Jövő héten elkezdődik a harmadik trimeszter. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Ez a második, ez elképesztően jó volt! Érezni a baba mozgását a legjobb dolog a világon. Annyira imádom, amikor esténként együtt figyeljük a férjemmel a kis púpot. Tegnap hirtelen meglepődtem, hogy miért azonos időközönként mozdul meg, ugyanúgy, és sokszor egymás után, de rájöttem, hogy valószínűleg csuklik. Ezt még nem éreztem előtte sose. Teljesen odavagyok akkor is, amikor ráteszem az oldalamra a kezem, és ő aláficeredik.

Elgondolkodtam, hogy mi volt jó a második trimeszterben, és mi az, ami kevésbé. Az első trimeszternél egyértelműen sokkal megnyugtatóbb volt nekem ez a pár hónap, mert az a pár ultrahang, meg a magzatmozgás állandó visszaigazolást adott, hogy minden oké, és végre felfogtam, hogy tééééényleg babát várok, aki nem gondolja meg magát. Nem lettem rosszul a cigifüsttől, se a tömegtől, nem esett rosszul táncolni. Lett étvágyam. Már tudok normál meg gyors tempóban is sétálni, nem csak szötymörögni.

Minden nap valaki nagyon kedves velem. Szeretem látni, hogy az emberek, ha nem félnek/undorodnak a másiktól, akkor baromi segítőkészek. A bkv-n mindig átadja valaki a helyet, vagy szól egy mobiljába merült embernek, hogy adja át nekem a helyét. Ez néha kicsit már furán alakult, mert nem mindig akartam leülni, és ezért volt, aki elszomorodott, hiába köszöntem meg nagyon a felajánlást. Többször is előre engedtek a sorban. Rengetegen rám mosolyognak minden nap.

Tetszik, hogy teljesen kitisztult a bőröm, és elég csak két hetente hajat mosni. Még bármit fel tudok venni, amit elejtek, és nem megterhelő cipőt se felvenni. Főleg erre leszek kíváncsi, hogy ez hogyan fog változni, mert ismerősöktől hallottam már, hogy a lábköröm vágása meg a fűzős cipő felvétele az mission impossible lesz egyedül. Még elég könnyű felöltöznöm gumis szoknyákba, sztreccs topokba és könnyen tágulós, meg laza ruhákba. Vicces volt felfedezni, hogy egyik napról a másikra nőtt meg rajtam a „holttér”, amit már csak tükörből látok. Ahogy terebélyesedek, egyre jobban esik a kismama jóga is. Nagyon jól kilazítja a derekamat az egész napos ülés/széken elfolyás után, és már nem unalmas, mert nem vágyom megterhelőbb mozgásra.

Rossz igazából nem volt, de azt nem mondom, hogy nem aludnék szívesen hason néha. Egyszer, mikor fáradt voltam, és csak le akartam hullani az ágyra hason olvasgatni kicsit, még röptében átfordultam oldalra, mert egy másodpercre elfelejtettem, hogy nem hasalhatok. Néha reggel is ijedten kelek, hogy jaj, milyen pózban vagyok, de szerencsére továbbra is hat ez az önvédelmi reflex álmomban is. Elég jól ki van ez találva.

Azt nem szeretem túlzottan, hogy kicsit lyukas kezű lettem. Eddig egyetlen tányért törtem össze gyerekkoromban, most meg már vagy öt konyhai eszközt zúztam szét. Szerencsére néha csak guggolásból ejtek le valamit, és az túléli az ütközést. Úgyhogy már extra óvatos vagyok, nem viszek több edényt a kezemben, mint amennyit egy óvodásra is rá lehet bízni, más törékeny cuccaihoz nem érek hozzá, és ha dinnyét vágok, akkor is szuperbiztonságosan próbálom, vagy megkérek rá valaki mást.

Kellemetlenség egyedül a derékfájás, de az már 11 éve elő-elő bukkan sajnos, meg a random görcsök. Néha éjjel felébredek egy vádligörcsre, vagy arra, hogy az egyik hüvelykujjam hirtelen hozzácsapódik a mutatónak, és úgy marad. Ez előfordul kézen is és lábon is. Ezt a görcs-dolgot kérdeztem a nőgyógyásztól, hogy magnéziumhiány okozza-e, vagy szimplán a várandóssághoz jár-e ajándékba, és mondta, hogy a kismamák nagy placebója ilyenkor a magnézium, de valójában mozgáshiány okozza. Szerencsére nekem a magnézium ezután is elmulasztja a görcsöt, akár placebo, akár, nem de a mozgáshiány az igaz lehet, mert jógás/sokat sétálós/aktívkodós napon nem szokott semmim se begörcsölni. Vagy csak alig, és hamar el is múlik.

Azt hiszem, azon a nyáron kívül, aminek a végén Erasmusra mentem 4 hónapra, ez az első, hogy kicsit se zavar, hogy mindjárt vége. Tök sok jó program vár rám még augusztusban, szeptemberben, meg októberben is. Úgy terveztem, hogy szeptember végén abbahagyom a munkát, az is elég jó, és aztán a november lesz a legjobb, amikor végre megölelgethetem a kisfiunkat!

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



1. Négy év után lett csíkos a terhességi teszt

2. Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

3. Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján

4. Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!

5. Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...

6. Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?

7. Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok

8. Rosszul lettem a boltban, mentőt akartak hívni

9. Kommunikáltam a magzatommal

10. Mit rejt a babaváró csomag?

11. Egy buborékban töltöttem a hétvégét

12. Villantott a babám az ultrahangon

13. Végre több vagyok, mint 50 kiló

14. Gólyatréningen készülünk a szülésre

15. Kabrió-randira vitt a férjem

16. Megkérdeztem a magzatomat, hogy milyen nevet adjunk neki

17. Kocsival mentünk Montenegróba terhesen

18. Másfél órát késett a védőnőm, nem is telefonált

19. Üvöltős metálra őrjöng a baba a pocakomban