Még évekkel ezelőtt olvastam a Lelki köldökzsinór című könyvet, és imádtam, úgyhogy alig vártam már, hogy én is végre megtanulhassam a magzati kommunikációt. Azt javasolják, hogy a harmadik hónapban érdemes elkezdeni, előtte nem, úgyhogy a 15. hétre szereztem időpontot egy prenatális szaktanácsadóhoz. Nem vártam igazából semmit, gondoltam vagy megy, vagy nem, vagy elmejáték, vagy nem, de mindenképpen kipróbálom.
Próbálkoztam már vele korábban is, csak kíváncsi voltam, hogy hogy tanítják meg ezt „hivatalosan”. Amikor elmentem az első ultrahang vizsgálatra, és látszott az a vérfolt, utána például a babára fókuszáltam otthon, már nyugodtabban, magamban kérdeztem tőle, hogy mit tudok segíteni a helyzeten, minden rendben lesz-e vele. Erre iszonyú erősen megjelent bennem egy kijelentés, így egyben, hogy „ITTMARADOK”. Engem ez teljesen megnyugtatott. Ezen kívül csomószor megszólítottam magamban, és csak figyeltem, hogy mennyire szeretem, és mennyire hálás vagyok, hogy nődögél bennem, és hagytam, hogy teljesen áthasson ez az érzés, és elárassza őt is. Esténként meg gondolatban sokszor küldtem neki képeket az apukájáról, hogy milyen most, és milyen jókat játszanak majd együtt, ha ő már megszületett.
A prenatális szaktanácsadóval más volt, most inkább vizualizációval kommunikáltunk, nem érzetekkel. Úgy zajlott, hogy be kellett csuknom a szemem, és elképzelni a kedvenc bögrémet. Ez a kivetített kép egy bizonyos magasságban jelent meg előttem, ezt meg kellett mutatnom, hogy hol van. Aztán megkérdeztem a babát, hogy mi a kedvenc játék állata. Erre megjelent egy fekete-fehér horgolt pingvin citromsárga csőrrel. A pingvin képe tök máshova, valahova a bal csípőmhöz vetült ki. A tanácsadó szerint így lehet megkülönböztetni a kettőnk gondolatait. Megbeszéltük, hogy nem feltétlenül képekben fog kommunikálni a baba, hanem az én szimbólumrendszeremmel, szóval csak én fogom érteni.
Nagyon izgi volt annak ellenére, hogy elég egyszerű, gyakorló kérdéseket tettem fel neki, hogy hogy érzi magát, mit üzen nekem, mit üzen a férjemnek, milyen gyümölcsre vágyik. Ezekre mind teljesen egyértelmű válasz jött képsorozatokban és érzetekben. A gyümölcsösnél már elbizonytalanodtam, hogy én választom-e a gyümölcsöt, vagy a baba. Felsoroltam, hogy miket láttam, és a szaktanácsadó megmutatta a jegyzetfüzetét, és ugyanazokat írta le ő is. Ő valahogy folyton kommunikál magzatokkal, szóval mindig összehasonlítgattuk a válaszokat…
Nagyon jól éreztem magam, akkor is örülök, hogy elmentem, ha ez az egész csak elmejáték, mindegy nekem igazából. Később is gyakoroltam a kommunikációt ételes kérdésekkel, és ment a tanácsadó nélkül is. Ez egy iszonyú jó nap volt, mert ebédszünetben elmentem erre a magzati kommunikációra, délután a barátnőmhöz babázni, este pedig megünnepeltük a férjemmel, hogy végre visszatért az emberfeletti étvágyam, és beültünk a kedvenc all you can eat éttermünkbe, ahol isteni nyershal nélküli sushik is vannak.
Kiderült, hogy a második trimeszterben sokkal jobban esik nekem a koncertre járás. Ugyanúgy Vad Fruttikra mentünk el a férjemmel, mint a 11. héten a Parkba, ez is szabadtéri koncert volt a BelFeszt részeként, de most nem lettem rosszul se a cigifüsttől, se a toitoi szagtól, se a táncolástól. Most csak ittam békésen a kis alkoholmentes üdítőmet, összebújva táncoltunk a férjemmel, és hallgattuk a zenét. Annyira odavan a kerekedő hasamért, állandóan késztetést érez, hogy hozzáérjen. Ráadásul hat éve ezen a fesztiválon kezdtünk el összejönni, szóval még nosztalgikus is volt az este.
A 15. héten egyébként már három idegen is gratulált, ennyire kezd látványossá válni, hogy „hopp, ott egy pocak”. A vizsgálatok miatt hetekben számolok én is, úgyhogy hirtelen meg se tudtam mondani, hogy mennyi idős a baba, amikor hónapban kérdezték. Rögtön a nyelvemen volt, hogy tizen… Pedig amikor még nem fogant meg, nekem is fura volt, hogy mindig hetekben mondják a kismamák a baba korát, amit mindig átszámoltam fejben, hogy számomra is jelentsen valamit a válasz, de most már persze értem, hogy hogy megy ez.
Itoshii
A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI
Négy év után lett csíkos a terhességi teszt
Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba
Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján
Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!
Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...
Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?
Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok
Rosszul lettem a boltban, mentőt akartak hívni
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
