A férjem pár hete eléggé köhög, két hét után végre nekem is sikerült elkapni tőle. Olyan, mintha együtt edzenénk a korai szülőségre. Nem alszunk vagy egyáltalán, vagy csak egy-két órát egybefüggően. Én napok, ő meg hetek óta. Csak itt nem jár ajándék a felkelésért, hogy megszeretgethetjük a babánkat, hanem a jutalom egy pisilés, vagy egy pohár víz. Annyira nem csábító… A férjem háziorvosa felírt neki egy rakat gyógyszert, úgyhogy volt itthon választék bőven, de kismamáknak mindegyik tilos, úgyhogy maradtam a C-vitaminnál és a mézes teánál, mint gyógymód. Nem volt valami hatékony…

Szerencsére a héten volt időpontom a védőnőhöz, akit most igyekeztem nagyon pozitívan-mosolygósan üdvözölni, hogy hátha ezúttal kicsit jobban kijövünk. Szerencsére ez alkalommal majdnem időben megérkezett, és kedves volt, nem panaszkodhatok. Azért viccesek ezek a kötelező kérdések.

- Hogy hívják?
- XY.
- De ez a leánykori neve, igaz?
- Hát mindkettő. Házasság után is ez maradt a nevem.
- Mi az apa neve?
- YZ.
- És ööö… mi öö… önök között őőő a kapcsolat?
- Ő a férjem.

Persze tudom, hogy ennek nem kell mindenkinél így alakulnia, de nekem nagyon tetszett, hogy nem alap, hogy a férjem az apuka. Szóval megkérdeztem őt a kismamaköhögés gyógymódjáról, de csak az emelt folyadékbevitelt javasolta, úgyhogy nem lettem okosabb. Ja, és én még azon is meglepődtem, hogy miért jön el két hét múlva a házunkba, azt hittem, hogy csak szülés után kell megnéznie, hogy milyen körülmények között nevelgetjük a babát. Aztán egy barátnőm felvilágosított, hogy rengeteg családi erőszakot jelentenek a védőnők, úgyhogy ennek most már nagyon örülök, hogy kötelező.

Gondoltam, nem baj, hogy a köhögés gyógymódjára nem derült fény, mert munka után úgyis mentem a leleteimért a háziorvoshoz, majd ő megmondja a tutit. Megkérdeztem, hogy mit tegyek, hogy ne köhögjek egész álló éjjel alvás helyett. Válasz:

„Hát egyen mézet. Akár három kanál mézet is. Ha nagyon nagy a baj, akkor megihat még egy kamillateát is.”

Na, itt elnevettem magam, de kiderült, hogy komolyan mondta. Azért ezt a „brutál gyógymódot” köhögés nélkül is rendszeresen bevetem… Nem tudom, mire számítottam, de azért valami többre. Gyógynövényes cukorkára, különleges teakeverékre, vagy gyógynövény cseppekre, nem tudom. A laboreredményem legalább tökéletes, az jó hír volt. Eléggé zavart már ez az egész napos, egyáltalán nem javuló köhögés, úgyhogy bevetettem mindenféle házi praktikát, amit tudtam. Aludtam „hagymazokniban”, tettem káposztát a mellkasomra, és beszereztünk egy párologtatót. Nem jött be, de legalább büdös lett a hálószobában, és véletlenül kimostam pár kósza hagymadarabot a ruhákkal.

Szóval eltelt egy hét cseppet ingerszegényen és alvásmentesen. Gondolom, ez az életforma még később ismerős lesz… Azért az egy kicsit zavart, hogy nem bkv-zom szinte sehová, hogy ne érje rázkódás a babát, erre én rázom szegényt olyan erősen, hogy néha már fáj, megállás nélkül, napokig. Remélem, elég nagy már hozzá, hogy ez őt viszont ne zavarja.

A hétvége már mozgalmasabb volt, mert egyik nap családi összejövetelt tartottunk. A nővérem megvárta, hogy a mi babánk is „publikus” legyen, hogy együtt mesélhessük el a jó híreket a nagynénénknek és a nagybátyánknak, mert mindketten nagyon szeretjük azt a történetet, amikor elmeséltük a babákat anyukánknak, úgyhogy annak a napnak a történetét is meg akartuk osztani velük. Erre most végre sor került, és iszonyúan örültek, és meghatódtak, hogy elhívtuk őket. Nagyon jó érzés volt elmondani nekik, meg hogy ennyire boldogok lettek tőle ők is.

Anyák napján szerettük volna a férjem családjával is megosztani az örömhírt. Ezt már jó előre kitaláltuk, hogy majd aznap mondjuk el, mert akkor már tudni fogjuk, hogy minden rendben, és ennél jobb anyák napi ajándékot nem adhatunk. Úgy vettük észre, hogy náluk a fő szeretetnyelv az az ajándék, ezért az anyósomnak vettem egy nagyon édi kis baba bodyt, amire rányomtattuk, hogy „Hello, Nagyi, novemberben találkozunk!”, a leendő nagypapának pedig akartunk adni egy fényképalbumot az ultrahang felvétellel, mert ő meg szeret fotózni, és gondoltuk, hogy majd tök jól megtöltheti az albumot unokás képekkel.

A férjem nagymamájának egy keresztrejtvényt készítettünk „Dédnagymama leszel” megoldással. Már nagyon vártam, hogy végre velük is együtt tudjunk örülni, ráadásul a férjem egyke, úgyhogy ott a mi babánk lesz az első unoka. Csak előbb nem szerettem volna még elmondani, mert nem bírtam volna rossz hírt közölni velük, ha kellett volna. Az autónk viszont nem lelkesedett az ötletért, és nem vitt el minket hozzájuk (egy másik városban laknak), úgyhogy ezt a bejelentést most elhalasztottuk pár nappal, hogy élőben tudjuk elmondani.

Másnap volt a 12. heti ultrahang, amit tűkön ülve vártam már, és fantasztikus élmény volt! Tök hosszan gyönyörködhettem a babában, ahogy össze-vissza ficánkol, pörög, mocorog, teljesen odavoltam! Mindene tökéletes, nem látszódott semmi rendellenesség, úgyhogy természetesen abszolút fölöslegesen aggódtam egy hétig a köhögés miatt. Több videó és fotó is készült róla, kismilliószor megnéztem őket otthon. Nincs ennél jobb mozi! Ja, és hazafelé betértem a kedvenc bioboltomba, ahol sikerült szerezni valami szirupot, amit kismamák is használhatnak köhögés ellen, úgyhogy felcsillant a remény.

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



Négy év után lett csíkos a terhességi teszt

Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján

Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!

Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>