Zizi vagyok, korábban már írtam többször is ide. Negyvenhét múltam és belevágtam a babaprojektbe. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e még egyáltalán. Aztán arra jutottam, az örömöm sokkal nagyobb, mint a cikizés-elviselő fülem, úgyhogy győzött az öröm, tiszta pozitívum, a nagy bejelentés, bele, az ismeretlenbe, nektek. Terhes vagyooook! És tudom, tök idős, meg össze-vissza író, nem tudom soha a lényeget megragadni. Idős terhes vagyok. Néni terhes. Meglett asszony, mit tudom én, egy későn sikerült, de nagyon akart kisbaba leendő nyanyukája.
Tessék, lehet engem szapulni. Egyébként vegyes a kép. A barátok reakciói is teljesen lefedik a számegyenest, vannak, akik nagyon féltenek, vannak, akik a gyereket féltik, és egyesek a páromat. Többen leszidtak, hogy ez felelőtlenség, mások (köztük a volt főnököm) egyenesen felelősségteljesnek neveztek, hogy így már tényleg csak a babára fogok koncentrálni. Mondjuk ezt nem értem, ha húszéves lennék, akkor sem hagynám magára az ordító csecsemőt és kötnék ki a sarki krimóban esténként, de határozottan tetszett ez a vállveregetés fentről is.
Az orvos bíztató, nyugtatólag hat rám, hogy sosem esik pánikba, bármilyen leletet is produkálok. Volt már egy kiértékelhetetlen vérkép, egy ijesztő ultrahang, de ő mindvégig nyugodt maradt – a frizura tart. Berlin, jégeső, a frizura megmaradt. Bocsánat, volt egy ilyen hajlakk reklám és a dokiról ez ugrott be. Utólag persze mindig megvolt a magyarázat a félresikerült leletekre, de én azért szétizgultam magam rendesen. Törékenynek érzem magam, titkos pszichózisaimban legszívesebben bezárkóznék a lakásba, mindent házhoz rendelnék és egész nap nézném az M1 híradót. Volt ez a nagy influenzavírus most, na, mondanom sem kell, maszkban mászkáltam mindenhol, kesztyűt húztam az üzletekben, és tényleg csak oda mentem be, ahova muszáj volt. Megúsztam.
Túlvagyok egy időszakon, most már egy kicsit minden biztosabb. A terhesség 13. hete a változások szempontjából jelentős mérföldkő, hiszen itt már a testem számos új funkcióval, jelenséggel örvendeztet meg.
Mondom, miket olvastam: Ebben az időszakban az anyai szervezet már a hormonális változások miatt egyensúlyoz, ami gyakran fáradtságot, enyhe álmosságot és esetenként hányingert okoz. Sok esetben a korábbi, erős reggeli rosszullét enyhül, és az energia szint stabilizálódik, bár egyes nők továbbra is küzdhetnek kisebb emésztési zavarokkal, például gyomorégéssel vagy emésztési nehézségekkel. – Nos, nekem egyik sincs, hányingerem még nem is volt, igazából fáradt sem vagyok, inkább energikus, illetve a gyomrom is nyugton van, egyelőre. Halleluja, máris jobb vagyok, mint a statisztika!
Azt is írták, hogy a hormonális változások miatt az érzelmek és a hangulat ingadozhat, egyes napokon boldogabbnak, máskor ingerlékenyebbnek érezhetik magukat a várandós nők. – na, ez teljesen így van. Nem is részletezem, természetfilmen bőgök, másnap pedig a legszomorúbb dolgok sem borítanak ki. Fura vagyok.
Ultrahangvizsgálat következik, amiatt nagyon izgulok. Ez egy nagyobb vizsgálat lesz, azt olvastam. Itt majd megerősítik a magzat korát, ellenőrzik, hogy renden fejlődik-e és a szívverést is vizsgálják. Persze jön majd a kötelező labor is, majdnem lavórt írtam, de az úgyis egy várandós-szakszó lett volna, fel sem tűnne.
Ha a kórházi ultrahang megint olyan bizonytalan lesz, úgyis elmegyek majd 3D ultrahangra, ráadásul azt olvastam, hogy van már 5D is, ami már extra felbontásban mutatná meg a babát, talán annyira részletesen, ahogy még nem is szeretném látni őt.
Ma már AI-alapú szoftverek is rendelkezésre állnak, ezt olvastam, szóval biztonságban érzem magam. Ezek a mai berendezések már automatikusan felismerik a keringés finom eltéréseit, így időben jelezhetik a lehetséges rendellenességeket, ami segít a korai beavatkozásban, szóval meg vagyunk mentve!
Ezeket majd elmesélem anyukámnak is, aki most szokatlanul figyelmes lett. Wellness hétvégét akar ajándékozni nekünk, hogy ki tudjunk kapcsolni végre. Mondjuk igaza lehet, ránk férne. Illetve persze nagyon aggódik a pici miatt, vajon képes leszek-e egészségben végigcsinálni ezt az egészet. Naná, anyukám, hiszen nagyon figyelnek ránk a gépek, meg a statisztikák.
Nekem már csak magunkra kell vigyáznom, kevesebbet dolgozni, wellness-re utazni, nem emelgetni és utóneveket böngészni esténként. Két banános fagyikehely között.
Zizi
