A szokásos, idegesítő ébresztő hajt ki az ágyból, egy újabb átlagos hétköznap, egy újabb, aminek nagy részét munkában töltjük. Rutinszerűen megyek a fürdőszoba felé, amikor egyszer csak belém hasít a tudat, hogy hát nekem késik! Van is egy teszt a szekrény mélyén, szép csendben előszedem, és lássuk hát, jöjjön, aminek jönnie kell. Nem várattat sokat magára, amíg kiírja, „Schwanger”.

Ebben a pillanatban megáll az idő.

Azon kapom magam, hogy mosolyogva, pozitív teszttel a kezemben, bámulok magam elé, és csak úgy cikáznak a gondolatok a fejemben... Hát összejött, sikerült! Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a Bezzeganyán olvasott méhpempő tette meg a hatását, hát mi más? Ez volt az egyedüli változtatás.

Hirtelen eszembe jut minden, minket nagyon szeretnek ott fent! Szinte hihetetlen, ahogy a férjemmel egymásra találtunk, mikor mindkettőnknek a legnagyobb szüksége volt a másikra, anélkül, hogy kerestük volna egymást. Ahogy minden történt a maga rendje szerint, és így, hihetetlenül ugyan, de ketten együtt, fiatalon, kialakítottunk egy nyugis életet magunknak. Ugyan távolabb vagyunk a családunktól, de a szeretetüket határokon keresztül is érezzük. Ilyen gondolatok kavarognak bennem, igen, eljött az ideje, hogy kisbabánk legyen.

Persze rá pár percre, felváltódnak ezek a meghitt gondolatok sokkal ijesztőbbekkel, felnőttünk mi ehhez? Készen állunk? Ugyan nem az anyagiakról van szó, hanem minden másról, miből tudjuk, hogy megértünk-e mi erre? Jó szülők leszünk, hogy változtat meg majd ez minket? Lesz-e időnk egymásra, egyezik-e majd a gyereknevelésről a véleményünk? Ugyan beszéltünk már erről többször is, nagyjából egyezik is az értékrendünk, de minden jó lesz?

Ilyen gondolatokkal készülődök az újabb munkanapra, férjemnek nem szólok egy szót sem, úgy döntöttem, beszerzek még pár tesztet és biztos, ami biztos, csak utána osztom meg vele a nagy hírt. Egész nap csak ezen jár az eszem, böngészem a neten, mik a következő lépések, hogy zajlik a terhesgondozás Ausztriában, próbálok minél több információt összegyűjteni az itteni rendszerről. Ugyan itt élünk pár éve, de csak foszlányokban szereztem tudomást erről a témáról kisbabás ismerősöktől. Teljesen új lesz minden, több szempontból is teljesen kezdők vagyunk!

Munka után első dolgom beszerezni minimum még öt tesztet. Ugyan tudtam, hogy reggel kell ezt csinálni, de estig mind az ötöt elfogyasztottam, és mind pozitívak lettek... Akkor hát eljött az idő megosztani ezt a férjemmel is.

Kis dobozkában elrejtettem a teszteket, illetve egy apró, kis babazoknit. Remegő kezekkel adtam át a férjemnek, aki azt hitte, egy előrehozott mikulásajándékot kap. Abban a percben, ahogy kinyitotta, és látta a kis zoknit, értette, értette, hogy mostantól megváltozik minden.

Zserbó

Ajánljuk figyelmedbe másik kismamánk terhesnaplóját, melyet itt találsz>>>