26. hét
Mozgalmas hétvége
Az elmúlt hét kifejezetten jól telt. Újra beköszöntött a szép idő, egyre zöldebb, színesebb lett minden. Mintha egy motiváció löketet adott volna mindez. A tavaszi időjárás hevében próbáltunk minél többet a friss levegőn lenni, és élvezi a megújuló természet szépségeit.
Pénteken a rövid munkanap után lezavartuk a heti bevásárlást, és már vágtunk is neki a közeli dombnak. A tetőn egy aranyos kis kilátó fogadja az oda érkezőket, ahonnan lehet látni a város valamennyi részét, valamint a közeli hegyeket. Nagyon feldobott minket ez a hosszabb séta, teljesen megalapozta a hétvégénk jó hangulatát.
Azt is hozzá kell tennem, hogy már nagyon jó kedvvel léptem ki az irodából is aznap, ugyanis hivatalosan is megbeszéltük a főnökömmel, hogy még mennyit kell dolgoznom. Már csak két hét, és szabad vagyok! Tényleg számolom már a napokat.
Visszatérve a hétvégére, úgy döntöttünk, hogy ha már a pénteki séta annyira jól sikerült, akkor szombaton nekivágunk egy komolyabb túrának.
Első dolgunk az volt, hogy találjunk egy olyan túraútvonalat, ami nem megy sokkal fentebb, mint a jelenlegi hóhatár. Miután sikerült ezt kiválasztani, mindenképp szerettünk volna beszerezni túrabotokat nekem, amikkel biztosabban tudok majd mászkálni. Ezek után összepakoltunk, és már vágtunk is neki a kalandunknak.
Nagyon szép útvonalat sikerült kiválasztanunk. Egyaránt volt árnyékos és napos, néhol meredek, máshol meg egyenes, néha erdőben vezetett, máskor meg mezőn. Aminek kifejezetten örültünk, hogy nagyon kevés emberrel találkoztunk, csak a mókusok, madarak kísértek utunkon.
Felérve a tetőre letelepedtünk egy kisebb tó mellett, és a gyönyörű kilátás mellett elfogyasztottuk a férjem által felcipelt ebédünket. Az a friss levegő meg az a nyugalom, ami jellemezte a tájat, felbecsülhetetlen.
Hosszasabb pihenőnk után összeszedtünk magunkat és elindulunk a visszafelé vezető úton, ami ugyancsak zökkenőmentesen zajlott.
Összességében annyi különbséget éreztem így, terhesen nekivágva ennek, hogy sokkal többször álltam meg kisebb pihenőkre, meg persze ötször többet pisiltem, mint máskor. Áldom az eszünket, hogy nem indultam el túrabotok nélkül, mert lefelé jövet nagyon is hasznát vettem őket. Nem mondom, hogy nem fáradtam el a nap végére, de szerintem ez még az egészséges fáradtság keretein belül mozgott.
A mérleg nem lesz a barátom
A túránkra készülve próbálgattam a régi felszereléseim, amikből természetesen egy sem talált már. Se a nadrágok, se a felsők nem bizonyultak a legkényelmesebbnek. Némelyek szorítottak, mások meg rövidek lettek. Leírhatatlan frusztráltság kerített uralmába, amiért ennyire nem talál már rám semmi. Végül a férjem kabátja, meg néhány nem kifejezetten túrázni való ruhám bizonyult a legelfogadhatóbbnak.
Egész nap motoszkált ez a gondolat a fejemben, és este haza érve ráálltam a mérlegre. Persze tudom, hogy változik a testem, és nem elhízásról van szó, meg ez ezzel jár és normális, de azért meghűlt a vér bennem, mikor megláttam, hogy mennyit is mutat a mérleg.
8 kilóval többet, mint a terhességem elején! 62 kg-ról indultam, és most már 70 kg vagyok. Mennyi lesz ez még? Hisz még van három hónap!
Nagyon sértik ezek a számok a hiúságom. Mivel nem is nőttem valami magasra, már a lelki szemeim előtt lebeg a kép, ahogy a terhesség végén begurulok szülni.
Belegondolva az étkezési szokásaimba, szerintem most sokkal jobban figyelek arra, hogy mit eszem, mint a terhesség előtt. Persze nem azt mondom, hogy nem csábulok el néha, de nem kifejezetten többször, mint régebb. Sőt, sokkal kevesebb édesség csúszik most le…
Nagyon bízom abban, hogy valami csoda folytán mégsem hízom nagyon el a terhesség végéig, vagy legalább majd a szülés után könnyen le tudom adni a plusz kilókat. De mindenesetre rosszulesett látni azt a 70-est.
Drukkoljatok!
Ha már a kilókról és az egészséges táplálkozásról beszélek, meg kell említenem, hogy vészesen közeledik a cukorterheléses vizsgálat. Holnap reggel kerül rá sor! Egyelőre nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyik percben teljes gyomorideg kerít hatalmába, mert hogy tű, meg vérvétel, másik percben meg várom, mert végre újra látjuk a babánkat. Mindenképp drukkoljatok légyszi, hogy jól bírjam!
Zserbó
Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom
15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát
16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem
17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak
18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim
19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?
20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?
21. hét: Kiderült a babánk neme
22. hét: Végre érzem a babát mozogni
23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben
24. hét: A terhes feleségem az én hősöm
25. hét: Folyik a mellem 25 hetes terhesen
