29. hét
Kezdődjék a harmadik trimeszter!
El sem hiszem, hogy elérkeztem a harmadik trimeszterhez. Visszagondolva nagyon gyorsan repültek el az elmúlt hetek.
Ha összegeznem kellene a második trimeszter jellegzetességeit, akkor itt megemlíteném a gyakori savproblémákat, az intenzív mellszivárgást, valamint az egyre nagyobb pocakot. Az első trimeszterben jelen lévő éhségrohamok szerencsére teljesen eltűntek, de a kellemetlen orrdugulás, valamint az arcbőröm borzalmas minősége továbbra is megmaradtak.
Az elmúlt trimeszter fénypontjaként említeném meg, hogy egyre intenzívebbek lettek a baba mozgásai, kintről is nagyon látványosan meg lehet állapítani, hogy most épp mekkora buli zajlik odabent. Nagyon jó érzéssel tölt el, és egyfajta nyugalmat is ad, amikor érzem és látom, hogy a baba mennyire aktív.
Kíváncsian állok az utolsó trimeszter elé és próbálok minél nyugodtabb maradni, így, hogy most már tényleg csak visszafelé számoljuk a heteket.
Lassan készül a babaszoba
Az elmúlt hosszú hétvége során, mivel az idő nem engedett meg semmiféle szabadtéri programot sem, nekiláttunk a babaszobának.
Ez abból állt, hogy az eddig vendégszobának, illetve kisebb raktárnak használt szobát teljesen kitakarítottuk. Kezdtük a nagy szekrény kirámolásával, amiben hát enyhén szólva is mindent is tároltunk. Olyan dolgokat, amiket valamilyen okból kifolyólag nem dobtunk még el, nem vittünk le a pincébe, vagy csak egyszerűen kényelmes volt bedobni oda, mivel ott senkit sem zavart.
Na, hát a takarításunk után máris sokkal jobban éreztem magam. Kinyitva így a szekrényt, máris jobb érzést nyújt, látni a már lassan gyülekező babaholmikat, és nem egy esetleges csavarhúzó, ajándékszatyor, rossz méretű cipők vagy porosodott súlyzók néznek rám.
Miután meg lettünk a felesleges dolgok kiszelektálásával, kezdődhettek az izgalmasabb részek. A férjemmel mindkettőnkből felszínre törtek a mérnöki szakma velejárói, és máris azon kaptuk magunkat, hogy egyikünk mér, a másik meg rajzol.
Centire pontosan megrajzoltuk a szoba modelljét, amin majd később, papírból kivágott, különböző mérető komódokat pelenkázóval, kiságyakat és más fontos babaholmikat mozgatgattunk a rajzon. Így sikerült eldöntenünk, hogy miből melyiket is válasszuk, hová is tegyük, hogy minden tökéletesen passzoljon majd a szobába. Persze tudom, hogy nem kellett volna ezt ennyire túlbonyolítani, és lehet pont ugyanolyan jól be lenne majd a szoba rendezve ez a procedúra nélkül is. De jó volt így együtt gondolkodni, tervezgetni, készítgetni a szobát a baba érkezésére.
Végeredményül sikerült megrendelni a kiságyat, a pelenkázó komódot, valamint az első hónapokra tervezett co-sleeping babaágyat is. Következő fontosabb beruházásaink a babahordozó, valamint a babakocsi lesznek. Erről próbálunk okosan dönteni, de mivel annyira tág az ajánlat, nem könnyű egy dolog. Ugyanez a probléma a kiságyba való matraccal is, rengeteg különböző véleményt lehet olvasni, így elég nehéz meghozni a végső döntést.
Ha van jól bevált tippetek babakocsira, valamint matracra, akkor ne tartsátok magatokban légyszi, mert minden hasznos információ nagyon jól jönne.
Végre találkozunk anyuval!
Múltkori posztban említettem, hogy lemondtam az esetleges hazalátogatásról, így a család otthoni tagjai szeretnének eljönni hozzánk. Jövő héten már érkezik is anyu! El nem tudom mondani, hogy mennyire várom már.
Több mint nyolc hónapja, hogy utoljára találkoztunk, úgyhogy eltelt már egy kis idő azóta. Hétfőn repül majd ide, és pénteken haza. Nem lesz egy hosszas látogatás, mivel dolgoznia kell. A szabadságát meg mindenképp augusztusra tartogatja, hogy mire érkezik a baba, tudjon majd ő is jönni.
Nagyon várja már, hogy élőben is láthassa végre a pocakomat, meg engem is kismamaként. Szombaton lesz időpontja egy PCR-tesztre, amivel hétfőn majd repülhet. Nagyon reménykedem abban, hogy semmiképp se lesz pozitív, mert nagyon beleélte ő is magát ebbe a találkozásba.
Úgy tudja, hogy csak a férjem megy érte a reptérre, és én majd itthon várom őket. Persze, hogy meg fogom lepni, és mikor jönnek ki a férjemmel az autóhoz, ott leszek majd én is.
Zserbó
Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:
A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz
6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama
9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától
10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem
11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás
12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad
13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre
14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom
15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát
16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem
17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak
18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim
19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?
20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?
21. hét: Kiderült a babánk neme
22. hét: Végre érzem a babát mozogni
23. hét: Anyu egyetlen lánya terhes, de nem látta még élőben
24. hét: A terhes feleségem az én hősöm
25. hét: Folyik a mellem 25 hetes terhesen
26. hét: Basszus, már 8 kilót híztam, és hol van még a vége?
27. hét: Segítség, hogy válasszak jó lánynevet a babámnak?
28. hét: Végre nem kell többet dolgoznom!
