Egyelőre csupa jó tünete van a várandósságomnak. Sokkal-sokkal nőiesebb alak, elképesztő boldogság, semmi hányinger. Az a két dolog fura csak, hogy nincs kedvem rengeteget enni, pedig azt mindig is nagyon élveztem. Most konkrétan kényszerítenem kell magam, hogy egyek. A másik újdonság pedig, hogy két homokzsák nőtt a mellkasomon… De gyökkettővel túrázni, elképesztően visszafogottan táncolni és lelkes vezetés-próbálkozásokkal álcázni a nem alkoholizálást a baráti összejöveteleken, azt remekül tudok még.

A hatodik hét végén elmentem az első vizsgálatra, mert olvastam, hogy akkor már ultrahangfelvételen kivehető a szív működése. Sajnos ez nem volt olyan csodálatos élmény, mint vártam. Az, hogy nem a hason történt a vizsgálat, nem volt olyan kellemetlen, mint hittem, csak ami utána jött. A doktornő megmutogatta a szürke pacák között a baba szívét: egy miniatűr halvány szürke folt villogott a valamivel sötétebb szürke foltok mellett. Azt hiszem… Épp kezdtem teljesen elérzékenyülni, de a következő másodpercben közölte egy másik szürke foltra, hogy az viszont nem tetszik neki. Kiderült, hogy egy 1x1,5 cm-es vérfolt van a 0,43 cm-es baba mögött.

Próbált nem nagyon rám ijeszteni az orvos, mert mondta, hogy ezt vagy túlnövi a baba, vagy felszívódhat a folt magától, vagy pedig magától lezajlik egy vetélés, nem is kell kórházba mennem, csak ha iszonyú erős vérzést tapasztalnék. Borzasztóan igyekeztem nem belemenni a pánikba, csak arra koncentrálni, hogy ez semmi biztosat nem jelent, simán fel fog szívódni a folt. Azt a javaslatot kaptam, hogy váltsak nagyon kímélő életmódra, ne éljek házaséletet, és ha lehet, maradjak otthon, ne zötykölődjek órákat a bkv-n minden nap. Később persze bömböltem egy jót, amikor kiléptem a rendelő ajtaján, és felhívtam a férjemet, aki rögtön bele is kezdett az orvosok kedvencébe, a netes kutatásba a témában, ami alapján végül arra jutott, hogy baromi kevés esély van a bajra. Ez a tudat nekem meg is felelt.

Képtelen voltam még visszamenni a munkahelyemre, úgyhogy elmentem a környéken ebédelni, és összefutottam a főnököm főnökével, akinek a sírás határán panaszoltam el, hogy mi a helyzet. Mint kiderült, óriási mázlim volt, mert elintézte, hogy a következő vizsgálatig - amit két héttel későbbre beszéltünk meg – dolgozhatok otthonról. Itt megkezdődött a nyaralás: a kertben fetrengés és a hosszú magnólia-néző séták a kerületben.

Ez a pihenés elég jót tett, mert a következő ultrahangon már nem látszott vérfolt, csak egy csodálatos, 2 cm hosszú, garnéla alakú bébi, akinek végre meg is hallgathattam a szívverését. Készült is róla videó, hogy napi hetvenszer újranézhessem. Megint az volt a javaslat, hogy ne buszozzak, úgyhogy iszonyatosan hálás vagyok a főnökeimnek, hogy simán megkaptam az újabb egy hónap home office-t a 12 hetes vizsgálatig.

Kaptam két papírt, hogy keressem fel a védőnőt, és a háziorvostól pedig kérjek öt helyre beutalót. Ezeket a kódneveket nem igazán értettem, de gondoltam, hogy nem számít, él a bébi, és ez a lényeg. Másnap el is mentem a háziorvoshoz, aki persze lecseszett, hogy miért hozzá megyek először, nem is az ő dolga a beutalók írása, meg nem is értette mindet, de a segédje szerencsére jártas volt ebben, csak annyiszor berontottak más betegek, és nonstop csöngött a telefon, hogy képtelen voltam megkérdezni, hogy melyik vizsgálat pontosan micsoda, és hogyan kéne intézni.

Cseppet tanácstalanul tértem haza, meg reménykedtem, hogy majd a többedik (vagy első) gyerek után én is olyan úthenger leszek (jó értelemben), mint anyukám, aki előtt senki és semmi nem akadály. Ő biztos feltartóztatta volna az orvost ostromló betegeket és telefonálókat, amíg meg nem tudja, hogy mithogymikormeddig kell elintézni. Szerencsére van egy telefonálástól nem annyira ódzkodó férjem, aki mindent lenyomozott nekem. Azért ez a székletvizsgálat kicsit meglepett, még egyik kismamaismerősöm se említette, hogy ilyet végeztek volna nála, vagy csak elenyészett ez az infó az ultrahang fotókközött…

A védőnőnél történt látogatás hasonlóan lelkesítő volt. Heti két órát rendel, én naivan arra gondoltam, hogy akkor odamegyek a rendelési idő kezdetére. Amíg vártam, kikérdeztem a mellettem ülő kismamát, hogy jófej-e ez a védőnő. Nagyon óvatosan mondta, hogy annyira sok baj nincs vele, csak néha két-két és fél órákat késik. Ebből a két óra rendelési időből az elsőt lekéste, majd a mellettem várakozó, számára ismerős kismamára rontott, hogy mit keres itt, mert ő nem emlékszik, hogy megbeszéltek volna találkozót. Hogy velem is foglalkozzon? Hát az elképzelhetetlen, ezt honnan vettem? Hát időpontot kell kérni! Sürgős nekem ez a terhes kiskönyv? (Honnan tudjam, ezt nem ő tudja??)

Két héttel későbbre már kaptam is időpontot. Hozzátenném azt is, hogy hárman voltunk a rendelőben. Nem tudhatom, de úgy sejtettem, hogy két óra talán elég lett volna ennyi páciens kivizsgálására… Nagyon örülök, hogy ezt nem sikerült kiírni a honlapra, hogy csak előzetes egyeztetés alapján óvakodjanak oda a kismamák… Egyelőre most annyira nem villanyoz fel a gondolat, hogy ő fog hozzánk évekig járkálni a babavizitekre. Már ha eszébe jut… Persze lehet, hogy csak rossz napja volt, azért simán lehet, hogy tök jó tanácsokat ad majd.

Most, hogy ilyen nagy, két centiméteres már a baba, nem valami könnyű titokban tartani a barátok előtt. Látszani még nem látszik (gyerekkorom óta jóllakott óvodás hasam van, úgyhogy évek óta gyanúsan nézek ki), de nagyon szívesen lelkendeznék már a barátnőimnek, csak a pozitív ultrahangélmény előtt ezt kizártnak tartottam. Azóta meg nem találkoztunk személyesen, de már a férjem nagy baráti társaságának meg az enyémnek is lefoglaltunk egy-egy szezonnyitó grillpartinak álcázott bejelentőparti időpontot a 12. heti vizsgálat utánra.

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



Négy év után lett csíkos a terhességi teszt

Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>