11. hét
Orvosi vizsgálat
Múltkori naplómban ahogy írtam, orvosi vizsgálatra készülődtem. Büszkén jelentem, egész jól viseltem a vérvételt. Annak ellenére, hogy szétszurkálták mindkét kezem, és komoly véraláfutások ékesítik még mindig őket, nem lettem rosszul, magamat is rendesen meglepve ezzel.
A vizsgálat a vártnál rövidebbre sikeredett, mivel a baba még nem érte el azt a méretet, aminél a nyaki redőt is le lehet mérni, ezért ezen a hétvégén újra találkozok a dokival. Arra már a vérvizsgálat eredményei is meglesznek, és ki tudjuk értékelni őket.
A vizsgálat során volt ultrahang újra, és a doki szerint egy egészségesen fejlődő magzat lakozik odabent, és újra nagyon aranyosan gratulált. A kis szívverését is meghallgattuk, leírhatatlan érzés. Nagyon sajnálom, hogy a férjem nem lehet bent ezekben a pillanatokban. De arra gondoltam, megpróbálom kiudvarolni a dokitól, hogy hátha megengedné, hogy egy rövidke kis videót készítsek a következő ultrahangvizsgálat során, hogy a férjem így részese lehessen a dolgoknak.
A doki még a lelkemre kötötte, hogy mérjek párszor vérnyomást, és jegyezzem fel őket, majd ezeket mindenképp vigyem a következő alkalomra.
A következő orvosi vizsgálatra már összeírtam pár kérdést is ami foglalkoztat, és ezeket szeretném mind letisztázni vele.
Újra munka és tanulás
Múlt héten újra megkezdődött a munka. Őszintén, borzasztóan motiválatlanul és nehezen teltek az első napok. És meg őszintébben, sajnos ezt továbbra is így érzem. Egyszerűen rosszulesik újra korán kelni, ott ülni 9 órát, bámulni a képernyőt, gyűlésekre járni, egyszóval dolgozni.
A főnökömmel is közöltem a híreket, hát meglepődött azért nem kicsit, de egész jól fogadta. Mivel én vagyok az első személy a csapatából, aki terhesség miatt szándékozik lelépni, szegénynek még teljesen új a helyzet. De jól kezelte a dolgokat, a gyűlésünk után máris felvette a kapcsolatot a HR-el a következő lépések miatt.
A home office-ról meg annyit, hogy nagyon úgy tűnik, nem lesz belőle semmi. Ugyanis visszavonták azt, hogy maszkot kellene viselni a saját íróasztalunknál is, mivel kis falak választanak el egymástól. Úgyhogy ez volt az egyedüli különlegesebb okom távmunkát igényelni, mert maga a vírusos helyzet alatt más terhes nők is dolgoztak semmi gond nélkül.
Terhességemről még sokan nem tudnak a munkahelyem, de lassan kezd szivárogni már az információ minden irányba.
Nem tudom, említettem már, decemberben kellett volna legyen egy németvizsgám, amit a második lockdown miatt lemondtak. A lehetséges legkorábbi időpontot február közepére tűzték ki, úgyhogy most újrakezdődik az intenzívebb tanulás és felkészülés.
A német tudásomról annyit, hogy a hochdeutsch-ot egész jól értem, és középszinten eltársalgok én is, de az itteni dialektus az valami borzadály. Még nem sikerült semmi logikát találni benne, úgyhogy egyelőre csak megérzésre megyek, hogy most ez és az mit is jelenthet. Persze a munkatársaim azért törekednek szép németet beszélni velem, de néha eleresztik magukat, és én olyankor csak pislogok nagyokat. Remélem, idővel csak rám ragad valami belőle. Amúgy ami a legdurvább, hogy az osztrákok egy felsőbb szintre emelték ezt a dialektus-szeretetet és nagyon természetesen dialektusban is írnak néha. Na, hát szerintem ez simán felér egy bűncselekménnyel.
Első terhesnadrágok
Ahogy a képen is látszik, már egészen kezd kerekedni a pocakom. Úgyhogy mégsem fogok azok közé tartozni, akiknél nem lehet megállapítani, hogy most egy jót ettek vagy terhesek. A régi nadrágjaim nagyon zavartak már, több sikertelen próbálkozás után lemondtam róluk, és beszereztem az első terhesnadrágjaimat.
Meg kell hogy mondjam, nagyon kellemes érzés a hasamnak, és teljes mértékben kényelmesek. Az egyedüli dolog, ami zavar bennük, hogy eléggé lazák a lábaimnál és a fenekemnél is, amit én nagyon nem szeretek. De hát a széles csípőmnek köszönhetően az eggyel kisebb méret túl feszes lenne már, úgyhogy igen, ezzel nincs mit tenni.
Érdekes érzés látni, ahogy a testem kezd átalakulni és változni. Kell egy kis idő, amíg megbarátkozok a helyzettel, hogy esetleg a kedvenc ruháim nem úgy állnak már, mint előtte, hogy nem ugyanaz a kép fogad a tükörben, mint pár héttel ezelőtt. De úgy gondolom, sikerül majd átlendülni ezen, mikor már egy kicsivel nagyobb terheshasam lesz, és nem tudom majd egy esetleges elhízással összekeverni.
Zserbó
A terhesnapló előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
Munka után első dolgom beszerezni minimum még öt tesztet. Ugyan tudtam, hogy reggel kell ezt csinálni, de estig mind az ötöt elfogyasztottam, és mind pozitívak lettek.
Tovább>>>
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
Nagy boldogság következett, örömkönnyek, végül meg abban maradtunk, hogy ő nagyi lesz, és nem mama, mert ő tényleg fiatal anyósomhoz meg a dédikhez képest.
Tovább>>>
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
Az éhségrohamokon kívüli furcsa dolog, ami felütötte a fejét, a kávé iránti undor. Hihetetlen ez számomra, hisz nem tudom hány éve már, minden reggelem fénypontja a kávé.
Tovább>>>
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
Nem tudom elmondani azt az érzést, ami elfog, amikor szívják le a vérem, mintha vele egyszerre szívnák ki az életet is belőlem.
Tovább>>>
