28. hét
Utolsó munkanap!
El sem hiszem, hogy tényleg elérkezett ez a nap! Már olyan rég számoltam vissza a napokat, még pár hónap, pár hét, pár nap … és végre itt van. Tudom, sokan dolgoznak egész a szülés időpontjáig, de én elmondhatatlanul örülök, hogy alhatok kedvem szerint, olvashatok, pihenhetek. Teljesen fel vagyok pörögve a gondolattól, hogy négy év után végre elszakadok a már kissé monotonná vált munkámtól.
Ma lesz egy kisebb búcsúösszejövetelem az irodában, ami után leadom a már szétstrapált cuccaimat, és reményeim szerint két évig még csak látogatóba sem kell, hogy visszajöjjek.
Ha már egy pozitív hírrel kezdtem a naplót, akkor megosztanám a következőt is, sőt, ha jobban belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy ez a mai rész csakis jó hírekről fog szólni.
Enyhítések Ausztriában
November óta várjuk már azt a pillanatot, mikor bejelentik, hogy kinyithatnak végre a már hónapok óta zárva levő hotelek, kulturális és sportlétesítmények. Május 19-én várhatóak az újonnan leszögezett enyhítések.
A maszkviselés mellett egy úgynevezett ,,zöld útlevél” -re lesz majd szükség, ami a beoltottaknak, a gyógyultaknak és a negatív teszttel rendelkezőknek szabad belépést biztosít majd éttermekbe, hotelekbe, mozikba stb.
Az országból való ki- és az országba való beutazásról jelenleg még nincs konkrét információ, viszont várhatóan május 19-én erről is döntenek majd. Egyelőre olyan hírek keringenek, hogy szín szerinti besorolás alapján lehet majd utazni. Az adott országból/országba való utazásnál az a bizonyos szín dönti majd el, hogy szükség van a zöld kártyára és esetleg még karanténra is, vagy sem.
Kíváncsian várjuk már az utazással kapcsolatos híreket is, mivel anyu, a férjem szülei és a legjobb barátnőm is szeretnének már meglátogatni minket.
Oltások a családban
A legjobb barátnőm és a párja, valamit a férjem szülei már megkapták az oltásukat egy ideje, már csak anyu kellene végre sorra kerüljön. Ha minden jól megy, akkor most pénteken már meg is lesz.
Eredetileg úgy volt, hogy én látogatok haza, miután nem kell már dolgoznom, de újra gondoltam és átértékeltem a dolgokat. Így hát maradok, és remélem, hogy tudnak majd jönni május 19-e után a fent említett, már nagyon hiányzó személyek.
Nem tudom, hogy említettem-e már, de itt a kismamáknak nem tanácsolják az oltást, de az első számú kontaktjuknak igen. Így a férjem is elsőbbséget élvezett, és szombaton meg is kapta már az első szuriját. A következőre június közepén kerül majd sor.
Azt már tudjátok, hogy én mennyire félek a vérvételektől, meg mindentől, aminek tűhöz van köze. Na, hát nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis a férjem ugyanezekkel a félelmekkel küzd, mint én. Jól megkaptuk egymást, mit ne mondjak.
Már napokkal az oltás előtt stresszelt, bármennyire is próbálta ezt álcázni. Mikor eljött a nagy nap, látványosan is kifehéredett arccal, remegő kezekkel készülődött, hogy induljon a megbeszélt időpontra. Ezt látván vele tartottam és az autóban próbáltam mindenfélével elterelni a figyelmét.
Persze pár másodperc alatt átesett rajta, és annyira vékony tűvel csinálták, hogy meg sem érezte, így a tűfóbiája sem vette át az uralmat felette.
Miután lezajlott a procedúra, elmentünk fagyizni és sétálni egy vadasparkba. Utólag jót nevettünk ezen, mert az egész helyzet azt a hatást keltette, hogy egy kisgyerek ügyes volt az orvosnál, ezért hát jutalom gyanánt kaphat fagyit, meg mehet az állatkertbe.
Évfordulónk
Még egy, számomra nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni a mai részben. Tegnap ünnepeltük a hároméves évfordulónkat a férjemmel!
Tudom, hogy ez nagyon kevésnek hathat mások hosszú évek óta tartó házasságához képest, de én büszke vagyok magunkra. Büszke vagyok, mert minden nap dolgozunk azon, hogy jobb társa legyünk a másiknak, hogy a jellembeli különbségeinket össze tudjuk hangolni, hogy minél szebb és boldogabb jövőt építsünk fel együtt. Tudom, hogy még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk egymáshoz, de nagyon pozitívan és bizakodva tekintünk az előttünk álló évek felé.
Zserbó
Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom
15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát
16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem
17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak
18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim
19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?
20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?
21. hét: Kiderült a babánk neme
22. hét: Végre érzem a babát mozogni
23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben
24. hét: A terhes feleségem az én hősöm
25. hét: Folyik a mellem 25 hetes terhesen
26. hét: Basszus, már 8 kilót híztam, és hol van még a vége?
27. hét: Segítség, hogy válasszak jó lánynevet a babámnak?
