38. hét
Már egy hete mi is itthon vagyunk. Egyelőre még nem kaptunk iskolai feladatokat, mert hivatalosan most iskolaszünet van, és múlt héten is már az előrehozott szünet első napjait tapostuk. Eddig nem volt nagyobb dráma, és a fiúk is csak párszor nehezményezték, hogy miért nem megyünk ide-oda, barátokhoz. Amennyire lehet szerintem értik, mi zajlik most a világban, persze nem tudom, sok hét múlva is ilyen békésen viselik-e majd a háziőrizetet. Az ovitól kaptunk egy kis könyvecskét, ami a koronavírusról és az iskolák bezárásáról mesél egyszerű rajzokkal illusztrálva, ezt párszor átbeszéltük már. Időközben az iskola nagy erőkkel készül a távoktatás beindítására, de konkrét intézkedés még nem született róla. Viszont fórumokon azt olvasom, hogy egyes iskolák azt sugallják a szülőknek, akár az egész második negyedév interneten kersztüli tanítással, otthonról futhat le, ami azért csak tíz hét. Hát ettől azért görcsbe rándult a gyomrom. A childcare-nek egyelőre azt mondtam, május elején újra viszem a kisebbiket, hacsak hivatalosan más ajánlás nem kerül addigra terítékre.
Mocsok szerencse, hogy három otthonülő férfiemberrel élek együtt, ami most nagyon kapóra jön, mert rajtam kívül senkiben nincs mehetnék, mind a hárman sokkal inkább szavaznak egy délutáni filmnézésre, mint bármilyen kirándulásra. A fiúk meg amikor épp nem háborúznak, kiválóan elvannak együtt. Leginkább hagyom őket játszani, az az egyetlen szigorú szabály, hogy délelőtt nem nézhetnek tévét, és délután is csak egy mesefilmet, de az lehet hosszabb is. Valami gyakorló feladatot, rajzolást, online tanulást azért beiktatunk a hétköznapokon, és majdnem minden nap van közös játék. Sajnos a tényleges tanításhoz meg házi feladatok behajtásához per pillanat nem sok motivációt érzek.
Úgy általában iszonyat erővel vonz az ágy, legszívesebben egész nap a kényelmes, nyugis ágyban heverésznék egy könyvvel, kávéval, csokival felvértezve. Nem tudom, ez az alacsony vasszintem miatt van-e, vagy titokban ténylegesen elkezdett rápihenni a testem a szülésre és az utána következő hetekre-hónapokra. Állni már nagyon nem esik jól, egy egyszerű ebédet összedobni is kihívás, hacsak tehetem, ülve csinálom a részfeladatokat. Eddig azért ennyire nem voltam elanyátlanodva, de tényleg nem tudom, hogy ez most új tünet, vagy csak több időm van befelé figyelni és rozogáskodni, mint eddig.
Kedden pedig egész nap apró görcsöket éreztem az alsó hasamban. Nem fájásokat, csak kisebb összehúzódásokat, egész rendszeres időközökben. Ez lehet a keményedés, de hiába harmadik gyerkőc meg minden, halvány lila gőzöm sincs, milyennek kéne lennie a Brexton-Hicks-összehúzódásoknak. Mindenesetre a feszítés és fájdogálás szerdára elmúlt, így arra tippelek, hogy a baba letornázta magát a csípőmbe és azt éreztem, de aztán meggondolta magát és visszasasszézott a kényelmesebb zónába. Takarítási ingerem nincs egy szem se, határozottan nem kezdtem még el fészekrakni, és az eddigi tapasztalaim is azt sugallják, nem siet majd ez a kölök se idő előtt jönni.
Csütörtökön voltam megint a kórházban ellenőrzésen. Most már engem is leellenőriztek a bejáratnál. Volt lázmérés és feltették a három alapkérdést:
- Voltál-e külföldön az elmúlt 14 napban?
- Érintkeztél-e az elmúlt 14 napban koronavírussal fertőzött emberrel?
- Vannak-e influenzaszerű tüneteid?
A lázmérésnek meg annyi értelme, hogy ha minden igaz, 37,5 fölötti hőemelkedéssel már nem engednek be. Nálam minden rendben volt, kaptam matricát a dátummal és időponttal, és mehettem is utamra. A szokásos szülésznőm most két hétig szabadságon lesz, ezért nem ő volt, de egy nagyon kedves beszélgetős szülésznőt kaptam most helyette. A vérnyomásom most rendben volt, baba továbbra is irányban, de nincs még beékelődve. Azt is megmutatta, hogyan lehet kitapintani a baba fejét, és odatette a kezemet. Én is éreztem, még mozdítható a kis buksi, érezni még a kobak alját. Jót beszélgettünk, ő is megnyugtatott, hogy a pocakom alakja és mérete nem feltétlenül utal dinoszaurusz méretű gyerekre. Plusz ő végre kerek perec kimondta, hogy nagyon szét van válva a hasizmom, attól helyezkedik annyira előre a pocakom. Eddig is utaltak rá, de konkrétan nem mondták, ez mit is jelent. Most végre kaptam tanácsot, hogy mindenképpen szerezzek be valami szorító övet szülés utánra, az elvileg segít a felépülésben.
Az egyetlen fontos kérdésem a napra az volt, vajon a férjem bejöhet-e velem a szülésre, és mi fog történni utána. Jelen állapotok szerint egy kísérő mindenképpen bejöhet velem a szülésre, viszont a mostani rendelkezések értelmében gyerekek nem jöhetnek látogatni. A midwife azt mondta, jobb, ha mindent bekészítünk az autóba, mert ha minden rendben megy a szülésnél, és mindketten jól leszünk utána, még az is lehet, rögtön hazaküldenek. Nyilván ezt előre nem lehet tudni, de nem bánnám, ha nem kéne kivárni a két éjszakát a kórházban.
Amúgy itt az a szokás, hogy az első nap megcsinálják a hallásvizsgálatot a kórházban, és második nap hazamenetel előtt csinálják meg a saroktesztet a genetikai szűrésekhez. A harmadik vagy negyedik nap házhoz jön egy szülésznő megnézni, minden rendben van-e otthon, aztán kijön még egyszer, amikor a baba egyhetes. A kéthetes ellenőrzésre már nekünk kell elmenni a Kismama- és Gyermek Egészségközpontba (Maternity and Child Health Centre). Ha esetleg rögtön szülés után hazamennénk, akkor a saroktesztet meg tudja csinálni a kilátogató szülésznő a harmadik napon, de a hallásvizsgálatra valószínűleg vissza kell mennünk a kórházba.
Az anyukát hacsak nincs valami panasz nem nagyon nézegetik a szülés után. Szóban ellenőrzik a vérzés mértékét, de manuális vizsgálat vagy nézelődés nincs, hacsak külön valami nem indokolja. Ha varrni kell, azt felszívódó varratokkal teszik, aminek nincs utógondozása. Szülés után 6 héttel a háziorvos végez egy tüzetesebb ellenőrzést anyukán és babán egyaránt és ennyi. Ami nekem elsőre furcsa volt és még most sem igazán értek vele egyet, hogy nincs külön gyerekorvos, hacsak nem magánorvoshoz jár az ember vagy valami panasz miatt beutalják egy specialistához. Normál helyzetben az orvosi rendelőkben családorvosok rendelnek, akik közül vannak akik különböző dolgokra specializálódtak. Annyit lehet tenni, hogy olyan orvost választ az ember, aki családorvoslásban gyakorlott és akkor hozzá járhat kicsi és nagy is.
Még tíz napom van a kiírt napig, ami azt is jelenti, túlléptünk egy újabb fordulópontot, méghozzá a férjem születésnapját. Ahogy közeledett a születésnap, és a fiúkkal elkezdtük tervezni a tortát, megmondtam nekik, készüljenek valami meglepetéssel az apjuknak, úgy lettek egyre gyakoribbak a kérdések,
„Mikor fog megszületni a baba?”
Csak utólag jöttem rá, hogy hónapokig azt mondtuk a fiúknak, hogy az apjuk születésnapja után fog megszületni a kistesó, remélve, ez valahogy érzékelteti velük, hogy sokat kell várni. Ezt pedig a gyermekeim úgy értelmezték, hogy Apa szülinapja után akkor rögtön jön a tesó. A nagy napon már azt kérdezték
„Holnap mikor kell elindulni a kórházba, hogy megszülessen a hugi?”.
Azóta persze tisztáztuk, hogy az utána az lehet egy nappal vagy két héttel utána is, sajnos csak a kistesó tudja a pontos napot.
Katz
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
16. hét: KENGURU VAN A KERTEMBEN!
Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>
17. hét: NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>
19. hét: MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>
20. hét: KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>
21. hét: A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>
22. hét: KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>
23. hét: MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>
24. hét: LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>
25. hét: A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>
26. hét: KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>
27. hét: MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>
28. hét: NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>
29. hét: ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>>
30. hét: NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>
31. hét: HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>
32. hét: HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>
33. hét: SAJÁT MAGAMNAK KELLETT KENETET VENNI A VIZSGÁLATHOZ
Nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.
Tovább>>>
34. hét: KI VIGYÁZ A FIÚKRA? AMÍG SZÜLÖK?
Para, hogy nem tudjuk, ki fog majd vigyázni a fiúkra, amikor nekünk be kell menni a kórházba.
Tovább>>>
35. hét: RÁM IJESZTETT A BABA, NEM ÉREZTEM A MOZGÁSÁT
Este, amikor végre le tudtam ülni átgondolni a nap eseményeit, nem tudtam felidézni, milyen gyakran és intenzíven éreztem a baba mozgolódását. Ettől azért megijedtem.
Tovább>>>
36. hét: FELBOSSZANTOTT A SZÜLÉSZNŐ AZ ELLENŐRZÉSEN
Végül nem álltam le vele vitatkozni, mert tudtam, hogy ezen a héten úgyis megyek megint, és akkor már a szokásos szülésznő lesz, ő meg nem ilyen szőrös szívű.
Tovább>>>
37. hét: HOGY KERÜLT A BABA A HASADBA?
Erre vajon mi a helyes válasz? Szerencsére a fiaim is ott voltak, és rögtön nekiálltak elmagyarázni, hogy Apa magja és Anya tojása találkozik Anya hasában, és abból lesz...
Tovább>>>
