14. hét

Terhesség és a mindennapok
 

Az elmúlt hét egész mozgalmasan telt, persze amennyire mostanában ez lehetséges. Már nem is emlékszem azokra az időkre, amikor a mozi, az étterem, vagy az ismerősökkel való találkozás nem számított volna valami nagyon nagy ritkaságnak.

A hétvégén egyik családi barátunk fiának volt a második születésnapja, ezért tartottunk egy kisebb „összejövetelt”. Teljesen jól jött össze, mivel ők előtte néhány nappal érkeztek vissza Ausztriába, így hát le is voltak tesztelve, tehát nyugodtabban tudtunk találkozni.

Meg kell, hogy említsem, hogy amikor jöttek vissza, anyu küldött egy kisebb csomagot velük, tele finomságokkal. Olyan boldogsággal meg izgalommal bontottuk ki a csomagot a férjemmel, hogy mellettünk egy karácsonyi ajándékját kibontó kisgyerek is elbújhatott volna. Küldött anyu képviselőfánkot, mármint a kész, megsütött alapot, és nekem csak a krémet meg a csokit kellett elkészítenem hozzá. Hát, ha eddig nem volt biztos, most már tuti az, hogy visszatért az édesség iránti szeretetem.

A szülinap egész jól telt, épphogy a kijárási tilalom előtt haza tudtunk érni. Rengeteg új információval gazdagodtunk, ami a szülést meg a szülés utáni időszakot illeti Ausztriában, mivel nekik már a fiuk is itt született, és most várják a második kisbabájukat. Előttem három hónappal van a várható időpontjuk.

A hétvége további részében voltunk egy kisebb túrán, meg voltak németóráim is. Vészesen közeledik a vizsga időpontja, és meg kell, hogy mondjam, nem érzem annyira felkészültnek meg motiváltnak magam, mint decemberben amennyire az voltam. Még van két hetem összeszedni magam amennyire csak tudom, de legalább túl leszek valahogy már rajta.

Lehet, az is szerepet játszik abban, hogy nem foglalkozom mostanában valami sokat a tanulással, mert már többször is komoly fejfájással küzdöttem napokat. Miután átvészeltem a munkanapot, épp egy gyors vacsora után már hullottam is be az ágyba. Régebben is voltak ilyenek, de akkor egy bizonyos szint után vettem is be a gyógyszert, és azért az az esetek többségében segített. Most viszont nem is tudom, hogy azok a gyógyszerek egyáltalán szedhetők-e vagy nem, úgyhogy próbálom kihúzni a következő orvosi vizsgálatig, hogy akkor majd kitaláljunk valamit a dokival.

Egyik este annyira zavart már, hogy kifaggattam anyut, arról, hogy hogy is kell vizet vetni, mert otthon rengetegszer volt bevetve ez a megoldás. A férjem elég szkeptikusan állt hozzá és viccesen boszorkánynak nevezett, de én úgy voltam vele, hogy mondjon bárki bármit, de én biza megpróbálom, hátha pont ez fog segíteni. A ceremónia után le is feküdtem, és reggelre szűnt egy kicsit, nem múlt el teljesen, de azért már elviselhetőbb lett.

Egy másik, egyre zavaróbb dolog, a már említett orrdugulás. Eddig még tűrhető volt úgy-ahogy, próbálkoztam különböző párnákkal, viszont most már kezd egyre nehezebben elviselhető lenni. A héten tervezek is gyógyszertárba menni, hogy beszerezzek valami jó kis orrsprayt. Ha tudtok valami jól beváltat, ami terhesség idején is használható, légyszi ne tartsátok magatokban.

Amíg el nem felejtem, szeretném megköszönni a jó kis tippeket a robotporszívókkal kapcsolatban, ami múltkor egy poszt alatt volt itt téma, mert rengeteg hasznos információ hangzott el, ami segített választani. Nem terveztünk most különösebben porszívót venni, de aztán mégis megajándékoztuk magunkat vele, és meg kell, hogy mondjam abszolút jól tettük. Rengeteg időt tudunk vele spórolni, és egész ügyesen végzi a munkáját. Végül még anyunak is rendeltem egyet a közelgő szülinapja alkalmából, és teljesen odavan érte. Úgyhogy hétvégén még ezeknek a beállítása is a teendők közé került.

Szétesik a csapatunk
 

Hogy a munkáról is említsek pár szót, semmi féle túlzás nélkül, széthullani látszik a csapatunk. Ugyanis előttem pár héttel egyik kolleganőm bejelentette, hogy ő márciustól szeretne céget váltani, úgyhogy szólt is a főnökömnek, hogy legyen ideje valakit keresni a helyébe. Aztán jöttem én, és szóltam a terhességemről, tehát akkor helyettem is kell majd valaki. Ezután kb. három héttel egy másik munkatárs is bejelentette, hogy részleget szeretne váltani. Itt már azért eléggé érezhető volt a feszültség, ugyanis ez azt jelentette, hogy marad a főnököm két másik munkatársammal, és három új embert kell találni elég rövid időn belül.

Mikor azt gondoltuk volna, hogy ezt azért még meg lehet ugrani, nem lesz ez olyan rossz, meg kellett, hogy lepődjünk. Ugyanis az egyik az előbb említett két munkatárs közül, az utóbbi időben rengeteget hiányzott. Családi problémák, meg alapból is a munkához való hozzáállása hagy némi kivetnivalót maga után, tudjátok, az a személy, aki többet panaszkodik arról, hogy milyen sok munkája van, mint amennyit tényleg dolgozna. Na, hát szervezett egy gyűlést a főnökömmel, hogy elpanaszolhassa, hogy elmaradt a projektjeivel, és hogy vagy én, vagy a másik munkatársunk, aki maradt, vegyen át tőle egy párat. Ezzel nem is lett volna akkora nagy baj, ha nekem már alapból nem dupla annyi projektem lenne, mint neki, meg a másik munkatársunk sem kezdte volna már átvenni a hamarosan távozó kolleganő hátramaradt munkáját. Ebből nem tudom, hogy hogy sikerült, de annyira összevesztek, hogy az egy szinttel magasabban lévő főnököm is be kellett avatkozzon, és a végeredmény egy újabb felmondás lett.

Én teljesen sajnálom a főnököm, mert egy pár éve csak, hogy átvette ezt a részleget, és egész ügyesen rendbeszedte. Bármikor szükség volt a segítségére, ott volt, és szerintem egész jól kezelt eddig mindent. Nem lennék most a helyében, mert kívülről úgy tűnhet, hogy biztos vele van a baj, amiért a csapata hullik szét, de ez biza sokkal összetettebb. Hát remélem, szegény meg tudja ezt valahogy oldani, de biztos, hogy nagyon nem lesz könnyű.

Zserbó

Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:



A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
Munka után első dolgom beszerezni minimum még öt tesztet. Ugyan tudtam, hogy reggel kell ezt csinálni, de estig mind az ötöt elfogyasztottam, és mind pozitívak lettek.
Tovább>>>

6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
Nagy boldogság következett, örömkönnyek, végül meg abban maradtunk, hogy ő nagyi lesz, és nem mama, mert ő tényleg fiatal anyósomhoz meg a dédikhez képest.
Tovább>>>

9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
Az éhségrohamokon kívüli furcsa dolog, ami felütötte a fejét, a kávé iránti undor. Hihetetlen ez számomra, hisz nem tudom hány éve már, minden reggelem fénypontja a kávé.
Tovább>>>

10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
Nem tudom elmondani azt az érzést, ami elfog, amikor szívják le a vérem, mintha vele egyszerre szívnák ki az életet is belőlem.
Tovább>>>

11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
A régi nadrágjaim nagyon zavartak már, több sikertelen próbálkozás után lemondtam róluk, és beszereztem az első terhesnadrágjaimat.
Tovább>>>

12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
Elméletileg egyes üzletek nyithatnak február 8-án, de az éttermek, hotelek egész február végéig zárva maradnak.
Tovább>>>

13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
Hihetetlen mértékben csökkent az alkalmazottak motivációja, nem érti senki, hogy miért ennyire bizalmatlan a vezetőség.
Tovább>>>