Amikor a meglévő gyerkőccel arról beszélgettek, milyen is lesz majd az ő testvére, mindketten azt remélitek, hogy egy mindig hű pajtása lesz majd, aki mellettük áll, akivel jókat lehet játszani és nagyokat bulizni. A valóság azonban nem fekete vagy fehér. A veszekedések, konfliktusok és a testvérféltékenység sokszor kimerítő próbatételek, amik képesek felőrölni még a legkiegyensúlyozottabb a szülők türelmét is. Ha te is álltál már egy békétlen pillanat közepén és a két gyerek visítása, kiabálása, sírása közben azon töprengtél, hol rontottad el, akkor ez a cikk neked szól.
Miért alakulnak ki a testvérkonfliktusok?
A féltékenység az egyik leggyakoribb oka a veszekedéseknek, de nem az egyetlen. Gyakran azt gondoljuk, hogy dolgok a nagykönyv szerint mennek majd és a nagyobb gyerek lesz féltékeny a később született kistestvérre, pedig sokszor a kicsi irigykedik a nagyra. Míg a nagyobb gyerek bizonytalanságot és elutasítást érezhet, mert az addigi kiváltságos helyzete megingott, addig a kisebb talán azt érzékeli, hogy a nagyobb testvér már több mindent tehet meg, így ugyanazokat a „jogokat” próbálja kivívni ő is.
Ilyenkor nálunk a bevált recept az volt, hogy mindenáron egyensúlyra törekedtünk. Figyelem, szabályok, ritmus, rutinok terén. Egy-egy különleges anya- vagy apaidő a nagyobbal és a kisebbel is, szintén csodát tehet. Közös aktivitásokat, kalandokat is szerveztünk, ahol megtanulták, hogyan tudnak egy csapatban működni. Ez a biztonságérzésüket hamarabb helyrebillentette, mint álmodni mertük volna. Néha még a béke is beállt, egy-egy napra, hétre.
Azok a gyerekek, akik nem gyakran jártak más gyerekek társaságában, gyakran nem tudják, hogyan kell játszaniuk egymással. Az első próbálkozások könnyen vezethetnek konfliktushoz. Ha te is azon kapod magad, hogy még el sem kezdtek játszani, de már valaki sír, akkor itt az ideje, hogy belépj egy kicsit te is a játéktérre.
Találjatok ki közös játékokat! A nagyobb testvér mesélhet vagy bohóckodhat a kicsinek, megmutathatja, hogyan kell játszani egy-egy babajátékkal. Később adhatsz nekik olyan feladatokat, ahol közösen kell dolgozniuk: építsenek tornyot, rakjanak ki egy puzzle-t, vagy segítsenek az asztal megterítésében. Ezek az egyszerű közös cselekvések segítenek abban, hogy megtanulják az egymásra figyelést. Persze, itt is lehet bőven veszekedni, például hogy ki teszi fel az utolsó kockát a toronyra, vagy ki és miért rombolta le azt, végtelen a konfliktust berobbantó apróságok száma, ezzel tisztában vagyok, de ha meg sem próbáljuk, biztosan nem lépünk előre.
Egy testvérrel együtt élni nem mindig egyszerű. Máskor és más helyen akarják ugyanazt csinálni, ami garantált konfliktust eredményez. A nagyobb gyerek pedig gyakran azt érzi, hogy folyton engednie kell. Az érzéseik még kontrollálatlanok, így a konfliktusokat sem tudják békésen megoldani.
Támogassuk őket a problémák megoldásában! Először válaszd szét őket, hogy lenyugodjanak, majd egyesével hallgasd meg, mi történt. Ne hozz azonnali ítéletet, mert gyakran mindkét fél hibás és mindketten mélységesen, visszavonhatatlanul és megingathatatlanul igazukat érzik. Ha a helyzet megnyugodott, beszéljétek meg, hogyan lehetne legközelebb elkerülni a vitát. Az ilyen helyzetek igazi tanítási lehetőségek, bírod türelemmel.
Nálunk fontos alapelvvé nőtte ki magát, hogy „Nem mindig kell mindent megosztani!” Fontos, hogy legyenek a gyerekeknek saját kis zónáik, ahova visszavonulhatnak. Ha nincs külön szoba, egy nyugodt sarok vagy játéksátor, akár a szoba elválasztása is segíthet. Közösen is kijelölhettek "tesómentes” területeket, ahol mindenki csak a saját dolgával foglalkozhat, amikor úgy érzi, hogy a másik már sok neki.
A testvérek közötti kapcsolat harmóniájának kulcsa a biztonságérzés. Egy "csapat” részei a gyerekek, és ebben a csapatban mindenki megtalálja a helyét, csak lehet, hogy nem elsőre sikerül mindez. A nagyobb testvér vezetheti a kisebbeket, a kicsik pedig bízhatnak benne, felnéznek a nagytesóra, egy idő után aztán utánozzák, keresik a társaságát. Kérdés, hogy a nagyobb mennyire türelmes a lábába csimpaszkodó kisebbel és mennyire vonja be őt saját dolgaiba.
Nincsenek általános szabályok, családok vannak. De talán mindkét testvérnek segíthetsz azzal, ha kiemeled a közös vonásaikat, hasonlóságaikat, rendszeres közös programokat szervezel nekik, közös feladatokat adsz nekik, amit csapatmunkával oldhatnak meg.
Néha az erőfeszítések ellenére sem sikerülnek a dolgok. Szülőként tanácstalannak és ügyetlennek érezheted magad, aki még ezt a fránya testvérparát sem tudja megoldani. Ilyenkor érdemes heti kupaktanácsot tartani. Beszéljétek meg, mi zavarta a gyereket az elmúlt napokban, emeljetek ki helyzeteket és szülessen egy közös döntés arról, hogy miket szeretnének másként csinálni. Legyen egy "panaszláda”, ahova leírhatják, ami bántja őket. Gyakran már a kiírás vagy kimondás is segít és átlendíti őket a mélyponton.
És végül, egy nagyon fontos elv, amit soha, semmilyen körülmények között ne felejts el: nem vagy szar anya, elég jó szülő vagy ahhoz, hogy mindez sikerüljön!
Gilisztaföldi Pocok
