19. hét
Az elmúlt hét egész jól telt, bár kissé stresszes volt, ami a munkát illeti. Lezajlott az éves kiértékelésem a munkában. A főnököm nagyon pozitívan ítélte meg az elmúlt évben nyújtott teljesítményemet, és többször is megjegyezte, mennyire sajnálja, hogy nemsokára már nem fogok dolgozni. Persze hozzátette, hogy örül nekem, és természetes, hogy a családalapítás nagyobb prioritás most számomra, mint a munka. Közben én már magamnak ki is számoltam, hogy körülbelül még két hónapot és két hetet kell dolgoznom. Már számolom vissza a napokat.
Egyre ijesztőbb a szülés gondolata
Nagyon várom már, hogy ne kelljen másra koncentrálnom, csak a babavárásra. Ami a terhességemet illeti, eddig nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egy-két kisebb kellemetlen tünet mellett egész jól bírom. Egyre gyakrabban gondolkodom el a szülésen. Amióta csak a szüléssel kapcsolatos információk elértek hozzám, mindig a császármetszést tartottam a szimpatikusabbnak. Persze fogalmam sem volt a részletes dologról, csak valahogy azt tartottam a jobb választásnak magamnak. Viszont mielőtt még terhes lettem volna, néztem egy pár szüléstörténet videót, meg persze olvastam is, úgy a természetes, mint a császáros szülésekről. Lassan tudatosult bennem, hogy mindkettő borzalmasan nehéz és megterhelő, valamint mindkettőnek megvannak úgy az előnyei, mint a hátrányai. Mindenképp, ezután már teljes mértékben 50-50% esélyt láttam mindkettőre.
Miután terhes lettem, eldöntöttem magamban, hogy én a természetes szülés mellett szeretnék dönteni. Úgy álltam hozzá, hogy fiatal vagyok, hátha a testem majd segít, és jól túl leszünk rajta. Császármetszés csak akkor jöjjön szóba, ha a baba vagy az én épségem függ tőle. Igen ám, de ahogy telik az idő, egyre jobban kezdek félni. Egyik percben még egész bátor vagyok, másikban meg jutnak eszembe a szüléstörténetek, hogy ez szakadt, meg az, hogy ennyi órát szenvedtek, meg annyit... és teljesen elbizonytalanodom.
Áprilisban részt veszünk majd egy szülésfelkészítő tanfolyamon, és nagyon reménykedem abban, hogy majd azután egy picit megnyugszom, meg bátrabban állok hozzá a dolgokhoz. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki fél a szüléstől, meg az ismeretlentől, és ez természetes, de valahogy ez még sem vigasztal.
Ezen a héten kerítek sort a háziorvosnál való vizsgálatra, mivel az elméletben időpont nélküli vizsgálat, gyakorlatban már nem épp így működik. Múlt héten ugyanis egyik délután elsétáltam az orvoshoz, aztán ott kiderült, hogy a terhesség miatti vizsgálatokat csak és kizárólag délelőtt végzik, és amúgy is, kell előzőleg időpontot egyeztetni erre. Persze erről a honlapjukon elfelejtették frissíteni az információkat.
Új vagy használt babaholmik?
Nem tudom, mi történt, de több munkatárs meg ismerős is körülbelül két hete nagyon elkezdett különböző babadolgokat ajánlgatni nekünk. Nekik már nincs szükségük rá, és ennyi vagy annyi pénzért megvehetjük tőlük. Őszintén, nem tudom, hogy hogy álljak ezekhez a dolgokhoz. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlenül éri meg újonnan venni minden babaholmit, de azért nem szeretnék épp egy már nagyon szétnyúzott dolgot átvenni valakitől, csak azért, mert ő milyen kedvesen ajánlja. Másrészt meg úgy gondolom, hogy miért ne vehetnénk mindenből újat, mert nem csak egy gyereket tervezünk, és akkor majd a második is tudná használni őket.
Egy-egy munkatárs már annyira hevesen ajánlja a már három gyereke által is használt holmikat, és persze nem ingyen, hogy azt sem tudom, hogy hogy rázhatnám le, anélkül, hogy megsérteném. Hiába mondom azt, hogy még korainak tartom a vásárlást, és hogy még nem is döntöttük el, hogy miket szeretnénk venni, minden héten megtalál ezzel a témával. Már kezd nagyon frusztráló lenni.
Egyébként szerintetek mik a legfontosabb dolgok, amiket jó lenne beszerezni a baba érkezése előtt? Ezzel gondolok azokra a dolgokra is, amik szükségesek az újszülött első pár hónapjában is. Nem szeretnék majd egy pár hónapos babával rohangálni, hogy még ez is kellene meg az is.
Nagyon jól jönnének a tanácsok, olyan dolgokra, amik praktikusak, megéri befektetni rájuk, és megkönnyítik majd úgy az újdonsült szülők dolgát, mint amennyire a kisbaba kényelmét szolgálják.
Zserbó
P.S.: Utólag is nagyon boldog nőnapot kívánok mindenkinek! :)
Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom
15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát
16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem
17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak
18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim
