35. hét

Azt hiszem, csak utolért a „terhesség”. A héten a kisebbik fiam itthon maradt két napot, mert hőemelkedése volt, ami épp csak annyira borította fel a terveimet, hogy nem tudtam igazán napközben pihenni. Mire eljött csütörtök és a munkába menés ideje, addigra pont az energiatartalékaim végét jártam, ami nem is lett volna baj, ha pénteken nem ugyanaz lett volna a menetrend. Na, a péntek már kifogott rajtam. Gondoltam, már egy ideje nem puffadtam, nem is vagyok kívánós, azt viszem reggelire munkába, amit pocaktalanul mindig szoktam: chia mag, mandula, tökmag, napraforgómag, mazsola és joghurt, amit azért megtoldottam egy kis gabonapehellyel is, biztos, ami biztos alapon. Hát hamar kiderült, hogy elbíztam magam és biza most nem úgy működök, mint „szoktam”.

Amint megettem a reggelim és hörpintettem rá pár korttyal a reggeli kávémból, teljesen rosszul lettem. Homályosan láttam, szédültem és teljesen letompult az agyam. Ha el is tudtam olvasni, ami a képernyőn volt, érteni nem értettem belőle egy kukkot se, a szavak nem jutottak el az agyamig. Elmentem kicsit sétálni, hátha attól felfrissülök, de nem segített. Még az is eszembe jutott, hogy be kéne mennem az orvosi rendelőbe, mérjék meg a vérnyomásom és vércukorszintem, de annyira tompa volt az agyam, el se tudtam volna mondani, mi bajom van. Végül bementem a boltba és vettem pár csomag cukorkát. Az első néhány falat cukorka után el is kezdtem jobban érezni magam. Na, ennyit a lassan lebomló fehérjékről, mint egészséges étrend. Nekem úgy tűnik, gyorsan lebomló szénhidrátok nélkül leáll a funkcionális működésem. Persze otthon a férjem jól leszidott, miért nem hívtam fel, értem jött volna. Igaza is van, de reméltem, a baj nem komoly, és idővel jobban leszek, mire indulnom kell haza, addigra meg csak kósza emlék lesz belőle. Pont egy konferencián volt kétórányi vezetésre, onnan azért nem tudott volna olyan könnyem értem jönni. Persze jogos a kérdés, hol van a határ, amikor már egyedül nem megy?

Bár még mindig nem fáj semmim, a mozgásom azért már lelassult és nehézkes. Állandóan utána kell szólnom a családnak, hogy lassabban menjenek, mert már nem bírom a normál tempót. Ha hirtelen nekiindulok, rögtön elkezd húzni a hasam lefelé, így marad a komótos blattyogás. Még szerencse, hogy a kisebbik fiam szintén a „lassan járj, tovább érsz” elv elkötelezett híve, legalább nem maradok sereghajtónak egyedül. Ezen kívül a férjem egyik este megjegyezte, hogy aggódik értem, mert már a sima szobán belüli jövés-menéstől is zihálva veszem a levegőt. Amíg nem mondta, nekem fel se tűnt, de tényleg úgy fújtatok, mint valami mozdony, és emiatt gyakrabban meg is kell állnom szünetet tartani. A baba is egyre gyakrabban bokszol bele a hólyagomba, ami ugyan vicces, de elég kellemetlen is. Sose tudom, hogy tényleg kell-e mennem pisilni, vagy csak egy kobak nyom, ott, ahol nem kéne neki.

A legutóbbi kórházi ellenőrzésen csodálkoztam, miért csak három héttel későbbre kaptam a következő időpontot, és a héten kicsit éreztem is a törődés hiányát. Szerdán egész nap rohanásban voltam, olyannyira, hogy estére, amikor végre le tudtam ülni átgondolni a nap eseményeit, nem tudtam felidézni, milyen gyakran és intenzíven éreztem a baba mozgolódását. Ettől azért megijedtem, így jobb ötlet híján nekiültem énekelni a pocakomnak, mert attól általában jelentkezni szokott. Szegény emberem azt hitte, megbolondultam, mert ültem a sötét nappaliban egyedül, és gyerekdalokat énekeltem magamnak. Amúgy működött a dolog, mert a babó elkezdett egy kicsit forgolódni meg nyújtózkodni. Aztán, hogy teljesen megnyugodjak, a férjem a doplerrel is megkereste a kisasszony szívhangját, és úgy tűnt, minden rendben. Azóta is bejelentkezik rendszeresen, többet nem ijesztett rám.

Szombaton végre tudtam szusszanni egy kicsit, nem kellett rohanni sehova, szépen kényelmesen megreggeliztünk, összekészülődtünk, és együtt nyakunkba vettük a plázát. A bababoltban beszereztük a hiányzó pelenkázószivacsot és kiságyba való lepedőket, meg néhány apróságot, ami útközben eszembe jutott. A jól végzett munkát meg is ünnepeltük egy finom ebéddel. Jutott mindenkinek valami finom, én pedig szokás szerint nem tudtam ellenállni a malájziai curry laksa-nak, ami egy kókusztejes, gazdagon fűszerezett leves, amibe vastag tésztát és mindenféle más finomságot tesznek. A kedvencem a vegyes curry laksa, amiben van csirke, sült tofu, padlizsán, halpogácsa, ropogósra sült hagymadarabkák és valami csíra. A férjemmel az első közös albérletünktől nem messze volt a város legjobb laksa étterme, ott ismertetett meg ezzel az ételkülönlegességgel, és ott váltam függővé. Ha addig nem csábultam volna el teljesen, ezzel biztosan végleg levett volna a lábamról.

Vasárnap bográcsolásra voltunk hivatalosak egyik barátnőmhöz. Négy magyar lány és a nem magyar párjaik voltak hivatalosak a délutáni főzőcskézésre, de ebből csak a házigazda és a párom képviselte az erősebbik nemet. Mi, lányok teljesen magától értetődően a férfiakra hagytuk a bográcsban főzést, csak jóval később esett le, hogy míg a négy magyar lány bent pletykálkodik és babázik, addig az ausztrál és malajziai fiúk főzik a pörköltet odakint. De a hapsik abszolút csillagos ötösre vizsgáztak, nagyon finom lett a vacsora, kétség sem férhet hozzá, hogy megtartjuk őket. Hiába, nem most láttak először pörköltet készülni. Mielőtt gyerekeink lettek, mi sokat főztünk együtt, de mostanában inkább felváltva főzünk. Én csinálom a magyaros kajákat meg a süteményeket, a férjem meg bármibe szívesen besegít, és leginkább ő felelős az ázsiai ízekért.

Vasárnap, amíg kint rotyogott a pörkölt, mi jól kibeszélgettük magunkat és nekem is lehetőségem nyílt körbebabusgatni a három hónapos vendég kislányt és a nyolc hónapos házigazda kislegényt. A fiaim is nagyon lelkesek voltak, csapatmunkában próbálták szórakoztatni mindkét babát, leginkább úgy, hogy körbepakolták őket kismillió játékkal. A babák megbűvölten lesték a két nagy majom minden mozdulatát, és tűrték az esetlen mutatványaikat. Ha már így összejöttünk, eljutottak hozzám a pici babaruhák, talán kicsit több is, mint szükséges. Most már nincs több kifogásom, tényleg minden adott a babacuccok előkészítéséhez. A pelenkázóasztal már be is került a szobánkba, és a kiságy is csak a tiszta ágyneműre vár. Viszont amire rá kellett döbbennem és kicsit megrémiszt, hogy az összes olyan ruha, amit lányos családoktól kaptam, szinte kivétel nélkül mind rózsaszín. Egy egészen nagy kupac 62-es ruha jött össze, és egy lényegesen kisebb kupac 56-os ruha. Még mosás után újra át kell válogatnom a kupacokat, de szerintem nem lesz hiány semmiből. Kezd igazivá válni ez az egész kaland.

A héten még megyek dolgozni két napot, de utána tényleg semmi másra nem szeretnék koncenrálni, mint a babavárás és a családi fészek csinosítgatása. Mostanában amúgy is többen megjegyezték, hogy lejjebb ment a pocakom, ami nyilván nem jelent semmit, de azért kezdem én is érezni, hogy közeleg a célegyenes. Közben átléptük a következő lélektani határt, már kevesebb mint egy hónap van hátra. Lehet nem ártana a kórházi csomagot is összepakolni végre. Miközben ezt írom, a fejemben folyamatosan tiltakozik egy belső hang, hogy nem kell még úgy sietni. Azt hiszem, eljutottam abba az időszakba, amikor a pocakot már megszoktam, nem igazán zavar, de egy incurka-pincurka kisbaba gondolata még kissé sokkolóan hat rám. Valahogy most úgy vagyok vele, hogy nem tudom, milyen lesz, de amíg nincs itt, addig olyan izgalmas a várakozás. Mondom ezt én, aki eddig tűkön ült a türelmetlenségtől. Ti elképzeltétek a babátokat?

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>

9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>

10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>

11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>

12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>

13. ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>> 

14. NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>

15. HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>

16. HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>

17. SAJÁT MAGAMNAK KELLETT KENETET VENNI A VIZSGÁLATHOZ
Nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.
Tovább>>>

18. KI VIGYÁZ A FIÚKRA? AMÍG SZÜLÖK?
Para, hogy nem tudjuk, ki fog majd vigyázni a fiúkra, amikor nekünk be kell menni a kórházba.
Tovább>>>