13. hét
Második trimeszter
Boldogan jelentem, hogy beléptem a második trimeszterbe. Hogy röviden összefoglaljam az első trimesztert, azt kell, hogy mondjam, egész szerencsésnek mondhatom magam. A rosszullétek elkerültek, a nagy fáradtság érzése is. Nem undorodtam semmiféle ételtől, úgymond nagyon keveset változtak a mindennapok.
Amiből azért mégiscsak tudtam, hogy terhes vagyok, azok a múlni nem akaró bőrproblémák, a kellemetlen mellfájdalmak, meg a látványos növekedésük, valamint a lassan kerekedő pocak. Összességében teljesen jól teltek az elmúlt hetek, és nagyon gyorsan is.
Nem tudom említettem-e, de én alapból nagyon szeretem a különböző édességeket, sütiket, nasikat. Mellettem egy édesség sem túl hosszú életű. Viszont ami után terhes lettem, ülhettek mellettem napokig, mert rájuk sem néztem. Aminek kifejezetten örültem, mert ez mégiscsak megkímélt jó néhány plusz kalóriától.
A múlt héten viszont, egyszer csak beugrott a munkában a semmiből, hogy én mennyire szívesen ennék egy Snickerst. Mentem és vettem is, hát el nem tudom mondani, mennyire jólesett. Azt kell, hogy mondjam, hogy sosem éreztem még ennyire finomnak. Úgy gondolom, hogy kezd visszatérni lassan az édesség iránti szeretetem, mert a hétvégén már egy kis fagyi is lecsúszott.
Kisbabás álmom
Nagyon ritkán szoktam kisbabákkal álmodni. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy eddig, amire emlékszem is, hányszor volt. És sosem volt a legtisztább, hogy most az én kisbabámról van szó vagy nem. Viszont a hétvégén újra babás álmom volt, de most tiszta volt, hogy ő bizony hozzám tartozik.
Semmi különösebb dolog nem történt, csak pihentünk együtt, aztán meg megetettem, és továbbra is meghitten töltöttük az időt. De annyira szép volt, meg annyira tökéletes, hogy el sem tudom mondani.
Tudjátok, vannak azok az álmok, amik napokig hagynak egy különös, érdekes érzést maguk után. Hát ez most olyan volt, napokig előttem volt a kis arca, meg magába kerített az a meghitt érzés, amit akkor éreztem.
Lehet, hogy köze volt ahhoz, hogy nekifogtam egy terhességről-szülésről-kisbaba gondozásról szóló könyvet olvasni. Ezt a legjobb barátnőm, aki gyermekpszichiáter küldte ajándékba. Szerinte ebben a könyvben megvan minden, ami kell, se több, se kevesebb. Igaz, borzasztóan vastag egy könyv, el fog tartani egy jó ideig, amíg elolvasom. De az is lehet, hogy tudat alatt lassan készülök már arra, amikor végre hárman leszünk.
Továbbra sincs távmunka
Hogy a munkáról is említsek meg pár szót, a helyzet még inkább csak elszomorítóbb. Az új szabályok között szerepelt az is, hogy az eddigi 1 méteres távolság már nem elég, és meg kell ezt növelni 2 méterre. Sokunk szeme felcsillant, hogy na, most ez fogja meghozni az áhított távmunkát. Hát enyhén szolva ledöbbentünk a megoldáson, amivel újra kikerülték a lehetséges home office-t.
Ugyanis átrendezték az irodákat, annyira távol tolták az asztalokat egymástól, amennyire csak lehet. Sokunknak átkerült az asztala máshová. Nem voltak restek átalakítani a gyűléstermeket sem irodává. Szóval nem is tudom, mit mondjak...
A mi irodánk olyan szempontból jobb helyzetben van, mint más, hogy mivel lehetett biztosítani a 2 méteres távolságot, nem kell maszkot viselnünk a helyünkön. Viszont a szomszéd irodában, mivel kisebb, ezt nem tudták teljesíteni, ezért egész nap ott maszkban kell üljenek.
Hihetetlen mértékben csökkent az alkalmazottak motivációja, nem érti senki, hogy miért ennyire bizalmatlan a vezetőség.
Kikapcsolódási lehetőségek
Mivel továbbra is minden zárva, a lehetőségek elég korlátozottak a hétvégi kikapcsolódásra. A nagy hó okozta lavinaveszély miatt le vannak zárva a környékünkön lévő sípályák, túrautak, még a kicsit magasabb dombok is. A kedvenc sétálóutunk is már több mint két hete zárva.
Így hát hétvégén fogtuk magunkat és elkocsikáztunk egy közeli városba, ahol van egy nagy tó, tele kacsákkal, hattyúkkal, sirályokkal. Felszerelkeztünk magokkal, ezzel örömet okozva a tó körüli sétánk alatt sok kis szárnyasnak.
De mivel eléggé tudatlanok vagyunk a tüntetéseket illetően, így pont akkorra időzítettük a sétánkat, mikor készülődtek erre az emberek. Fel is tűnt, hogy mi ez a rengeteg rendőrautó, plakát, hangszóró. Aztán mikor rázendítettek, rájöttünk, hogy mi is zajlik itt.
Távolról figyeltük, ahogy rengeteg ember összegyűlt erre az alkalomra, és hangos kiáltások, meg buzdító zene kíséretében elindultak körbejárni a várost, a már végtelennek tűnő lezárások ellen.
Zserbó
A terhesnapló előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
Munka után első dolgom beszerezni minimum még öt tesztet. Ugyan tudtam, hogy reggel kell ezt csinálni, de estig mind az ötöt elfogyasztottam, és mind pozitívak lettek.
Tovább>>>
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
Nagy boldogság következett, örömkönnyek, végül meg abban maradtunk, hogy ő nagyi lesz, és nem mama, mert ő tényleg fiatal anyósomhoz meg a dédikhez képest.
Tovább>>>
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
Az éhségrohamokon kívüli furcsa dolog, ami felütötte a fejét, a kávé iránti undor. Hihetetlen ez számomra, hisz nem tudom hány éve már, minden reggelem fénypontja a kávé.
Tovább>>>
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
Nem tudom elmondani azt az érzést, ami elfog, amikor szívják le a vérem, mintha vele egyszerre szívnák ki az életet is belőlem.
Tovább>>>
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
A régi nadrágjaim nagyon zavartak már, több sikertelen próbálkozás után lemondtam róluk, és beszereztem az első terhesnadrágjaimat.
Tovább>>>
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
Elméletileg egyes üzletek nyithatnak február 8-án, de az éttermek, hotelek egész február végéig zárva maradnak.
Tovább>>>
