27. hét

Büszkén jelentem, sikeresen átestem a cukorterheléses vizsgálaton. Ahhoz képest, hogy kissé megkínoztak, amíg találtak egy szerencsétlen vénát, egész jól bírtam a procedúrát.

Szerintem a vérvételek előtti ultrahangvizsgálat adhatott egy adag motivációt. A doki megállapította, hogy a baba nagyon szépen fejlődik ott bent. Bár a kicsi egész vizsgálat alatt nagyon aktívan jelezte, hogy ő most ébren van, és semmi kedve nyugton maradni, az orvos el tudta végezni a fontos méréseket. A vizsgálat elején még félve merte kijelenti, hogy biztos kislánynak látja még mindig, de a végén nagyon határozottan adta tudtunkra, hogy indulhat a lánynevek keresése.

Ha már felhozta a doki is a lányneveket, megemlíteném, hogy pár hete már böngésszük a férjemmel a névlistákat, de még nincs meg az igazi. Mindketten bejelöltük a kedvenceinket, vannak is közösek, viszont valamiért mégsem tudjuk eldönteni, hogy melyik legyen az. Valahogy nem sikerül a kedvencek közül is a legkedvencebbet kiválasztani, így továbbra is csak egy potenciális nevekkel rendelkező listánk van. Tudtok adni valami tippet, ötletet, hogy hogy is lehetne nevet választani? Mármint megtalálni azt az igazit, aminél érzed, hogy na, ez az. Vagy olyan nincs is, és nem kellene ennyire túlgondolni?

Visszatérve a vizsgálatra, nagyon jó volt újra látni a babát, és megnyugodni, hogy mindent rendben talált a doki. A véreredményeket a következő találkozónk alkalmával fogjuk elemezni, amire május végén kerül majd sor. A cukorterheléses vizsgálatról épp egy rövid telefonbeszélgetésben kaptam meg az információt, hogy rendben van, de bővebb adatokat majd csak legközelebb kapok.

Az aktuális babamozi teljesen lázba hozott, és hatalmába kerített a babaszoba berendezése, meg a babaholmik beszerzése utáni vágy. A vizsgálat utáni napra már be is terveztem egy jó kis ikeázást, nagy reményekkel vágva neki az üzletnek. Hát mit mondhatnék, enyhén szólva is óriásit kellett csalódnom a kínálatban. Komoly babaszoba inspirációkra számítottam, meg különféle ötletekre, termékekre. Mit ne mondjak, eléggé letörve kocsikáztunk haza.

Viszont mintha minden okkal történt volna, ugyanis pár hete már terjedt a híre annak, hogy a közelünkben épülő nagy lakberendezési áruház napok kérdése és megnyitja kapuit a vásárlók előtt. Mint megtudtuk, a nyitás már meg is történt, úgyhogy pénteken munka után belevetjük magunkat a babaszobák rengetegébe.

Annyira ráálltam most erre, hogy gondosan készítgetem a listát a fontos meg kevésbé fontos dolgokról, amiket be kellene szereznünk a baba érkezése előtt. Itt is még egyszer köszönöm nektek a tippeket, amik egy régebbi poszt alatt érkeztek.

Ha már ennyire lázba jöttem a babaszoba gondolatától, a férjem kapva az alkalmon, meggyőzött, hogy szereljük fel végre a könyvespolcokat a dolgozószobába. Őszintén, én is szerettem volna ezt a projektet letudni már egy ideje, de akárhányszor eszembe jutott, hogy mennyi porral is jár a polcok felfúrása, mindig találtam egy jó kis kifogást ellene.

Több mint egy éve már, hogy beköltöztünk a lakásunkba, de ha eszembe jut az a sok fehér por, amit a falra fúrás eredményezett, máris emelkedik a pulzusom. Most viszont belementem én is, hogy végre tényleg minden a helyére kerüljön.

Utólag belegondolva nem is volt olyan vészes. Elégedetten dőltünk hátra a férjemmel, mert ezzel megvalósítottuk az utolsó kis ötletünket is a lakásban, amit iniciálisan elterveztünk.

Persze a babaszoba az más lapra tartozik, egy egészen új kihívást jelent. Szerintem hetek kérdése és meglesz a fejünkben az ötlet, hogy mit hogyan is szeretnénk. Mindenesetre nagyon izgalmasnak találom ezt, és alig várom, hogy mindent a lehető legszebben előkészítsünk a baba érkezésére.

Zserbó

Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:



A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz

6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama

9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától

10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem

11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás

12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad

13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre

14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom

15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát

16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem

17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak

18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim

19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?

20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?

21. hét: Kiderült a babánk neme

22. hét: Végre érzem a babát mozogni

23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben

24. hét: A terhes feleségem az én hősöm

25. hét: Folyik a mellem 25 hetes terhesen

26. hét: Basszus, már 8 kilót híztam, és hol van még a vége?