Sikeresen letudtam ezt a rengeteg vizsgálatot, amire beutalt a nőgyógyász. Nagyon felgyorsul a vizsgálati idő, ha az ember VIP, ez tetszik. A férjemnek mindig szerencséje van az orvosokkal, mindig jófejek vele, úgyhogy úgy döntöttem, többet nem is megyek nélküle semmilyen dokihoz. Így, hogy volt egy mázlista pasi velem, aki ráadásul bőszen hangoztatta a jelszót, hogy „kismamával vagyok”, sikerült egy-egy órán belül az EKG-n és a laborvizsgálattal is végezni. Azért az EKG-n kicsit furcsán éreztem magam, hogy nyolc ápoló beszélgetett épp a szobában zavartalanul, amíg engem félmeztelenül telecsipkedtek, mint aki villamosszékbe készül…
A vérvételnél a sorban előttem következő vérszegény időseket és a vér látványától ájuldozó népeket persze így se lehetett elkerülni, úgyhogy azért sokat vártam én is, de legalább nem egy fél délelőttöt, ahogy korábban mindig. Vicces volt nézni, hogy amint azt hitte valaki, hogy másfelé figyelek, gyorsan lestírölték a még nem túlzottan kerekedő hasamat. Alapvetően nem nagyon bírom a vérvételt én se, de ha mások ennyire kibuknak, hogy le kell feküdniük ájulás veszélye miatt, az mindig bátorságot ad nekem.
Ráadásul a nővér annyira ideges volt már - mert úgy érezte, hogy mindenki összeesküdött ellene - hogy nem is tudtam a tűre figyelni, mert őt nyugtatgattam inkább. Gondoltam, nem járok jól, ha azt az öt fiolát valaki dühösen csapolja le… Kíváncsi vagyok egyébként az egyik vérvétel eredményére, mert azon kevesek közé tartozom, akik nem tudják, hogy mi a vércsoportjuk. Nincs beleírva az anyakönyvi kivonatomba. A baromira elhúzódó ciklusom és a 49 kilóm pedig nem engedte eddig, hogy vért adjak, ahol szintén kiderülhetett volna az eredmény…
Egyébként a háziorvos is és a vérvételes nővérek is elég negatív véleménnyel voltak rólam, vagy hát a tényről, hogy magán nőgyógyászhoz járok. Valójában eddig nem merült fel bennem, hogy a kerületi kórházban szüljek, amiről semmi jót nem hallottam még (egyébként rosszat se), de az, hogy most jártam is az épületben, remekül megerősített a döntésemben. Annyira taszító volt a hely, hogy már most késztetést éreztem, hogy összeszorítsam a lábaim, meg mindenem. A férjem is azonnal lezuhanyozott, amint hazaértünk…
Az utóbbi években kicsit ráfüggtem az élményfestésre. Már vagy egy tucat képet megfestettem csoportban, instruktorral, és itthon egyedül is néhányat. Annyira szeretem, hogy teljesen kikapcsol, izgalmas, közben lehet borozgatni akár, és aztán otthon is lehet gyönyörködni a képben, vagy elajándékozhatom valakinek, aki jobban örülne neki.
Amíg nem fogant meg a babánk, addig persze nem mondom, hogy nem jutott festés közben is eszembe, hogy de jó lenne, ha a hasamban heverészne már, de ezt a vágyat remekül kiéltem abban, hogy majdnem az összes képre festettem egy babát is. Akkor is, ha emberek, akkor is, ha elefántok szerepeltek a képen. Hogy hárman legyünk. Kétszer sikerült a férjemet is befűzni egy csoportos festésre, úgyhogy már három állatos kép várja a babánkat a leendő szobájában, az egyiket a héten festettem. Még persze nem rendeztük be a babaszobát, csak a fejünkben Így a 11. hétnél járva meglehetősen ráér még, de tök jó ilyesmiken ábrándozni.
Minden reggel, ébredés után az az első, hogy megsimogatom a hasam. A héten fedeztem fel, hogy minden nap máshol dudorodik ki a méhem. Ahogy a férjem megérezte, hogy ez bizony nem teli hólyag, és nem is teli has, rá is tört a fészekrakó ösztön, és elkezdte rendbe tenni a leendő gyerekszobát, ami jelenleg teljesen raktárszerű. Nagyon örülök, hogy ez a jelenség nemcsak a nőknél jön elő, hanem a kispapáknál is.
Itoshii
A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI
Négy év után lett csíkos a terhességi teszt
Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba
Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
