24. hét
40. napja karanténban... de legalább úgy tűnik, a május 11-ei feloldás tényleg nem kamu. Egyre több hír jelenik meg róla, hogyan tervezik a feloldást. Pont ma láttam, hogy minden, a régióban élő lakos kap majd egy ingyenes, többször is használható maszkot, ezeket május elejétől kezdik majd kipostázni a 9 millió érintettnek. Hogy a gyerekeknek milyen méretben küldenek, egyáltalán kapnak-e ők is, vagy ez csak a felnőttekre vonatkozik, arra még kíváncsi leszek.
Hogy kezdik újra a franciák az iskolát?
Kedden az oktatásügyi miniszter is interjút adott, amiben a május 11-ei iskolai újranyitásról osztott meg részleteket. Így végre megtudhattuk, hogy „progresszív rendszerben” engedik vissza a gyerekeket az iskolarendszerbe, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 11-ei héten az első napon még csak a tanárok mennek be, majd keddtől a nagycsoportos, első osztályos és ötödikes gyerekek mehetnek, de csak maximum 15 fős csoportokban, és csak ha az adott intézmény be tudja tartani az előírt higiéniai feltételeket (vagyis legyen elég szappan, alkoholos kézfertőtlenítő és maszk - ezeket az állam biztosítja számukra). Azok az intézmények ugyanis, melyek vezetői úgy ítélik meg, hogy nem felelnek meg a kritériumoknak és nem tudják biztosítani a higiéniai feltételeket, nem nyithatnak újra. Azok a szülők, akik pedig nem akarják iskolába küldeni a gyereküket, megtehetik, hogy továbbra is otthon tartják őket - de akkor kötelező nekik a távoktatásban továbbra is részt venni.
Az én nagyobbik fiam nagycsoportos, vagyis ő az elsők között térhet vissza - feltéve, hogy az ovija úgy dönt, megfelel minden feltételnek és tudja biztosítani a max. 15 fős csoportot is. A fiam osztályában ez szerencsére nem nagy probléma, mert eddig is vegyes csoportba járt, ahol nagyok és középsősök voltak, összesen 29-en - vagyis ha csak az osztály nagycsoportos felét hívják be, meg is van a 15 fő. Egyelőre még várom, hogy az iskola értesítsen minket. Ahol nem ilyen egyszerű a dolog, ott a következő alternatívák vannak: két részre osztják a gyerekeket, és amíg 15 fő tanul, addig a többiek udvaros elfoglaltságot vagy sporttevékenységet végeznek - amihez kérik a helyi közösségek segítségét pl. sportpálya és oktató biztosításában - esetleg távtanulnak, aztán csere.
A rákövetkező, 18-ai héten a felsősök és gimnazisták egyes osztályai, majd a 25-ei héten minden más osztály is újrakezdi az iskolát. A középső és kiscsoportosok helyzete viszont most még bizonytalan: a miniszter szerint vagy az utolsó májusi héten, vagy csak júniusban mehetnek vissza, maximum 10 fős csoportokban, mert még nem tudják, hogy tartassák be velük a higiéniai előírásokat - szóval hogy a Kicsi mikor és hogyan mehet ismét oviba, egyelőre bizonytalan. Ugyanez a kérdés a menzák esetében is: még nem tudják, hogy azokat zárva tartsák-e, vagy valamilyen alternatív módszerrel újranyissák. Pedig ez sarkalatos pont, a miniszter szerint ugyanis az iskolaköteles korú gyerekek egy része a karantén kezdete óta nem jut (elég, vagy korának megfelelő, tápanyagdús) ételhez, mert az ő étkezésük csupán az iskolában biztosított, otthon nem.
Az interjúban egyébként arról is beszélt, hogy minden egyes, iskola nélkül töltött hónap visszavonhatatlan károkat okoz a gyerekek számára, főleg azoknak, akik a már fent említett módon nem jutnak elegendő és megfelelő ételhez és/vagy családon belüli erőszak miatt szükségük lenne rá, hogy az iskolában töltsék a napjaikat, ne otthon - a két helyzet a hivatalos becslés szerint az iskolaköteles korú, franciaországi gyerekek öt százalékát érinti. Megdöbbentő szám. A tanév amúgy július 4-éig tart, ahogy eredetileg is tervezték és nincs szó róla, hogy szeptemberben ne induljon el akár egyetlen osztály is - kivéve ha az önkormányzattal egyeztetve valamiért úgy nem döntenek.
Hiába vagyunk gyanúsak, nem leszünk tesztelve - legalábbis egyelőre
Hétfőn újabb táv-terheskonzultáción vehettem részt. A hatodik hónapba lépve ugyanis megint eljött a havi vizsgálat ideje - ami ezúttal is telefonos konzultációt jelentett. Ez a következőképp folyik: pénteken kaptam egy üzenetet a telefonomra, miszerint hétfőn 15:45-kor hívni fognak, véletlenül se menjek emiatt a kórházba. 16:10-kor valóban csöngött is a telefonom - a vonal túlsó felén egy nőgyógyász volt, aki először is sűrű elnézést kért a csúszásért, mint mondta, problémás volt az előző páciens, majd végigkérdezte, hogy mozog-e a baba (igen), van-e problémám (egy-kettő), nincs-e gyomorsavam (nincs), hogy érzem magam, stb. Említettem neki az aranyér-problémát, amire küldött receptet emailben - ugyanebben a mailben kaptam meg a beutalómat is a cukorterheléses vérvizsgálatra - majd röviden elmondtam, hogy karantén ide vagy oda, de az elmúlt két hétben a család minden tagja beteg volt - és a szimptómák erősen emlékeztetnek a koronavírusra - igaz, mi csak összeadva produkáltuk az összes tünetet, külön-külön nem. Rákérdeztem, hogy mivel rizikócsoportba tartozom a terhesség miatt, nem lehetne-e letesztelni minket.
Az orvos erre azt mondta, hogy véleménye szerint is kissé gyanús a dolog, de tesztelést nem ő, hanem a háziorvos tud csak elrendelni, hívjuk fel, és kérjük tőle, ha tényleg úgy gondoljuk. Azt azonban megsúgja, hogy ha már túl vagyunk rajta, nem fog semmit kimutatni, mivel az antitestek meglététét vizsgáló tesztet még ők, a kórházi alkalmazottak se kaptak eddig, pedig már hetek óta kérik. Megnézni csupán azt tudnák, hogy jelen pillanatban pozitívak vagyunk-e. Este a férjemmel aztán megbeszéltük, hogy egyelőre nem kérünk tesztet, mert nagyjából már túl vagyunk a betegeskedésen (igaz, a Kicsi még köhög, de kap rá antibiot és már sokkal jobb és a Nagy szeme sem teljesen fehér, de már nem is piros) de amint elérhető lesz az antitesteket vizsgáló teszt, azonnal felhívjuk a háziorvost. Bár lehet, hogy erre nem is lesz szükség, mert azt is olvastam, hogy a 11-ei feloldás előtt tömeges tesztelésbe a lakosságban is (napi félmillió tesztet akarnak csinálni).
Szívtelen anya vagyok-e?
Bár a húsvét már eltelt, az ország méretéből adódóan (három zónára van osztva a mérete miatt, és a három zónában különböző időpontokban tartják a szüneteket, hogy ne egyszerre zúduljon mindenki pl. a tengerpartra) nálunk még csak most hétfőn kezdődött a kéthetes tavaszi szünet, ami május 4-ig tart... És a franciák ismét csak meg tudtak lepni. Csütörtök-pénteken ugyanis mindkét gyerekem tanítójától emailt kaptam, amiben megírták, hogy mivel jön a tavaszi szünet, két hétig ne várjunk tőlük új feladatokat. Hogy mi van??? Komolyan azt mondják, hogy miután már egy bő hónapja nincs iskola, most két hétig a „szünet” miatt még az a minimális feladatmennyiség, ami napi egy-másfél órára le tudta őket foglalni (úgy-ahogy, de amíg csináltuk, legalább értelmesen töltötték az időt) se marad meg?
Távol álljon tőlem, hogy normális körülmények között a gyerekeimet a tavaszi szünetben tanulásra kényszerítsem, sőt, alapesetben én lennék a leglelkesebb, hogy kiránduljunk, utazzunk el, játsszunk minél többet és pihenjék ki magukat - de azért jelen körülmények között, mikor a lakástól 1000 méternél messzebbre nem lehet menni és a nap 24 órájából 22 és felet már negyven napja így is játékkal és itthoni unatkozással töltenek el, most (ahogy az egyik emailben írták) két hétig „csakis a játék, a pihenés, a rajzolás és a mesélés töltse ki a napjaikat”? Lehet leginkább ez a mondat hozott ki a sodromból, de nekem ez az egész nagyon fura... Szerintem nem én vagyok így egyedül, mert a Kicsi tanító nénije előre küldött a mailjében egy csomó fejtörőt és feladatlapot. Úgyhogy egyéni hatáskörben úgy döntöttem, idén nem tartunk szünetet, (a gyerekek úgysem tudják, hogy most az van) és továbbra is minden nap csinálni fogunk közösen egy-két feladatot (főleg a Nagy, akinek az írás továbbra sem megy csúcsszuperül és van mit gyakorolnia) amikre eddig nem jutott idő, hogy ne rozsdásodjanak be teljesen és valami agytorna is legyen azért a napban.
Babás dolgok
A Baba, aki napról napra aktívabb, a héten ismét nagy téma lett a fiaim között - Isten tudja, miért, de most a szoptatás keveredett előtérbe. A Kicsi egyre többször kérdezi meg, hogy a mellemben tej van-e már, és ha mondom, hogy még nincs, akkor értetlenül kérdezi, hogy de akkor mi van benne? Előszedték egy régi, el nem pakolt cumisüvegüket is, és felváltva játsszák azt, hogy ők épp kisbabák, esetleg kiscica- vagy kutyababák, néha lovacskák, akik most születtek és én vagyok az anyukájuk, akiket (csakúgy, mint a Dumbóban) csomagban küldtek el nekem a gólyával/postával.
A Kicsi odáig ment egyik nap, hogy miután a gyerekszobában „megszült” egy plüsscicát a Nagy segédletével, átjött az én szobámba, és meg is szoptatta a cicát a saját melléből. Annyira édes volt, ahogy a kis pólóját felhúzta, és a plüsst a melléhez nyomta, aztán a cica helyett hörpintett egy nagyot, hogy meg lehetett volna zabálni!
Segítsetek, ha van ötletetek!
Más érdekes nem nagyon történik... hacsak azt nem veszem, hogy tegnap egy fél órán keresztül néztük az ablakból a fiúkkal, ahogy kivonult az utcánkba a tűzoltóság (később kiderült, hogy gázszivárgás volt a szomszéd épületben). Szombat-vasárnap megint dobozoltunk a férjemmel - bár a múltkor azt hittem, hogy már nagyon jól állunk, kiderült, hogy bőőőven van még mit elpakolni a költözés előtt. Szerencsére esős idő volt, amúgy sem lehetett sok minden mást csinálni, szóval még kapóra is jött, hogy hasznosan tudtuk elfoglalni magunkat. Az egyetlen hátulütő: lassan már úgy érzem magam, mintha Örkény Tótékjában lennénk, csak mi nem hajtogatjuk, hanem megtöltjük azokat a fránya dobozokat.
Dobozpakolás közben aztán kezembe került a gyerekek babanaplója is... Ez egy régebbi fajta napló, ami az első öt évben követi végig a gyereket - igaz, az első év után már csak 1-1 duplaoldal jut a beszámolóknak, de nekem így is nagyon bejött a Nagynál, ezért ugyanolyat vettem a Kicsinek is - és mivel már akkor is nehezen jutottam hozzá, Hármaskára készülve előre betáraztam még egyet - ki nem mondott vágyaim kapcsán RÓZSASZÍNBEN. Most aztán itt állok meglőve, mert hiába az előrelátás, ez a fránya gyerek minden várakozással ellentétben mégsem lány lett... Mit tegyek hát? Ne érdekeljen, és kezdjem el írni neki a rózsaszín naplót, mert így legalább ugyanolyan lesz, mint a tesóié (ha a fiaimból indulok ki, akiknek mindenből 100% ugyanolyan kell, akkor igen) - vagy vegyek neki újat, ami kék, de másfajta? Megpróbáltam egy utolsó, kétségbeesett keresésbe fogni az interneten, de se magyarul, se másmilyen nyelven nem kapható már ez a típus... Nem csodálom, mert eredetileg 2008-as. Ha van ötletetek, mit tehetnék, hogy feloldjam ezt a váratlan patthelyzetet, esetleg valami csoda folytán sosem használt babanaplótok van kékben, ne tartsátok magatokban!
Shadow
Előzmények:
6. hét: A születésnapomon teszteltem pozitívat
Most, muszáj megnéznem! – gondolom, pedig még nem telt el a három perc, de már nem érdekel, úgyhogy dobogó szívvel veszem a kezembe, és emelem a szemem elé.
Tovább>>>
7. hét: A világ legjobb éttermébe vitt a férjem, én meg majdnem az ételre hánytam
Amikor kihozták a desszertet (gyümölcsrizst kértem friss gyümölcssalátával), azt hittem, hogy mindjárt ráokádok a tányérra.
Tovább>>>
8. hét: Jól rámijesztettek az ultrahangon
Megijesztett a szonográfus, amikor a vizsgálat végén azt mondta: "Látok itt még egy kis sárgatest-aktivitást, van itt egy második petesejt..."
Tovább>>>
9. hét: Miért csak 36-os kismamanadrágot árulnak?
Tapasztalataim alapján a kismamák nagy többsége NEM 34-36-os méret, és főleg nem a terhessége előrehaladtával. Ennek ellenére tényleg egyetlen nagyobb méretet sem találtam.
Tovább>>>
10. hét: Beparáztattak az ultrahangon
„Most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, fiú-e vagy lány, csak egészséges legyen!”
Tovább>>>
11. hét: Hívták a szülésznőt, megjelent egy nagydarab férfi
Ami (nekem) eleinte furcsa volt, hogy Franciaországban a szülésznők sokszor férfiak.
Tovább>>>
12. hét: Elütötték a járdán a terhes kismamát
Szánkózás, utcai baleset és orvosi vizsgálatok a 12. héten. A járdán jött belém a rolleres.
Tovább>>>
13. hét: Beszólt a doktornő a súlyom miatt
„Látom, a Madame nem fukarkodott jól tartani magát” - mondta a doktornő, pedig csak három kilót híztam...
Tovább>>>
14. hét: Hiba volt terhesen a másik gyerekemet cipelni
Megfogadtam, hogy többet ilyet nem teszek, mert eléggé ijesztő volt ez az egész.
Tovább>>>
15. hét: Terhes vagy? Hát harmadszorra is elköveted ugyanazt a hibát?
A főnököm egy roppant vicces fickó és az első reakciója ez volt a hírre: „Nahát, az első két alkalomból nem tanultál, harmadszorra is elköveted ugyanazt a hibát?”
Tovább>>>
16. hét: Naná, hogy a nyaralás alatt lett beteg a gyerek!
A repülés és a hotelbe jutás szerencsére már simán zajlott, majd jött a második – nem várt – fordulat: a Nagy éjszaka belázasodott.
Tovább>>>
17. hét: Nem fogadhatsz orvost a szüléshez, de hálapénz sincs
Kórházat lehet választani, és ott ahhoz kerülsz, aki épp ott van. Így aztán rögtön kiküszöbölődik a kell-e hálapénz és fogadjak-e szülésznőt/orvost kérdéskör is.
Tovább>>>
18. hét: Gáz, hogy terhesen nincs kedvem a szexhez?
Még mindig semmi kedvem a dologhoz - az a filmekben látott „a terhes nő majd lekaparja a falat” érzés egyáltalán nincs meg bennem.
Tovább>>>
19. hét: Karantén: nem tudom, hogy fogjuk tudni kibírni
Terhesen, két kisgyerekkel, Franciaországban. Még csak néhány napja tart a karantén, fogalmam nincs, hogy fogjuk kibírni.
Tovább>>>
20. hét: Összezárva a család: azt hittem, állandóan veszekedni fogunk...
Meg is beszéltük a férjemmel egyik este, hogy mindketten azt hittük, rengeteget fogunk veszekedni, ehhez képest meg még az átlagosnál is kevesebb köztünk a vita.
Tovább>>>
21. hét: Nem kell tovább titkolni, hogy terhes vagyok
Fiúk, tudjátok, hogy miért voltunk ma a kórházban? Anyát megvizsgálta a doktor néni, mert egy kicsit nagy a hasa mostanában. Biztos észrevettétek ti is.
Tovább>>>
22. hét: Csendet akarok! Halálra kínoz a migrén!
Amikor érzem, hogy már megint éles fájdalom hasít a fejembe, és kezdődik elölről, legszívesebben üvöltenék.
Tovább>>>
23. hét: Anya, nagyon hiányzik a papa és a nagyi, elegem van a vírusból!
Próbáltuk vigasztalni szegénykémet, és kábé századszorra mondtuk el neki, hogy a vírus miatt most sajnos akkor se tudnánk meglátogatni őket, ha épp otthon lennénk.
Tovább>>>
