39. hét
Még egyben vagyok, ami ugyan nem meglepő, de titkon reméltem, lesz mostanra valami izgalmas is, amiről beszámolhatok. Végre kimostam a kiságy matracának a huzatát, meg is ágyaztam a kicsinek, a babakocsiba is tettem lepedőt. Mi kellhet még? Ja, egy baba. Valószínűéeg már csak napok kérdése. Nem is értem, miért vagyok ennyire türelmetlen, az előző két szülésnél a para sokkal erősebb volt, mint a sürgetés. Most viszont valahogy már szeretnék túl lenni rajta. A fiúk is minden nap kérdezik, mikor születik már meg a kistesó, és sajnos semmi újat nem tudok nekik mondani.
Viszont új tünet, hogy éjjel felébredek, és nem tudok visszaaludni, ami gondolom, teljesen normális, de eddig rám nem volt jellemző. Barátságtalan lépés, azt kell mondanom. Persze ettől aztán napközben elbóbiskolok, és éjjel megint nehezen megy az elalvás, és a 4 órai pisiszünet után jöhet megint a plafon bambulása. A férjem szerint horkolok is, na, nem úgy falatrengetően, csak épp úgy, hogy szegény nem tudja, lélegzem-e még. Ez a hangos levegővétel csak akkor fordul elő, amikor a bal oldalamon alszom, úgyhogy ilyenkor felébreszt, én áttornázom magam a másik oldalamra, és akkor mindketten tudunk aludni tovább. Ami viszont roppant vicces, hogy talán életünkben először most nekem van jobban melegem és ébredek fel izzadtan az éjszaka közepén. Minden más helyzetben kétségbeesetten menekülnék a férjem nyújtotta meleg kuckóba az ágy közepén, a létező összes takaróba nyakig beburkolózva. Most viszont annyira túlfűt a testem, hogy először enyém az ágy fele, mert a férjemnek az én hőm már túl sok, és az ágyban a saját oldalára húzódik előlem.
Közben mentálisan próbálok felkészülni a gyakori éjszakai kelésekre, na, meg hogy újra összebújva alhatunk a férjemmel, mert helyreáll majd a kettőnk közötti hőháztartás. És kezdek egyre kíváncsibb lenni, milyen is lesz a babó. A népi okosság szerint ha a terhesség során gyakran tapasztalunk gyomorégést, akkor a babának nagy a haja. N,a most a fiaim mindketten hosszú és sok hajjal születtek. Akkor most a gyomorégés hiánya azt jelenti, a lányomnak kicsi haja lesz? És vajon harmadszorra sikerül az én szemem színét átadnom? És persze az állandóan bennem motoszkáló kérdés, vajon nagyobb lesz-e, mint a fiúk voltak és ha igen, hogy fog kiférni? Ki tudja, mire megjelenik a napló, már lehet meg is lesznek a válaszok ezekre a kérdésekre.
Amúgy múlt héten a kórházban megint volt ellenőrzés a bejáratnál, de most kérték a nevemet is, és felírták a szokásos koronavírus-kérdésekre adott válaszaimat egy nyomtatványra. Ja, és most lézeres homlokra irányítható lázmérőt használtak, ami újítás az előző héthez képest. A liftek használata is szabályozott már, maximum két fő/lift, és külön lift megy a parkolóba, és másik a kórházi emeletekre. A váróteremben minden második széken papír emlékezteti a kismamákat, hogy a vírusra való tekintettel tartani kell a távolságot, és ezeket az üléseket üresen kell hagyni. Mintha a szokásosnál kevesebben lettek volna. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint az ellenőrzéseken és ultrahangvizsgálatokon kísérő már nem vehet részt, de a szülésre továbbra is engedélyeznek egy személyt. Ugyanez a személy mehet látogatni a lábadozó részlegre is, de rajta kívül más látogatók nem engedélyezettek.
A baba továbbra sincs beékelődve, de látszatra minden rendben vele. És ha már ott voltam, megkaptam az idei influenza elleni oltást is. Itt még csak ezután jönnek a hidegebb hónapok, és az influenzaoltás április eleje óta elérhető a rendelőkben. Állítólag az emberek annyira tolonganak az oltásért, hogy van olyan orvosi rendelő, ahol már ezres nagyságrendben mérik a várólistán lévőket. Ehhez képest tisztára protekciósnak érzem magam, hogy sorbanállás nélkül megkaphattam. A kórházban továbbra is kimerítő körültekintéssel ügyelnek a folyamatos fertőtlenítésre. Szerencsére a szülészet külön épületben van a kórház többi osztályától, ezért igyekszem nem túlgondolni a jelenlegi helyzet veszélyeit, és nem ráparázni olyan részletekre, amikbe nincs beleszólásom.
Ha már egyszer kimozdultam otthonról, a kórház után lezavartam a heti bevásárlást is. A boltban végre fel voltak töltve a polcok, épp csak lisztet és folyékony szappant nem lehetett kapni, de minden más a szokásos bőséggel várta a vásárlókat. Ami viszont meglepett, hogy egészen sokan voltak. A szupermarketben jelzések vannak a földön mutatva a javasolt követési távolságot, és a futószalagot meg kártyaleolvasókat is minden vásárló után letörlik. Az emberek furcsán messziről beszélgetnek egymással, ami már-már komikus, mert az ausztrálok nemcsak kíváncsiak, de imádnak csevegni, és most mintha kissé feszengenének a nagy távolságtartástól.
A fiúknak hiányoznak a barátaik, de azt leszámítva jól viselik a bezártságot. Ezen a héten biztosan itthon leszünk, de az iskolákról még mindig nincs hivatalos döntés, csak a szóbeszéd mondja rendíthetetlenül, hogy húsvét után indul a távoktatás. Ha tényleg úgy lesz, akkor a kisebbik ugrifülest is itthon tartom legalább májusig, addigra hátha kicsit jobban látszik majd, hová is tartunk a járvánnyal kapcsolatban. Időközben a miniszterelnök bejelentette, hogy a következő három hónapra a családokat felmentik mind az állami preschool (iskolaelőkészítő óvodai csoport), mind a childcare (napi díjas összevont bölcsöde és óvoda) költségei alól. Itt tartunk most.
Ami miatt viszont aggódom egy kicsit, hogy a jelenlegi gyülekezési korlátozás szerint maximum két nem egy háztartásban élő személy lehet együtt. Bárhogy is alakuljon a szülés, ezt a szabályt nem tudjuk betartani. Ha lassan indulnak be a dolgok, akkor a férjem húga és férje át tudnak jönni vigyázni a fiúkra, mert ők mindketten otthonról dolgoznak. Míg családtagok látogathatják egymást, nem tudom a max. egy ember szabály ilyenkor is érvényes-e. Ezzel szemben, ha hirtelen begyorsulnának a dolgok, akkor egy közelben lakó ismerős családnál lerakjuk majd a kölköket a kórházba menet. Ebben az esetben ha szigorúan vesszük a maximum egy ismerős jöhet látogatóba szabályt, akkor már bukta van. Ugyanakkor az megengedett, hogy terhesség alatt barátok kisegítsék egymást, remélem erre emlékszik majd mindenki, és senkinek nem kell fölöslegesen magyarázkodnia.
Addig is reggelente sokáig ágyban maradok, nem sietek sehova, és élvezem a sok-sok pocakpuszit, amit a fiaimtól kapok. A fiúk egyébként már eldöntötték a tesó nevét, hiába mondjuk nekik, ez még változhat, mert két lehetőség közül választunk majd, ezt meg se hallják. Imádom, mennyire izgatottak. Ki tudja meddig lesz még pocakban a kicsi, ezért pár napja kaptunk az alkalmon, és a gyerkőcök kidekorálták arcfestékkel a hasamat. Borzasztó lelkesek voltak, és egy színpompás műalkotás született. Egy örökkévalóságig tartott levakarni a végső művet, de mindenképpen megérte.
Katz
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
16. hét: KENGURU VAN A KERTEMBEN!
Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>
17. hét: NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>
19. hét: MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>
20. hét: KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>
21. hét: A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>
22. hét: KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>
23. hét: MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>
24. hét: LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>
25. hét: A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>
26. hét: KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>
27. hét: MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>
28. hét: NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>
29. hét: ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>>
30. hét: NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>
31. hét: HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>
32. hét: HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>
33. hét: SAJÁT MAGAMNAK KELLETT KENETET VENNI A VIZSGÁLATHOZ
Nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.
Tovább>>>
34. hét: KI VIGYÁZ A FIÚKRA? AMÍG SZÜLÖK?
Para, hogy nem tudjuk, ki fog majd vigyázni a fiúkra, amikor nekünk be kell menni a kórházba.
Tovább>>>
35. hét: RÁM IJESZTETT A BABA, NEM ÉREZTEM A MOZGÁSÁT
Este, amikor végre le tudtam ülni átgondolni a nap eseményeit, nem tudtam felidézni, milyen gyakran és intenzíven éreztem a baba mozgolódását. Ettől azért megijedtem.
Tovább>>>
36. hét: FELBOSSZANTOTT A SZÜLÉSZNŐ AZ ELLENŐRZÉSEN
Végül nem álltam le vele vitatkozni, mert tudtam, hogy ezen a héten úgyis megyek megint, és akkor már a szokásos szülésznő lesz, ő meg nem ilyen szőrös szívű.
Tovább>>>
37. hét: HOGY KERÜLT A BABA A HASADBA?
Erre vajon mi a helyes válasz? Szerencsére a fiaim is ott voltak, és rögtön nekiálltak elmagyarázni, hogy Apa magja és Anya tojása találkozik Anya hasában, és abból lesz...
Tovább>>>
38. hét: SZÜLÉS UTÁN RÖGTÖN HAZAKÜLDENEK?
A midwife azt mondta, ha minden rendben megy a szülésnél, és mindketten jól leszünk utána, még az is lehet, rögtön hazaküldenek.
Tovább>>>
