A gólyatréningen nekem az volt a fő üzenet, hogy a kismamák legyenek minél többször önfeledtek, a leendő apukák meg ragadjanak meg minden alkalmat a kismamák kényeztetésére, mert annál jobbat nem tehetnek a gyerekükkel. Szerintem ez elég jó tanulság. Ez a hét most meglehetősen jól alakult ezen a téren. A második házassági évfordulónkat evésmámorral ünnepeltük a kedvenc tapasbárunkban, és vacsiztunk egy istenit. Annyira imádom nézni a férjemet, amikor óriási átéléssel, hosszan ízlelget egy-egy falatot, vagy egy-egy korty vörösbort! Ha nem lenne minden tapas elképesztően finom az étteremben, már csak ezért az élményért is megérné nekem oda menni. Én is imádok enni, szerintem a kisfiunk is nagy kajarajongó lesz ilyen szülői mintát látva...

Az iroda is kényeztet, persze nem csak a kismamákat, de kéthetente részt lehet venni egy office masszázson. Szerencsére a masszőr teljesen tájékozott várandós témában, úgyhogy bátran rábízom magam, mert nem tesz semmi ártalmasat velünk. Mindig nagyon jól ellazít. Ezt a hőséget meg ingyen fagyival próbálta elviselhetővé tenni az irodaházunk tulajdonosa.

Önfeledtség szempontjából a legjobb a hétvége volt. A férjem kispapa-kényeztetésként elment pályamotorozni meg motorokat tesztelni, én meg addig anyukámmal sétáltam a Dunaparton, ami nagyon szép, vadregényes a környékünkön. Aztán megint beszabadultunk a kilós turkálóba még néhány babaruháért. Másodszorra is nagyon jó elfoglaltság a babaruha-vadászat.

A férjem már jó előre mondta, hogy vasárnap meglep valamivel, ami időjárásfüggő, és szombaton rákészülünk. Elképzelésem se volt, hogy mi lehet az, de sétarepülésre tippeltem, mert az tűnt a legveszélytelenebb időjárásfüggő tevékenységnek, ami olyan különleges, hogy meglepetésnek szánná. Ez a szombati előkészület dolog viszont nem illett a képbe. Mikor boldogan hazajött a motorozásból, mondta, hogy piknikezünk, úgy készüljek. Hozott egy csomó isteni gyümölcsöt, én meg gyorsan összedobtam egy salátát, és útnak indultunk. A reptér fele autóztunk, de aztán letértünk Rákosvalahol, egy családi házas környéken. Leparkoltunk egy autó mellett, ahol a férjem köszönt egy számomra ismeretlen pasinak. Kérdeztem, hogy így megismered őt látatlanban, vagy már találkoztatok? Ő meg csak mosolygott, mert mint kiderült, nem a férfit ismerte fel, hanem az autót. Amit kibérelt egy napra.

Egy kabrió volt, csak nekem nincs szemem az autókhoz a színükön kívül, szóval nem igazán szenteltem neki figyelmet, mert fel volt húzva a teteje, tehát számomra teljesen érdektelen. Még régebben ábrándoztunk egy kabrió-randiról, és ez most végre megvalósult. Gyorsan átpattintottuk az övterelőt a bőrülésre, lehajtottuk a tetőt, és nekivágtunk a szépen kivilágított belvárosnak. A Duna partján, a Parlamenttel szemben piknikeztünk, elég jó volt. Teljesen olyan volt, mint a Mad menben egy randi egy szeretővel. Pont kérdeztem a férjemet, hogy a kabriósok is intenek-e egymásnak, mint a motorosok, erre vagy három kabrió mellénk került, és mindegyik kurjantott/dudált/integetett, úgyhogy hamar választ kaptam.

Másnap pedig Lillafüred volt a cél, pontosabban az ottani pisztrángtelep. Annyira jókat lehet ott a környéken ralizni az erdei szerpentineken! Nagyon élveztük, bár nekem mindig beletelik pár percbe, hogy átkapcsoljak a kezdeti kis félelemről az önfeledtségre, és elengedjem magam. Tudom, hogy soha nem veszélyeztetne minket a férjem, sose merész, mindig inkább óvatos, tapasztalt, motorosként igazán tudja, hogy mennyire kell figyelni a többi közlekedőre, stb., szóval teljesen bízom benne. Meg hát nem mentünk sehol se túl gyorsan, de ebben a kocsiban már a 80 km/h is 140-nek érződik.

Tengerparti nyaraláskor szeretünk robogót bérelni, azzal annyira jó maga az utazás, szinte mindegy is, hogy hol megyünk éppen. Imádom csak úgy szaglászni a tengeri levegőt, érezni a szelet, és közben ölelgetni a férjemet. Idén ez a program nem aktuális, de ez a kocsi tökéletesen pótolta az élményt, úgyhogy a férjem nagy felháborodására el is neveztem terhesrobogónak az autót. A pisztráng az most is isteni volt, hazafelé pedig mázlink volt, mert csak pár percre kerültünk esőfelhő alá. Lehajtott tetővel teljesen kuckós ez a kocsi, mint valami mozgó sátor. A kényeztetés meg szerencsére folytatódik, mert a hét végén indulunk Montenegróba egy hétre, de már nem terhesrobogóval.

Itoshii

A TERHESNAPLÓ ELŐZMÉNYEI



Négy év után lett csíkos a terhességi teszt

Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba

Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján

Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!

Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...

Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?

Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok

Rosszul lettem a boltban, mentőt akartak hívni

Kommunikátam a magzatommal

Mit rejt a babaváró csomag?

Egy buborékban töltöttem a hétvégét

Villantott a babám az ultrahangon

Végre több vagyok, mint 50 kiló

Gólyatréningen készülünk a szülésre

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>