parizerrel vetekedik, akármennyire is szépítem a dolgot. Hogy a fehér bőröm miatt az erek lassan kékké változtatják az egész dekoltázsom. Ezekkel megbirkóztam úgy-ahogy, még a fájdalmat is egész jól tűrtem.
Pár hete azonban egy elég érdekes meglepetésben volt részem, ugyanis megjelent egy gyanús folt a felsőmön. Először azt hittem, hogy egy ártatlan vízfolt lehet, hisz épp az előtt ittam. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet ennek. Aztán később a férjem is észrevett egy újabb foltot, és megkérdezte, hogy mi történt. Akkor viszont semmit sem ittam előtte, úgyhogy arra most nem foghattam. Vizsgálgattam a felsőm, hogy mégis mi lehet az, hát kiderült, hogy a rejtélyes folyadék a mellemből származott!
Nem is tudom elmondani, hirtelen mit éreztem, meg is ijedtem, viccesnek is találtam az egész helyzetet. Aztán egy sírós, nevetős kombó formájában dolgoztam fel mindezt. Olvastam már erről, de az esetek többségében mindig csak a terhesség végét említik meg, hogy ez jelentkezhet. Szerintem ezért is ért ennyire váratlanul a helyzet.
Szóval miután átlendültem a kezdeti sokkon, kíváncsian vártam, hogy mi történik ezután. Első éjjel eláztattam a pizsimet, úgyhogy tiszta volt, hogy muszáj lesz valamit tenni. Sminklemosó korongokkal próbálkoztam pár napig, aztán abbamaradt, és nem folyt már semmi.
Örültem, hogy akkor ez ennyi volt, hátha nem történik meg egy ideig újra. Hát csalódnom kellett, ugyanis egyik reggel úgy ébredtem, hogy a felsőm, az ágynemű minden foltos volt. Ez volt még a legkisebb gond, mivel mikor le akartam venni a felsőm, teljesen bele volt ragadva a mellbimbóm. Enyhén szólva is csillagokat láttam amíg megváltam az adott ruhadarabtól. Utólag visszagondolva mennyivel okosabb döntés lett volna beállni a zuhany alá és úgy elintézni ezt…
Na, de azóta szüntelenül folyik, éjjel kifejezetten nagyon komoly mennyiségekben, amire nappal a melltartóbetét, éjszaka meg a meztelenül alvás és a gyakori ágyneműcsere lett a megoldás.
Zserbó
Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom
15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát
16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem
17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak
18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim
19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?
20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?
21. hét: Kiderült a babánk neme
22. hét: Végre érzem a babát mozogni
23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben
24. hét: A terhes feleségem az én hősöm
