Már nagyon ki voltam éhezve a jógázásra, de nem akartam ezzel a kellemes kis köhögéssel más kismamákat megajándékozni, meg beletrollkodni a relaxációjukba a fuldoklásommal, úgyhogy még visszafogtam magam. Amikor nagyjából elmúlt, és konstatáltam, hogy a környezetemben senkit nem fertőztem meg, akkor végre életemben először nem hospitálóként/helyettes oktatóként vettem részt az órán, hanem mint kismama! Hát erre már iszonyúan vágytam, bár azóta rájöttem, hogy valószínűleg egyszer már hospitáltam várandósan, csak még nem tudtam róla, hogy babát várok, szóval az nem ugyanaz.

Annyira bemerevedtem meg lefogyasztottam az izmaimat a kb. két hónapos masszív pihenésben, hogy tök jólesett ez a laza kis óra. Az egész olyan volt, mint egy elnyújtott bemelegítés, de pont erre volt szükségem így elsőre. Meg nagyon imádom a Koshi csengőt, amit ebben a stúdióban is használnak az oktatók a relaxáció alatt. Olyan fura álom-ébrenlét közötti békés állapotba visz mindig a hangja, otthon is szoktam csengetni vele. Aztán több órára is eljártam, és nagyon érdekes volt szembesülnöm vele, hogy mennyire iszonyú egyedi dolog a has mérete. Az óra elején mindig el kell mondani, hogy ki hogy van, hányadik hétben van, mi esne jól, stb., és szinte sose tippeltem volna jól, hogy kinek hány hetes épp a babája. Simán háromszor akkora hasa volt egy 26 hetes magzattal valakinek, mint aki már a 35. hétnél járt, vagy ugyanígy a 19. kontra 14. hétnél, pedig a kismamák alkata alapvetően hasonlónak tűnt. Nyilván mindenki egyedi, csak valamiért nem gondoltam, hogy ennyire látványos különbségek vannak.

Amikor jártam pár éve a kismamajóga-oktató képzésre, azt gondoltam, hogy mennyire jó lesz majd várandósan órát tartani, de most, hogy végre elkezdtem kismamaként jógázni, már nem olyan vonzó ötlet ez. Sok gyakorlat nem esett jól, úgyhogy könnyítettem rajtuk, és egyáltalán nem vágytam rá, hogy én legyek a támasz az órán, aki biztonságot nyújt a többieknek, tanácsokat ad, és az se vonzott, hogy én mutassam be a gyakorlatokat a bemerevedett testemmel. Persze lehet, hogy ha visszarázódtam, akkor később ez még változik…

A héten eljött hozzám a védőnő, és eddig nem tudtam hova tenni, hogy miért szükséges ez már a 14. héten. Nem volt látványos oka a látogatásának, úgyhogy ennek a megfejtését végre elengedtem, gondolom egyszerűen ez a szabály a kerületben, és kész. Nem nézett szét a házban egyáltalán, csak megszagolta a rózsákat a kertben, bevezette a leleteim eredményeit a füzetébe, összekeverte a lábfejemet egy macskával, aztán ment is.

Végül én se maradtam ki teljesen a terhességi rosszullétből. A férjem külföldön dolgozott egész héten, és amikor végre hazajött a hét végén, akkor annyira oda-vissza voltam a boldogságtól, hogy nem igazán figyeltem az evésre, rengeteget pihentünk, és elcsúszott a nap, úgyhogy csak kétszer ettem, akkor is sokat, és ez lehet, hogy nem volt túl okos döntés. Elmentünk bevásárolni, és hirtelen rosszul lettem a boltban, de nagyon kedvesek voltak az emberek, azonnal kaptam egy ülőalkalmatosságot meg szőlőcukrot egy ott dolgozótól, kérdezte, hogy hívjon-e mentőt, a férjem meg hozott gyorsan vizet.

Mondjuk ezek nem segítettek, ugyanúgy zsibogott a fejem, és csillagokat láttam, már ha épp láttam. Amint sikerült kitámolyognom, és vízszintes helyzetbe kerültem az autóban, már nem volt semmi bajom. A férjem az önkiszolgáló kasszánál szeret fizetni, úgyhogy teljesen kiakasztotta a gépet meg az eladót a felbontott árukkal, de amint kimondta a varázsszót, hogy kismamának kellett, rögtön nem jelentett ez már problémát. Többször nem követem el ezt a hibát, hogy nem sokszor eszem keveset, mondjuk az irodában nehéz is lenne, mert nem valami izgalmas a munkám, úgyhogy az evések jelentik a fénypontokat a munkanapban…

Miután kihevertem ezt a kis rosszullétet, megint grilleztünk hamburgert, most a nagyon szűk családnak. Átjött a nővérem, aki 18 hetes várandós, megérintettem a hasát, nagyon koncentráltam, és néha megéreztem, ahogy icipicit megmozdul a babája. Ő már hetek óta érzi a ficánkolását belülről, nekem még csak néha van olyan érzetem, mintha egy pillangó röpködne a méhemben, vagy mintha valami szabálytalan lüktetés lenne az alhasamban. Még ráér, tudom, hogy fog eleget rugdalni, ha már hosszabbra növeszti a lábait egy cm-nél. Kismamajógán pont mondta is valaki, hogy mennyire várta már, hogy érezze a magzatmozgást, most meg nagyon szeretné legalább pár percig néha nem érezni…

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



Négy év után lett csíkos a terhességi teszt

Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján

Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!

Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...

Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?

Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>