Mivel a 12. heti ultrahangon minden rendben volt, hat hét után visszatértem az irodába dolgozni. Kicsit furcsa, hogy a sok pihenésben lefogytam három kiló izmot, legalábbis valamit, úgyhogy megérzem azért, hogyha lépcsőzök pár emeletet, de szerencsére a hosszú buszozás legalább már nem kellemetlen. Minden nap el is aludtam hazafelé… Meg végre újra ebédelhetek együtt a bátyámmal, aki a közelben dolgozik, ez a legjobb az egészben!

A harmadik irodai munkanapon volt a szokásos heti team meeting, ahol elmondtam a kollégáimnak, hogy 13 hete babát várok. Szinte csak férfi kollégám van, és elég tipikus pasi reakció volt szerintem, hogy gratuláltak, megkérdezték, hogy mi lesz a neve, aztán ejtettük a témát. Egy nő ilyenkor általában még száz kérdést feltesz. De teljesen jó volt ez így.

Annyira izgalmas, felfedeztem, hogy kihíztam az első szoknyámat! Egyre kerekebb a hasam, egész nagy a méhem, és már nem kell ellenállnom az ösztönnek, és simogathatom bármikor, mert már publikus a munkahelyemen, és nem árulom el magam. Néha úgy kedvet kapok egyébként, hogy intsek a többi kismamának az utcán, mint a motorosok, az a szokás úgy tetszik.

Ez most abszolút a bejelentések hete volt. Az autónk még mindig nem szeretne másik városba utazni, de ez már nem tudott megakadályozni minket abban, hogy meglátogassuk a férjem családját, és átadjuk az ajándékokat. Az apukája ritkán van Magyarországon, úgyhogy őt csak videón csíptük el, és megnézhette, hogy milyen megkésett anyák napi babaruhát kap a felesége, de így is iszonyúan örült a hírnek, jó volt látni.

Aztán az anyósommal hármasban elmentünk az ő anyukájához, és odaadtuk a keresztrejtvényt, aminek a megfejtése a „dédnagymama leszel”. Én ezt nagyon vártam, azt hittem, hogy tök jó lesz, mert olyan lelkesen fejtegeti a rejtvényeket, meg teljesen jól van szellemileg, de ezt mintha nem akarta volna kitalálni. Megkérdezte, hogy mi az „édnagymama meszel” értelme. Persze elárultuk, hogy mi a helyes megfejtés, de a leendő dédi inkább elterelte a szót a szörnyű kilakoltatásokra meg hülye gyereknevekre, de szerintem csak szomorú volt, hogy a férje ezt már nem élhette meg. Persze nem tudom, nem árulta el, csak nagyon sokban hasonlít az én nagymamámra, aki szerintem szintén kb. így reagált volna, ha még élne.

Ez után még egy állomás volt hátra, a férjem nagynénje, és nagybátyja. Nagyon aranyosak, tök jól lehet velük beszélgetni, csak szeretnek otthon sokat dohányozni, úgyhogy nem tudtam elképzelni, hogy hogy nem fogok megfulladni. Örültek, és lelkesedtek, kérdezgettek, jó volt nekik mesélni, de nem maradtunk sokáig a füstben. Bár úgy éreztem, hogy a passzív dohányzás egész jól beindítja a váladéktól való megszabadulást, szóval végül jót tett ez a látogatás a köhögésemnek.

Hétvégén áthívtuk a gimiben megismert barátaimat, grilleztünk hamburgert, meg csináltunk hozzá mindenféle jót, aztán ebéd után megjelentem egy tortával, amibe 13 gyertyát szúrtam, és meggyújtottam őket, persze nem esett le, hogy ha kilépek a házból, akkor azonnal elalszanak a kertben… De ez mindegy, kint újra meggyújtottuk őket a férjemmel, és akkor mondtam, hogy szerettük volna együtt ünnepelni velük, hogy 13 hetes a babánk. Utána következett egy nagy sírós lányölelés, nekem ez az egész nagyon megható volt, pont emiatt szerettem volna élőben mondani nekik, iszonyú jó érzés volt, úgy örülök, hogy ilyen szép és meghitt volt!

Aztán valahogy két csoportra oszlottunk, ja, az ölelés miatt, és míg én a számomra izgalmas, várandóssággal kapcsolatos eseményekről lelkendeztem a lányoknak, a férjem a péniszméret és a homoszexualitás öröklődésének kérdését taglalta a fiúkkal...

Másnap a férjem szinte összes barátja átjött egy bográcsozásra, ott elég más volt a hangulat, mert én több emberrel még sose találkoztam, meg sokan egyáltalán nem ismerték egymást, szóval nem olyan volt, mint a tíz éve összeszokott társaság. Úgy volt, hogy rettenetes idő lesz, úgyhogy örültem, hogy majd egy nagy pulcsi alá rejtőzöm, és nem árulom el magam rögtön, de végül nyár lett, úgyhogy csak a derekamra kötöttem a pulóvert. Mint utóbb kiderült, nem csak a hasam árult el, hanem a fölötte lévő jelentős növekedés is, amit valamiért a lányok szúrtak ki…

Elbeszélgettem mindenkivel, és már tűkön ülve vártam, hogy a férjem kinyögje végre, hogy miért gyűltünk össze. Láttam a méricskélő-gyanakvó-cinkosan mosolygós pillantásokat, és már nyomasztott, hogy tudtam, hogy sokan látják, meg gondolom az is cseppet gyanús lehetett, hogy ilyen vegyes társaság gyűlt össze… De csak nem akarta bejelenteni, valamiért borzasztóan zavarban volt, én meg úgy éreztem, hogy akik hozzá állnak közel, azoknak neki kéne elmondania. Szóval megsúgtam neki, hogy nekem tökmindegy, tőlem egy köreikben népszerű kakis viccel is tálalhatja a hírt, csak mondja már el végre. Úgyhogy stílusosan így is tett…

Aztán elkalandoztam, mert belelendült az ilyen tematikájú viccek kitalálásába a társaság, de mikor itt is nemekre oszlottunk, akkor mást is szóba lehetett hozni. Egyébként ők is nagyon örültek, és rögtön elkezdtek úgy gondoskodni rólam, mint egy királynőről, ez hirtelen meglepett, de tényleg kedvesek voltak, jól alakult ez a nap is. Az összejövetel végén azért néztem a megmaradt hatalmas bor- és tömény kínálatot a hűtőben, a sörös doboz hajtogatásából származó random vérfoltokat a lakásban, a szenes kéznyomokat az ajtón, és elgondolkodtam, hogy vajon mit írna a védőnő a papírjára, ha ilyen állapotban látná a baba leendő otthonát… Szerencsére lesz pár napunk rendbe szedni a házat, mielőtt meglátogat.

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



Négy év után lett csíkos a terhességi teszt


Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján

Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!

Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...

Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>