Zsini vagyok, negyvenes korosztály és az írásomban minden személyes adatomat kerülni fogom, egyrészt a téma érzékenysége miatt, másrészt mert én sem tudom igazán, hogy merre tartanak a dolgok, lehet, hogy csak én fújom fel ezt az egészet. Egy ideje nem vagyok benne biztos, hogy a párom viselkedése helyénvaló. Nem velem van a gond, velem továbbra is kedves, vagyis normális, de a gyerekemmel szemben egyre inkább bajos a viselkedése.
Megpróbálom összefoglalni, mi az, ami aggaszt, és hátha ebből kiderül, hogy csak én fújom fel a dolgot, vagy tényleg kezdhetek aggódni.
Amikor megismerkedtünk, a lányom hétéves volt, minden olyan nehézséggel, amivel a sok kettesben töltött évünk, az igazi apjának elvesztése (nem maradtunk együtt, szinte meg sem ismerték egymást, a lányom féléves korában egyedül maradtam), a kettesben kialakított kis védelmi burok jelentett számára.
De én sem maradhatok örökké egyedül, legalábbis nem szeretnék, ezért nyitott voltam egy új kapcsolatra. Ami meg is érkezett. Eleinte a lányommal is ment minden, mint a karikacsapás. a közös programok jól mentek, az idő minket igazolt, működtek a dolgok, ezért egy bátor lépésre szántam el magam és összeköltöztünk. Még itt sem volt semmi különösebb gond, nehezebben alkalmazkodtunk a szabályokhoz, mindenki a másikéhoz, de a cél az összetartás volt, vagy összetartozás, szóval formáltuk magunkat.
Mostanra meg azt veszem észre, hogy robogunk valami katasztrófa felé, a hármas együttélésből egy rémálom lett. A lányom és a párom között óriási ellentétek vannak, szinte vágni lehet a feszültséget legtöbbször. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, miután egy kilencéves gyerekről van szó, mégis, nekem már nagyon nehéz ezt elviselnem. A két oldal szerint, a lányom úgy érzi, mindenért rászólnak, mindenért cikizik, és mostani, iskolában ráragadt divatos szóval élve, „szívatják”. Utálom ezt a szót, és elnézést is kérek érte, de ezt hallom mostanában legtöbbet a lányomtól. A párom szerint a lányom egy neveletlen, fegyelmezetlen, kibírhatatlan kis kígyó. Na, igen. Azzal, hogy neveletlen, engem minősít, tudom, ez sem esik jól. Azzal is vádolja a lányomat, hogy kétszínű, itthon egy ördög, mások előtt pedig kisangyal. Hiába mondom neki, hogy ez így működik, a legtöbb gyerek csak otthon ilyen bátor, az iskolában próbál viselkedni, nem érdekli ez az érv.
Mostanra az az elviselhetetlen számomra, hogy ha nem vagyok jelen, két perc alatt összevesznek, súlyos dolgokat vágnak egymás fejéhez – ki, ki a maga szintjén persze – és ezek a viták minden esetben apróságokból bontakoznak ki, egy asztalterítés, vagy fürdőszobahasználat, vagy filmnézés, késői lefekvés tárgyában. Tudom, hogy ezeket házon belül kellene rendezni és általában kezelhető kérdések, én szerintem csak azt rontom el ilyenkor, hogy nem állok mindentől függetlenül a másik felnőtt mellé, csak azért, mert felnőtt. Ha durva szavakkal minősíti a lányomat, akkor nem érdekel, hogy ő felnőtt, nem fogok úgy tenni, mint aki egyetért ezzel, csak hogy „egységes legyen a fellépésünk” a gyerek előtt, mert akkor vagyunk hitelesek.
Nagyon sokat olvastam róla, és sok olyan barátom is van, ahol ez a mozaikcsaládosdi simán működik, de úgy látszik, nálunk az ígéretes kezdetek ellenére nem. Próbáltam magam fékezni és nem beleállni az igazságtalanságokba, de azt súlyosnak érzem, hogy bármilyen gyerekes, tipikus kis hülyeségért. vagy nehézségéért azt kell hallgatnia a lányomnak, hogy zavar van a fejében, vagy hogy vegyen már vissza magából, mert ő csak egy „kis taknyos”. Oké, a lányom is visszabeszél ilyenkor és látszólag nem ijed meg, úgy viselkedik, mint mondjuk egy iskolai konfliktusnál, amikor a gyerekek csak úgy emelik a tétet egymásnak való visszabeszélésben, hogy ne maradjanak alul, megy az adok-kapok, ő ezt veti be ilyenkor. De pár hónapja, amióta ez a helyzet kiéleződött, már egyéb aggasztó tünetei is vannak, például nem mer egyedül szobákba bemenni, állandóan pisilnie kell, vagyis szorong. Biztosan én is hibás vagyok, de szeretném megoldani a helyzetet úgy, hogy mindenkinek jó vagy jobb lehessen és elmozduljunk végre a holtpontról. Kíváncsi vagyok, ennyi információ alapján hogy látják a helyzetet más gyakorló anyukák, mozaikcsaládban élők.
Zsini
