10. hét

Nyugodt, csendes utolsó szabadnapok
 

El sem hiszem, hogy már 2021-et írunk. Az átlépés az új évbe nagyon csendesen telt, a férjemmel kettesben ünnepeltünk, alkoholmentes pezsgővel, tűzijáték-bámulással, és későig tartó filmnézéssel. Viccesen megmutatkoztak a terhesség miatt megvadult hormonok is, ugyanis úgy elérzékenyültem a távoli tűzijátékokon, hogy még magamat is megleptem rendesen.

Nagyon nyugisan telt az elmúlt hét, egy-két nap kivételével, mondhatni egybefolytak a napok.

Egyik reggel úgy ébredtem, hogy igazán elmehetnénk túrázni egy közelebbi környékre. Ha már a hó nem jön le ide, akkor menjünk mi oda. Így hát felpakoltunk mindenféle finomat, ami enyhíti majd az esedékes éhségrohamaimat, és nekivágtunk a túránknak. Meg kell, hogy mondjam, nagyon jólesett bandukolni a fehér rengetegben. Nagy csend, csakis azt hallottuk, ahogy ropog a hó a lábunk alatt, és bármerre is néztünk, csakis a szép osztrák hegyek látványa fogadott. Eredetileg egy hosszabb útvonalat terveztünk végigjárni, de mivel ránk sötétedett volna lefelé jövet, és minden felvonó zárva volt, ezért megelégedtünk egy rövidebb túrával is. Összességében nagyon jól telt.

Egy másnapi sétánk helyszínét is áttettük egy közeli városba, ahol fekszik egy nagyobb tó, gyönyörű sétánnyal körülötte. Véletlenül is, de pont naplemente alatt, elkapva a sirály/kacsaetetést, sétálgattunk ott. Meghittre sikeredett az az esti sétánk.

Annyira gyorsan eltelt ez a hosszabb szabadság a semmittevéssel is, hogy hihetetlen. Ezen a héten már kezdődik is a munka. Január 6 hivatalos szabadnap, de 7-én viszont már sokan bent leszünk. Úgy érzem, nagyon rosszul fog esni, hogy felváltja a most megszokott lustálkodást, ágyban reggeliket a 6 órai kelés és a szokásos fél 8-tól fél 5-ig tartó munka. Emellett még ki kellene találnom, hogy hogy fogom megoldani az evészetet is. Mert itthon könnyű volt kinyitni a hűtőt és eldönteni, hogy mit ennék az adott pillanatban, de eldönteni előre egy nappal, és még másnap is kívánni, hát kíváncsi leszek, hogy fog ez menni.

Amúgy a főnökömmel jövő héten szeretném közölni a híreket, és szeretnék beszélni vele esetleges home office lehetőségekről is. Mert ha minden igaz, az utolsó munkanapon a vezetőség bejelentette, hogy nem elég már mindenhol is maszkot viselni, csak a saját íróasztalunknál nem, hanem mostantól már ott is kellene. Ennek én abszolút nem örülök, mert mégiscsak több mint 8 órát kellene maszkban ülni. Amúgy is hajlamos vagyok az erős migrénekre, hát ez nem segítene a helyzetemen. Tavasszal nyitottak voltak a távmunkára, és többen is otthonról dolgoztunk. Most viszont valamiért nagyon nem akarják engedni. Pedig 100 százalékban, semmi akadály nélkül tudnánk sokan végezni a dolgunkat otthonról. Úgyhogy megpróbálkozok a főnökömmel, hátha sikerül kialkudnom egy megoldást, ami mindkettőnknek jó lenne.

Második orvosi vizsgálatra várva
 

Ahogy említettem, jövő héten akarom a munkahelyemen bejelenteni a híreket, ugyanis a héten lesz a következő orvosi vizsgálat, és most fogják kiállítani a már említett Mutter-Kind-Pass-omat is.

Egyrészt várom már a randit a dokival, mert kíváncsi vagyok nagyon, hogy mennyit fejlődött a baba, hogy mindent jónak lát-e, másrészt meg nagyon félek is, mert most lesz az első vérvétel. Tudom, tudom, ez egy nagyon gyerekes dolog, de borzasztóan rosszul viselem a vérvételeket. Úgy amúgy mindent, aminek köze van a tűkhöz. Eddig egy alkalom kivételével mindig rosszul lettem vérvétel után (akkor is csak azért sikerült erős maradni, mert egy akadémiára való felvétel múlt azon, hogy kidőlök vagy sem).

Nem tudom elmondani azt az érzést, ami elfog, amikor szívják le a vérem, mintha vele egyszerre szívnák ki az életet is belőlem. Tudom, hogy ez semmiség sok minden máshoz mérve, többször voltam műtve is, fel tudom mérni, hogy ez nem szabadna így hasson rám, de még nem sikerült legyőznöm ezt. Próbálom azzal motiválni magam, hogy nem lehetek most önző, nem csak miattam fontos ez a vérvétel, hanem a születendő kisbabánk egészsége függhet ettől. Remélem, majd most valahogy sikerülni fog legyűrni ezt a több évtizede tartó félelmet.

Máskülönben jól vagyok, annyi újdonsággal, hogy néha befigyel egy-két derékfájás, ha több ideig egyhelyben ülök vagy fekszem. Szerencsére egy egyszerű pozícióváltás szokott segíteni, remélem, továbbra is meg tudom oldani ennyivel.

A férjemmel nekifogtunk neveket mondogatni, hogy melyikünknek melyik tetszik, és lassan kezd leszűkülni a kör három fiú- és három lánynévre. Persze a végleges döntésre ráérünk még bőven, de hihetetlen amúgy, hogy most tudtam meg csak, hogy terhes vagyok, de máris közelítek a 11. hét felé.

Zserbó

A terhesnapló előző részeit itt találod:



A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
Munka után első dolgom beszerezni minimum még öt tesztet. Ugyan tudtam, hogy reggel kell ezt csinálni, de estig mind az ötöt elfogyasztottam, és mind pozitívak lettek.
Tovább>>>

6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
Nagy boldogság következett, örömkönnyek, végül meg abban maradtunk, hogy ő nagyi lesz, és nem mama, mert ő tényleg fiatal anyósomhoz meg a dédikhez képest.
Tovább>>>

9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
Az éhségrohamokon kívüli furcsa dolog, ami felütötte a fejét, a kávé iránti undor. Hihetetlen ez számomra, hisz nem tudom hány éve már, minden reggelem fénypontja a kávé.
Tovább>>>